A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

NAUMENKO, Svetlana Andreeva – BEZUGLOV, Sergej Ivanovic: Új bizánci és iráni importleletek a Don-vidék sztyeppéiről

utólagos aranyozásával. A 4-5. században ellen­kezőleg, éppen a reliefes részleteket aranyozták in­kább (TREVm-LUKONTN 1987, No. 7). A csésze széle alatt lévő szegélydísz kétségtelenül a szassza­nida művészeti hagyományokat követi. Néhány vál­tozatát ismerjük az ilyen szegélydíszeknek: a sáv kialakítását a kima teszi változatossá, felette előfordul gömböcskesor is — mint a mi esetünkben —, vala­mint domborműves zsineg imitáció (TREVER-LUKO­NTN 1987, No. 25,28-29,33), de a stilisztikai közelségük kétségtelen. A leírt csészét egy egész sor omamentális motí­vum és stilisztikai, technológiai vonás köti össze a késő szasszanida ezüstművesség egyik csoportjával. Ebben a vonatkozásban igen sokatmondó a fül mind­két síkjának ornamentikája: gyakorlatilag az összes eleme — a keskeny, tollszerű kinövés, a fazettált ívek, a vésett, ponttal díszített kör, a levelek, lóhere-díszek és félpalmetták — különböző összeállításban igen gyakran szerepelt a késő és poszt-szasszanida ezüst­edények díszítésében (TREVER-LUKONLN 1987, ns. 54­55, No. 21, ns. 58, No. 22, ns. 59-60, No. 23-24, ris. 106, No. 36). Az apró, keresztirányú mélyedésekből álló sá­vok, amelyeket gyakran bevágott vonalak keretez­nek, széles körben előfordultak a legkülönbözőbb szasszanida ezüsttárgyakon szereplő ábrázolások technológiájaként (TREVER-LUKONIN 1987, No. 11 — a kattan és nadrágszár díszítése, a falerák kialakítása; No. 25 — a nadrágszár díszítése; No. 21 — virágok és levelek a tetőn; No. 25 — szegélydísz, levelek, félpalmetták; No. 27 — medaillonok szegélydíszei; stb.) Az itt tárgyalt csészén meglehetősen sajátosan ábrázolták a ragadozók lábát. Háromujjúak, jól kiraj­zolt karmokkal; az ízületet vésett kör emeli ki. Ennek a részletnek is jó, különböző technikájú késő szassza­nida párhuzamai vannak (TREVER-42UKONIN 1987, No. 11, 17, 21, 23, 36, 40). Figyelemre méltó a tigrisbőr ábrázolásának hasonlósága (TREVER-LUKONLN 1987, No. 11, 23), a bunda vízszintes vonalakkal vagy füg­gőleges rovátkaoszlopokkal való visszaadása (TRE­VER-LUKONIN 1987, No. 11-12, 37, 40), kis vésett forgó rozetták felhasználása a díszítőelemek sorában. A stilisztikai, technológiai párhuzamokat egyes ikonográfiái típusok nyilvánvaló hasonlósága tá­masztja alá. A szóban forgó csészén ábrázolt „med­ve" stílusában közel áll a Nor-Bajazet-i kincsből származó tál (SMLRNOV 1909, No. 309, T. CXXLTJ) és az ún. „Isakovic csésze" állataihoz (TREWR-LUKONTN 1987, No. 26). Kisebb mértékben hasonlítható a Permi Galéria tálján megjelenített medvéhez (TREVER-LU­KONIN 1987,79, No. 62). Jellegzetes az állat póza, a test arányai, méreteinek viszonya az ember alakjához. Meglehetősen közeli, különböző technikájú iko­nográfiái párhuzamai vannak a kőszáli kecske (TRE­VER-LUKONIN 1987, No. 33, 38), tigris (TREVER­LUKONIN 1987, No. 23), oroszlán (TREVm-LUKONLN 1987, No. 17, 40), fák (TREVER-LUKONLN 1987, No. 37) ábrázolásának. Az itt idézett analógiák és stilisztikai összehasonlítások köre semmilyen mértékben nem tart igényt a teljességre. Úgy gondoljuk, csupán ahhoz a véleményünkhöz szolgáltat elegendő alapot, hogy csészénknek közvetlen köze van a késő szasszanida művészeti hagyományhoz. Verbovyj Log IX. temető, 3. kurgán Az eltemetett szájában, egyéb apró aranytárgyak kíséretében egy durván kettévágott solidus (1. kép 12) került elő. Konstan­tinápolyban verték II. Justinianus második uralkodásának idején (705-711; BELLINGER-GRIERSON 1968,649-650, If 2a). Az előlapon mell magasságig szemben ábrázolták Krisz­tust az Evangéliummal és kereszttel a feje mögött, a megfelelő felirattal: ENIhS ChS REX-REGNANTIVM. A hátlapon Jus­tinianus és Tiberius mellképe szerepel. Köpenyt és keresztes ko­ronát viselnek, a középen, háromfokú lépcsőn álló keresztet tá­mogatják. A körirat ddNNIVSxlMANVS Ex xIBERIVS PPA. F. Grierson az ehhez a típushoz tartozó solidu­sokat koraiakra és későikre osztja I. Justinianus fia, Tiberius portréjának alapján. A szóban forgó érmen Tiberiust gyennekként ábrázolták, ez alapján a korai típushoz tartozik. Figyelemre méltó az előlap mezején lévő tipikus türk rúna. Igen érdekes a solidussal együtt talált sima, érem szerű aranylapka, amely méretben megfelel a solidusnak, de a súlya (4,75 g) kissé fe­lülmúlja az egyidős solidusok normáját A Don-vidéki kurgános, négyszögletes árokkal kereteit, bizánci aranypénzeket tartalmazó temetke­zések rendkívül érdekes körében igen mformatívak a fent említett leletegyüttesek. A bizánci aranypénzeket kétségtelenül a császári arany állandó sztyeppéi ki­áramlásának jeleként értékelhetjük. A vizsgált típus újabb sírjainak feltárása eredményeként sokkal egyér­telműbbé vált az egész csoport kronológiai helyzete. Kezdő és végpontját egyrészről II. Constans „szakál­las" képei (651-től) jelentik, más részről V. Konstanti­nos korai pénzei (741-751) (SEMËNOV 1991,126-127). Mindkét időbeli határt meglehetősen pontosan lehet alátámasztani. A bizánci arany haszonélvezetének szempontjából a Don-vidéki nomádok közvetlen elődei a peresepinai típusú tárgyak tulajdonosai vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom