A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

A GÁVA-KULTÚRÁTKÖZVETLENÜL MEGELŐZŐ IDŐSZAK PROBLÉMÁI 1/ A kataszterben bemutatott leletegyüttesek közül a szentes-nagyhegyi kapcsán érdemes kitérni a Gávakultúrát közvetlenül megelőző időszak kérdéseire is a Dél-Alföld e térségében. Az innen bemutatott kerámiaanyag valószínűleg egységes együttesként kezelhető, amire a homokkal és egészen apróra őrölt kerámiatöredékekkel való soványításuk és a lelőkörülményeik mellett, a fonnai jellegzetességek is utalnak. Legfontosabb közös vonása ezeknek az edényeknek a síkozás, ami az urna- és tálperemeken, valamint az edények oldalain fordul elő (8. kép 3, 6; 9. kép 4). Ez a díszítés legkorábban a BD időszak végén tűnik föl a Kárpátmedence keleti területem és — talán kicsit korábban — a Dunántúlon (CHIDOSIAN-EMÖDI 1982, Fig. 1.1,6,3. 3; KEMENCZEI 1975, 52; KŐSZEGI 1988, 23, 27; VADÁSZ 1992,219). Igazán nagy mértékben a HA1 időszak elejétől terjed el, meghatározó elemmé válva ekkortól a kor kultúráinak edényművességében (KEMENCZEI 1975, 52-53; STRATAN-WLPE 1977, Taf. 6. 9; KŐSZEGI 1988, 27-35; HELLEBRANDT 1990, 4. kép 2, 5. kép 1-4; GUMÄ 1993, pl. XXIV. 2), de tömeges előfordulásával Kelet-Magyarországon csak a Gáva-kultúra leletegyütteseiben lehet találkozni (KEMENCZEI 1984, 70), többek közt a baks-temetőparti telep anyagában (16. kép 1-13). A nagyhegyi leletanyagban leggyakrabban az edények kihajló peremén tűnik fel ez a díszítés (8. kép 3-4, 6; 9. kép 1). Nem túl nagy gyakorisággal, de előfordul a síkozásos peremtagolás a csorvai temetőben IS (TROGMAYER 1963, Tai: VIII. 8, XHJ. 8) 47 A nagyhegyi, síkozással díszített peremű és vállú mély tál (8. kép 4) legjobb párhuzamait a csorvai temető 50. sírjának egyik edényén (TROGMAYER 1963, Taf. XIV 7) és egy szintén innen származó szórvány táltöredéken

48 ismerhetjük föl. A síkozott vállú edények prototípusait a Caka-kultúm leletegyüttesei tartalmazzák (PAULIK 1963, 279, Abb. 8. 1, Abb. 10. 1), nagyobb számban azonban csak a HA 1 időszaktól terjednek el az Umamezős-kultúra és a Kyjatice-kultúra területein (KEMENCZEI 1970,35,74. j.; PATEK1968,102, Taf. LXXV 6; KEMENCZEI 1984, Tat: LXXXVÏÏ11,6, LXXI. 3). A behúzott peremű tálak külső peremrészének horizontális síkozása (8. kép 10) általános vonása a BD-HB korok edényművességének. A Kárpátmedence keleti felének BD-HA1 korú kultúráinak kerámiaanyagában különösen gyakori a tálperemek ilyen módon való tagolása (PATEK 1981, Abb. 4. 1,3; CHLDIOSAN43MÖDI 1982, Fig. 3. 1,4.1; KEMENCZEI 1989, Abb. 11-12; HELLEBRANDT 1990,105, 3. kép 5, 5. kép 1-4). A csorvai temető néhány tálján is előfordul ez a peremkiképzés (TROGMAYER 1963, Taf. XXVII. 7). Az ívelten kihajló peremű, viszonylag magasabb nyakú mély tálak (9. kép 3) párhuzamait szintén jól ismerjük a csorvai temetőből (TROGMAYER 1963, Taf. XIII. 6, XXVII. 1). Jellegzetes darabjai ezek a késő Halomsíros - korai Umamezős-hiltúrák fazekasságának (PAULIK 1963,Abb. 18. 10,34. 10; PATEK 1968,100; JANKÓ VITS 1992, Abb. 40. 1), de ilyen formák még a fiatalabb Urnamezős-kultúrában is megtalálhatók (PATEK 1961, Taf. vn. 7). Hasonló tálak töredékeit ismerjük Batidáról is (28. kép 8) és a Gáva-kultúra kopáncsi leletegyütteséből (30. kép 1). Az előbbi edénytípusnak inkább csak a BDHA1 periódusokban elterjedt változata a különböző méretekben előforduló, ívelt, kihajló peremű, éles válltörésű, csonka kúpos aljú tál (8. kép 6, 8). E típus jellegzetessége a válltörésre vagy az az alá illesztett hosszúkás alagútfül (JANKOVITS1992, Abb. 40.4). Megtalálható ez a forma a csorvai temetőben (TROGMAYER 1963, Taf. xm. 5, 10), Kömpöc-B (46. kép 6), valamint Klárafalva, Lakatos-föld leletegyütteseiben kiegészítetten Szőreg-E lelőhelyhez sorolva. Korántsem tekinthető teljesnek ez, Csongrád megye BD-BA-HB koríi leleteit, leletegyütteseit bemutató kataszter. Míg a hódmezővásárhelyi és a szentesi múzeumok gyűjteményéből minden, e korszakra vonatkozó, 1995 nyaráig a múzeumba került kerámialeletet sikerült bemutatnom, addig Szegeden ez a gyűjtés csak a Gáva-kultíitúhozsorolliató emlékanyagra vonatkoztaúiatóan tekinthető, talál}, teljesnek. Nofw a kataszter nem tartalmazza a csongrádi mirzeum gyűjteményének késő bronzkori darabjait, az újabb gorzsai ásatások Gávakultítrához tartozó anyagát, a topográfiai munka latoldioz kapcsolódó terepbejárások kerámiaanyagát és a szegedi múzeum nagy számú BD-HA1 korú leleteinek, illetve leletegyütteseinek egészét, tanulmányomban legalább az utalás szintjén igyekeztem megemlékezni valamennyi, általam megismert, de föl nem dolgozott anyagról. 47 A 31., 50., 54., 64. sír 48 MFM ltsz.: 62.1.8.