A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

(KŐSZEGI 1988,37). A sűrű, függőleges árkolás hasonló formájú edényeken Csórván is felbukkan (TROGMAYER 1963, Taf. XVIII. 5, XIX. 23), de jellemző a fent vázolt proto Gáva típusú kultúrák fazekasságára is (HELLEBRANDT 1990, 4. kép 1, 2; CBTDIOSAN-EMÖDI 1982, Fig. 2. 7), sőt a Gáva-kultúra is alkalmazza (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXX. 5, CXLII. 8). A fenti jegyek alapján a belsőecseri lelet a battonyai edénydepottal (KÁLLAY 1986, 164-165) nagyjából azonos időre, a HA időszakra keltezhető, s eldönthetetlen, hogy a Gáva-kultúrához, vagy az azt megelőző proto Gáva fejlődés kései szintjéhez tartozik-e. A belsőecseri anyag kapcsán két problémára térek ki. a/ Mivel szórvány tárgyakról van szó, nem ismerjük viszonyaikat a korábban itt föltárt gávai gödör anyagával (PÁVAI 1992). A lelet publikálója szerint, az innen előkerült urnákat széles, függőleges kannclúrázásuk, vízszintesen kiugró, lekerekített válluk és a rajtuk elhelyezkedő kis, csúcsos bütykök a dályai-doroszlói körrel rokonítják, ami alapján a Gáva-kultúra legkésőbbi rétegébe tartozhatnak (PÁVAI 1992, 60-62,1-ffl. tábla). A fenti jellegzetességek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a leletcgyüttes korát biztosan megállapítsuk. A kései keltezés bizonytalan voltára utal egy — a belsőecseri 1. leletben előkerült umatöredékekkel (PÁVAI 1992, III. 1, V 5) rokonítható — szőregi urna (51. kép 4), amelyet Foltiny István a csorvai temetőben található, hasonló profilú edény ekei való hasonlósága alapján a Csorva-csoporttal egyidősnek tartott (FOLTTNY1967,55, Abb. 4.1). Hasonló formájú töredékes edényt ismerünk Batidáról (28. kép 10), melynek ezüstösen csillogó anyaga a belsőecseri 2. lelet csészéire emlékeztet. Feltételezhető tehát, hogy az említett szőregi és batidai urnák nem fiatalabbak az eddig tárgyalt leletek által képviselt HA1 időszaknál, ami azt jelenti, hogy ez a széles, függőleges kamiclúrával díszített, bütykös vállú umafomia nem kizárólag a doroszlói/Doroslovo és dályai/Dalj temető HB3-C1 időszakra keltezett (VTNSKI-GASPARINI 1973, 160, Taf. 115. 6; TRAJKOVIC 1981, Abb. 1-3) — a belsőecserickkcl valójában csak nagy általánosságban párhuzamosítható — urnáira jellemző, hanem a Gávakultúra korábbi időszakában is általános. Mindezek alapján nem zárhatjuk ki a lehetőségét a belsőecseri 1. és 2. leletek egykorúságának sem. hl A belsőecseri csészék a késő bronzkor második felében gyakorinak mondható finom kidolgozású edényekből álló kerámia raktárlcletek sorát gyarapítják. Az igrici (HELLEBRANDT 1990, 94-107), a debreceni (POROSZLAI 1982, 75-97), a kajárpéci (RégFüz 38 (1985) 15; RégFüz 39 (1986) 15-16), a debrecen-haláppusztai (KEMENCZEI 1984, 154), a magyaralmási (PETRES 1959) és a battonyai (KÁLLAY 1986) edény depótok minden esetben igen jó minőségű, általában kisebb asztali edényekből álló készleteket rejtettek. Olyan formák fordulnak elő köztük, melyek legtöbbször túlmutatnak rejtekhelyük környékének fazekasságán. Talán „luxus tárgyak", előkelőbb családok készletei vagy egy-egy minőségi árút termelő fazekasműhely nagyobb területen terjesztésre szánt darabjai lehettek.

56 3/ A Hódmezővásárhely-IV. sz. téglagyár területéről, feltehetően hamvasztásos sírokból származó leletcgyüttes, úgy tűnik, hogy átmenetet képez az eddig bemutatott, a Gáva-kultúrát megelőző lelethorizont és az ezután tárgyalandó klasszikus Gáva-kultúra típusai között. A perem fölé húzott fülű bögre (22. kép 11) (TROGMAYER 1963, Taf. XII. 8), a ferdén árkolt hasú, kihajló peremű edény (22. kép 14—15) és a két fülű, síkozott vállú, ívelt árkolással díszített kis edény (22. kép 10) (TROGMAYER 1963, Taf. XIX. 16-17), a Csorva-Jánosszállás-Kömpöc-Szentes-Nagyhegy-kör kerámiatípusaival rokon. A fekete-sárga színű, enyhén kihajló peremű, keskeny árkolással díszített edény (22. kép 9) (KEMENCZEI 1984, Taf. CXXVI. 12, CXXXH. 20) — a vele cgyidőben bekerült kalcinált csontok alapján temetkezési melléklet volt — a hasonló színű aljtöredék (22. kép 12), valamint a szintén kettős színű, belülről kinyomott, kerek bütykös oldaltöredék (22. kép 13) viszont egyértelműen a Gáva-kultúrára utal. A kétszínű kerámiatechnikának a Gáva-kultúrára jellemző klasszikus változata vidékünkön viszonylag jó korhatározó, ugyanis a legkorábban az északkeletmagyarországi Halomsíros- és Pilinyi-kultúrák fazekasságában feltűnő kettős színhasználat (KE56 Az edénydepotok másik fajtája, amelyekben csak nagy tárolóedények fotdulnak elő. Ilyen a gyomai 5 db-ból (KEMENCZEIGENITO1990. 113-125) és a tiszacsegei 14 db-ból álló lelet (MÁ THÉ-NEPPER1985, 60). A tiszacsegei leletegyüttes megismerését Sz. Máthé Márta szívességének köszönhetem.