A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
NAUMENKO, Svetlana Andreeva – BEZUGLOV, Sergej Ivanovic: Új bizánci és iráni importleletek a Don-vidék sztyeppéiről
tak. A peresepinai leletegyüttesek — Peresepina, Novie Sanzary, Kelegei, és, úgy tűnik, Makuhovka — numizmatikai vizsgálata azt mutatta, hogy szembetűnően dominálnak bennük Herakleios késői solidusai és II. Constans („szakálltalan") korai érmei. Az utóbbiak a legkésőbbiek, ezeket 641/646-ra szokás keltezni (SEMÈNOV 1991, 125-126; SEMËNOV 1986,93,96). Herakleios háromalakos solidusainak és LT. Constans „szakálltalan" érmeinek a peresepinai csoportban tapasztalható bősége a Kuvrat idején fennálló bizánci-bolgár kapcsolatok jeles bizonyítéka. A Don-vidéki, négyzetes árokkal kerített kurgánokból származó pénzek sorában II. Constans időben következő „szakállas" solidusai a legkorábbiak. Ebből a szempontból elvi jelentőségű a Podgornenskij IV. temető 14. kiirgánjának lelete, amelyet egyelőre csak egy 661-663-as solidus előkerülése támaszt alá. Ez utóbbit A. I. Semënov találta egy Volgodonsk melletti kurgánban (SEMËNOV 1988,109). A Dorofeevskij temető 13. kurgánjában előkerült Phokasz és Herakleiosz érmek arra a lehetőségié utalhatnak, hogy a Don-vidéki kurgánokhoz közelálló temetkezések részben szinkronba hozhatók a peresepinai típusú emlékekkel (KRUGLOV1992,155, ris. 4). Az utóbbi időben a bizánci aranybeáramlás 7. század közepi elmozdulását a Don-medencébe úgy értelmezik, hogy ez a régészeti bizonyítéka a bolgár katonai és politikai hegemónia kazárral való felváltásának (SEMËNOV 1991,127). Az A. I. Semënov által részletesen tanulmányozott peresepinai csoport numizmatikai anyagának összevetése a Don-vidéki, négyzetes árkokkal kerített kurgánok leleteivel arra utal, hogy az előbbi leginkább a bolgárokhoz, míg az utóbbi a kazár-türkökhöz köthető. A fent említett leletegyüttesek közül a második egy másik történelmi korszakhoz tartozik. A sír mind a kilenc érme egy szűk, egyenletesen képviselt kronológiai periódusba illeszkedik (649-698), a legidősebb és legfiatalabb érem verésének maximálisan lehetséges különbsége 24 év. IV. Konstantinos és II. Justinianos érmei teremtik meg a kronológiai hátteret, amelyet csak hangsúlyoznak II. Leontiosz solidusainak keltező lehetőségei. Ez utóbbiak alapján az egész leletegyüttest a 7-8. század fordulójára tehetjük vagy a 8. század legelejére. Figyelemre méltó, hogy a közös verőtő éppen az együttes legkésőbbi érmeit köti össze. A korábbi érmek jó megtartását figyelembe véve az egész szériát egy egyszerre érkezett bizánci aranyszállítmány részének tekhitlietjük. Megelőzőleg 20-25 éves perióduson keresztül tezaurálták az érmeket. A szóban forgó leletegyüttessel egy kronológiai csoportba osztható még 5 sírlelet — Kozinka, Potajnoj I, 4/1., Bolsaá Orlovka, Romanovskaa 1884. év, Verbovyj Log IX, 3/1. —, amelyek II. Justinianos, Leontiosz és III. Tiberios aranyait tartalmazták. Az e csoport keltezésének időben megfelelő kazár-bizánci kapcsolatok legfontosabb mozzanatai a következők voltak: II. Justinianos trón visszafoglalása 705-ben, és az ezt az eseményt kísérő dinasztikus házasság a kazár királylánnyal, valamint a császár megbuktatása 71 l-ben és Vardanesz Philippikos hatalomra jutása (ARTAMONOV 1962, 196-201). A kazár hatalom politikai irányultságának többszöri változása és kapcsolatai a palotaviszályok különböző feleivel kétségtelenül eredményezhettek arannyal történő fizetést. Fontos elem az az említés, amely szerint egy III. Tiberios menesztett követség járt „sok pénz és ajándék ígéretével" a kazárok kagánjánál azzal a céllal, hogy a lázadó Justinianost adják ki a császárnak (CICUROV1980,62,163). Ezzel kapcsolatban nem tűnik véletlennek azon érmek Don-vidéki koncentrációja, amelyek Leontiosz és III. Tiberios rövid uralkodásának idejéből — 2-2 eset, összesen 4 leletegyüttes — származnak. Érdekes a sírban talált érmek felhasználása. Egy IV. Konstantinos átíuratlan solidus kivételével, amelyet selyembe csomagolva találtak, az érmek 4 párban voltak és vagy mint nyaklánc részei, vagy a nyakláncot imitáló, ruhára felvarrt díszek szerepeltek. A párokban való felhasználás biztosíthatta a kompozíció szimmetriáját. A típusában hasonló peresepinai nyakláncokról J. Wemer azt gondolta, hogy olyan bizánci ünnepi díszek imitációi, amelyek magas társadalmi presztízsre utalnak és ennek megfelelően a bizánci kultúra kölcsönvett elemeit jelentik (WERNER 1988,19). A bizánci aranypénzeket tartalmazó Don-vidéki leletegyüttesek vizsgálata arra mutat, hogy az esetek abszolút többségében el kell ismernünk jó keltező lehetőségeiket. Az érmekkel jellemzett egész csoport szűk kronológiai határai — 7. század közepe - 8. század közepe — ellenére a legkorábbi solidusokkal együtt kerültek elő a legkorábbi tárgytípusok is. 2 Azokban az esetekben, amikor a sírban több mint egy érem került elő, a kronológiai különbség a legidősebb és a legfiatalabb érem között vagy igen jelentéktelen, vagy egyenletesen be van töltve (SEMËNOV 1978,182; SEMËNOV 1993,94-95).
