A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

kelet-Erdély ben (KACSÓ 1975; KACSÓ 1987, 74-75X a cruceni és a belcgisi kör temetőinek átalakulása a Délvidéken (GUMÄ 1993, 150-180; TASIC 1993) cs a Piliny -kultúra Caka-Csorva vonásokkal színezett kései temetőinek feltűnése Északkelet-Magyarországon (KEMENCZEI 1989, 91-92). Az Ignta-kultúra kapcsán Bóna István ezt az időszakot proto Gáva-időszaknak nevezte (BÓNA 1993, 85-86). Ez a kifejezés jól összefogja az itt felsorolt közös sajátosságokat mutató, a BD-HA időszakra datálható kultúrákat. Az átalakulás mindvégig összefüggésben van a dunántúli kora umamezős fejlődéssel,

55 melynek kelet fele gyűrűző hatásai jól ismertek mind a csorvai, mind az északkelet-magyarországi temetők anyagaiban (KEMENCZEI 1975,46-65: KEMENCZEI 1989, 9193. NEBELSICK 1994, 315). Ennek a kerámiatípusokban megfigyelhető egységesülési folyamatnak a hátterében a késő bronzkor ezen időszakában megfigyelhető technikai-technológiai fejlődés állhatott, melynek fokozódó nyersanyag- és eszközigényét csak egy nagy területet átfogó, biztos pontokon nyugvó kereskedelmi kapcsolatrendszer elégíthette ki. A táguló kereskedelem pedig a hatások, divatok gyors, átfogó terjedését segítette elő. E folyamat eredménye, hogy a bronzcszközök termelésének növekedésével — és tipológiai egységesülésével — párhuzamosan a Kárpát-medence keleti felén is jól érzékelhető homogenizálódás (..Hallstattisierung") kezd kibontakozni a kerámiatípusok körében. E keveredés — és az ezzel együtt járó egységesedés — gyökerei még a kosziden időszakból erednek, de igazán csak a BD időszaktól gyorsul fel a folyamat melynek végén a hatalmas területeket betöltő, homogenizálódott gávai típusú kcrámiamüvesség es a hozza rendelhető fémipar áll. A szinte minden eddigi kulturális eltérést magába olvasztó folyamat kezdetet vidékünkön a Csorva-Nagyhcgy-Jánosszállás-kör. végpontját pedig a Gáva-kultúra létrejötte jelzi Kissé idegen ettől a képtől a csorvai temető a benne meglévő, tisztán a kcsÖ Halomsíros - kora Urnamczös-kultúra formakörébe tartozó edénytípusok miatt. Úgy tűnik, csakugyan a legdélibb késő Halomsíros - kora Umamezös-kultúrához tartozó etnikai elemek használták ezt a temetőt szoros kapcsolatot tartva fent a környező vidékek BD korszakba sorolható népességével (KEMIíNCZEI 1975,46-65). Továbbra is nyitott marad tehát a kérdés a csorvai temető és a Tisza jobb partján szórványosan jelentkező késő halomsíros - kora umamezős típusú Iclctcgyüttesek (pl. Mezőcsát-Hörcsögös: PATEK 1981. KEMENCZEI 1989, 91) szerepével kapcsolatosan. 11A szentcs-bclsöccscri lelőhely anyaga tovább árnyalja a fenti képet. Az innen előkerült éles válltörésű, perem fölé húzott, háromszög vagy négyszög átmetszetü fülű, grafitosan csillogó felületű csészék (10. kép 8) általánosan használt formák a BD-HA 1 időszakban (PAULIK 1962, Abb. 15. 2, 4, 6-9, 12; PAULIK 1963, Abb. 7.9,13; PATEK 1968,105-106; KŐSZEGI 1988,28, 37; VADÁSZ 1992, 217, 219, 7 kép 6, 9, 12; HORVÁTH 1994, 13. kép 5, 14. kép 4). A Dunántúlon kívül jellegzetes darabjai a késő halomsíros - kora umamezős kapcsolatú kelet-magyarországi leletcgv üttcseknek: Gclej (KEMENCZEI 1975, Abb. 4. 2, 5. 2), Battonya (KÁLLAY 1986, 163-164), Igrici (HELLEBRANDT 1990, Abb. 7. l-l). Megtalálható e típus a csorvai temetőben is ( 1ROGMAYER 1963, Taf. XII. 5, XVI. 10). A Gáva-kultúra fazekassága is készített hasonló profilú edényeket — Bäks (13. kép 10-12 —.ám ezeknek általában szélesebb szájú és eddig csak íülctlen változatai ismertek (DHMLTEROVÁ 1986. Taf. 1 8; BAZILLICH 1986, Abb. 10; KEMENCZEI 1984, Taf. CXXVI. 3, CXXX. 16, CXXXII. 7). A lelet vízszintesen kannelúrázott oldalú csészéje (10. kép 9) már inkább a HA periódusra jellemző. Párhuzamait Battonyáról (KÁLLAY 1986,164,4. kep 4 ) és a bégaszuszány i/Susani kerámiadepotból ismerjük (STRATAN-VULPL 1977, Taf. 9 1-12), de hasonló, keskeny árkolással díszített, kis edények gyakran előfordulnak a Gáva-kultúra leletei között is: Bäks (13. kép 2.5-6) (KEMENCZEI 1984. Taf. CXXXI. 2). A sűrű. függőleges arkolású. kihajló peremű, nyomott gömbtestü edény (10. kép 10) szinten a HA 1-2 korszakra utaló jegy eket mutat. Annak ellenére, hogy a függőleges arkolást már a tápéi temető edényem használták (TROGMAYER 1975, fal". 22 245-1). e díszítési mód csak a korai és fiatalabb Umamezőskultúra átmenetének idején válik igazán dominánssá 55 linnek a HD periódustól kontinuus voltam vidékünkre is vonatkoztathatóan utal a balatonmagyaródi temető, ahol egy-egy sircsoporton belül felennék meg a kom Lnuanezős-kultúra jellegzetes edényeit tartalmazó suvk a korábbi Ilalomsims-kultúra legyeit honlozó edényekkel ellátott temetkezesekkel (HORVÁTH 1994. 219-221).