A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán

százalékát jelentő — edénytöredék, amelyeknek inkább csak anyaguk, s nem formájuk mutatja későbbi voltukat. Ezek sem lehetnek azonban a 13-14. századnál későbbiek. Közéjük tartozik egy vékony falú, finom homokkal soványított, lekerekített szélű, egyenes oldalú fazékperem; egy másik, ugyancsak lekerekített szélű, de az Árpád-kori töredékeknél finomabb soványítású fazékperem (9. kép 7); valamint egy harmadik fazékperem, amely anyagát tekintve ugyan nagyon hasonló az Árpád-kori darabokhoz, de már többszörösen tagolt ugyanis a fedőhornyos perem külső oldalán a perem alatt széles árok s az alatt borda fut körbe (9. kép 9). A 13-14. századi leletek közé sorolható minden bizonnyal a fehér kerámiából származó oldaltöredék is. Az egész leletanyagban csupán egyetlen apró, kékesszürke, szemcsés felületű fenéktöredék keltezhető biztosan a késő középkorra, a 14-16. századra. A környék régészeti terepbejárása is érdekes tanulságokkal szolgált. Csak így tudhattuk meg ugyanis azt, hogy a Keresztes-halmon elhelyezkedő templomhoz tartozó — 450x150-350 méteres területét tekintve a régió topográfiai tapasztalatai alapján nem túlságosan jelentősnek számító — lelőhely a környék legnagyobb kiterjedésű lelőhelye. Közvetlenül körülötte pedig szabálytalan távolságokra több olyan kisebb-nagyobb lelőhely fordul elő, amelyeken szintén Árpád-kori leletanyag utal a korabeli megtelepedésre. E lelőhelyek kiterjedései azonban az 50-100 méteres átmérő alatt maradnak vagy legfeljebb a 250x100 métert érik el

2 (1. kép 1). Minden kétséget kizáró bizonyíték hiányában nem lehet temiészetesen egyértelműen állítani, hogy a környék valamennyi Árpádkori lelőhelye azonos időszakban létezett, s korban nem egymást követték, de a lelőhelyek időszakos kronológiai átfedéseivel számolva is valószínűnek látszik, hogy a templomos lelőhely egy szétszórt szerkezetű település központja volt. Nemcsak azért lehetett ez így, mert itt épült fel egy templom, és e körül helyezkedett el a település temetője, hanem azért is, mert e lelőhely környezetében — hasonlóan Békés megye más területeihez — több apró, szállás jellegű Árpád-kori lelőhely sorakozik. Velük kapcsolatban óhatatlanul is felmerül annak a lehetősége, hogy ezek központjában, mintegy a kereszténység terjesztésének, s az állandó határú faluhálózat kiépítésének céljával építették fel a templomot, kezdeti lépésként a közvetlen környékben élők fölötti vonzáskörzet létrehozása és biztosítása érdekében. A lelőhely sajátos jellege, környezetével való összefüggése, elsősorban pedig a halom és rajta a templomhely pusztulásának mértéke vezetett még 1992. augusztus 3l-e és szeptember 11-e között kéthetes leletmentő ásatásra a Keresztes-halom tetején. A rendelkezésünkre álló két hét alatt két kutatóárkot és négy kisebb szelvényt tudtunk kiásni.

3 Az első árokkal megtaláltuk a templomhajó északi és déli falának helyét, a második árokkal a nyugati fal vonalát, s miután így tisztázódott a templom helyzete, az első szelvényünket az északnyugati sarok fölé. a másodikat a délnyugati sarok fölé, a harmadik és negyedik szelvényt pedig a szentély déli és északi felére jelöltük ki (1 kép 1, 2. kép, 11. kép 2-5). Az egész templomot idő hiányában nem volt módunkban föltárni — ezt a halom tetején lévő, s a szentély területére eső háromszögelési pont sem tette lehetővé —, de a kiásott árkok és szelvények lehetővé tették a teljes alaprajz kiszerkesztését, valamint a templom főbb jellemzőinek megismerését. A 14 méter hosszú és 8,15 méter széles templom egyhajós, félköríves szentélyzáródású és DK 14' ENy 46' tájolású volt vagyis a szentélye két vonással tért el a keleti iránytól dél felé. A templomhajó külső hosszát 8,85 méternek, belméretét 7,10x6,20 méternek mértük. A szentély belső hossza 4,80 m, bejáratának szélessége 4,55 m, belső körívének sugara pedig 2,25 m volt. Az alapozási árkok az épület különböző részein csak megközelítően voltak egyforma szélesek. A nyugati zárófal alapozási árkának szélessége 105-110 cm, a hajó északi és déli falának szélessége 95-100 cm, a szentély alapozási árkának szélessége pedig 95-105 cm között mozgott. A szen2 Gyula 144, 347-348, 350-352 és Szabadkígyós 53-58, 155. lelőhely (Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topográfiája W/4. A régi gyulai és sarkadi járás. Szerk: Szatmári I. Előkészületben). 3 RégFüz 46 (1994) 70. Az ásatási dokumentáció: MNM RégAd VII71/1993; MMM RégAd 2114-1993; MTA Régészeti Intézete Dok 5/93. Leletek: EEMltsz.: 93.1.1-14. Fotónegatívok: MMM fotótára ltsz.: 50378-50470, 50562-50563, 50632-50633. Diapozitív: Mh/ÍMfotótára ltsz.: 23636-23668. Híradás: Békés Megyei Hírlap 1992. szept. 9., 1.