A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

(46. kép 7), és előfordulnak hasonló tálak a geleji temető BD-HA1 korszakok átmenetére datált sírjaiban is (KEMENCZEI 1989, Abb. 10.4). Az eddigiekhez hasonlóan a BD-HA időszakra keltezhető a nagyhegyi kettős kónikus formájú edény is (8. kép 2). Ez a típus a Kárpát-medence nyugati (Baierdorf-Velatice-, Caka-, Umaniezős-kultLirák) és északkeleti (Lausitzi-, Kyjatice-kultúrák) területén terjedt el igazán, keletebbre csak szórványos előfordulásáról tudunk, pl.: Bandu (HOREDT 1967a, Abb. 2/6). A Caka- és a Baierdorf-Velatice-lmltúrákban megjelenő, az osztrák és morva késő Halomsíroskultúrák tradícióit hordozó formát az Umamezős- és Lausitzi-kultúrák különböző csoportjai is átveszik és használják a BD-HA periódusok folyamán (PAULIK 1962, 49; VELIACIK 1983, 117). A Dunántúlon a Valikultúra kibontakozásával egyidőben, a HA időszakban tűnnek fel ezek az edénytípusok (PATEK 1961, 70-72, Tat. XXE. 7; PATEK 1968, 91, Taf. 12-13; KŐSZEGI 1988, 39, 44. t. 2; VADÁSZ 1992, 220, 6. kép 2) párhuzamosan az északkelet-magyarországi Kyjaticekultúrában megjelenő hasonló edényekkel (KEMENCZEI 1984,44, Taf. XC. 21, XCI. 12). Jellegzetes díszítés a BD-HA 1 időszakban az edények hasának ferde árkolása, melyet itt Nagyhegyen egy perem fölé húzott fülű csészén (8. kép 5) figyelhetünk meg (KŐSZEGI 1960, Tat; LXXÏÏ. 5; PAULIK 1963, Abb. 7. 2; CHIDIOSAN-EMÖDI 1983, f. 8. 3; HELLEBRANDT 1990,3. kép 1 VRDOLJAK 1994,38). Az ilyen formák hasonló díszítése tovább él a HA2-HB1-2 időszakban is (KEMENCZEI 1984, LXXVI. 21; SCHREIBER 1991, Abb. 12. 3,15. 3). Számos változata ismert a bégaszuszányi/Susani depot bögréin is (STRATANVULPE1977, Tat: 20.154,155,157 stb.). Egyedi típusnak látszik a Váczi Imréné földjéről előkerült urnaszerű edény (8. kép 1). Nyugatszlovákiai és dunántúli párhuzamai a korai - idősebb Urnamezős-kultúra átmeneti típusaival rokonítják (PAULIK 1963, Abb. 12.2; MRT 1,12. t. 4; MARÁZ 1987,1.

1.4; KŐSZEGI 1988,9,43.1.4). Meghatározó darabja a szentes-nagyhegyi leletegyüttesnek az az árkolt diszű umatöredék (9. kép 2). melynek legjobb párhuzamait a Duna-Tisza közének déli részéről, a csorvai temető körébe sorolt jánosszállási (46. kép 1) és a kömpöci (46. kép 4) leletegyüttesekből ismerjük. Mindhárom darabban közös a ferdén árkolt, kiugró has és a kónikus nyak egyenes és girlandszerűen ívelt árkolással való díszítése. A síkozott peremű jánosszállási darab vállán — a szentesi edényhez hasonlóan — felfelé álló, hegyes, lapos bütykök ülnek. Hasonló jellegzetességekkel bírnak a Deszk-F lelőhelyről bekerült, árkolt díszítésű oldaltöredékek (46. kép 8-9), de néhány Szőreg-C és D lelőhelyekről származó, síkozott peremű, girlandszerű, keskeny árkolással díszített nyaktöredék, illetve széles, ferde árkolással díszített hastöredék is e felé a formacsoport felé mutató jegyeket hordoz (52. kép 1-3).

49 Úgy tűnik, ezt az edénytípust tarthatjuk a délalföldi BD-HA 1 kori kerámiaművesség vezértípusának. A csorvai temetőben is képviselve van a 30. sír kis edénye és az 52. sír kis (15 cm magas) urnája által,

50 amelyeket Trogmayer Ottó a gávai pseudovillanova formák korán megjelenő előzményének tartott (TROGMAYER 1963,105-106, Taf. X. 5, XIII. 8). Valójában ezek a fonnák egy általános, a BD-HA időszakban megfigyelhető kerámia egységesülési tendencia lokális példái. Ennek a Kárpát-medence keleti részében tapasztalható egységesülési folyamatnak egyik jól ismert, jellemző képviselője az Igrita-kultúra, a Körösök felső folyása mentén (CHJDIOSANEMÖDI 1982,33-86). Az ott megjelenő síkozás, ívelt és vízszintes árkolás, továbbá az edényformák azt az általános átalakulást tükrözik, amit a Körös-Maros közének ugyanezen korú fazekasságában is megfigyelhetünk. Hasonló tendenciákat mutató formakör bontakozik ki a papdi/Bobda temető I. és a temeskeresztesi/Cruceni temető II. fázisával és a rá következő, Bobda II-Bégaszuszány/Susani-Nagytikvány/Ticvaniul Mare lelőhelyek anyagával jellemezhető kor49 Ebbe a körbe tartozik a Tápé-Szölőföldekröl való leletanyag is, benne fényezett szürke és sötétbarna, körülárkolt bütykös oldaltöredékekkel, behúzott síkozott peremű tálak és kihajló síkozott peremű, girlandszerü kannelúrázással díszített edények töredékeivel, MFM leltározotton (RégFüz 23 (1969) 73; RégFüz 37 (1984) 28). Hasonló jegyeket hordoznak a Klárafalva-Vasútállomáswl 1974-ben a szegedi múzeumba keriüt szórvány edénytöredékek is. MFhí ltsz.: 91.3.1—4. 50 Ilyen formajegyek láthatóak még néhány, a temetőből származó töredéken, illetve edényen (TROGMAYER 1963, XIX. 17, XII. 9 és a 27.. 31., 38. sír egy-egy edényén).