A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

NAUMENKO, Svetlana Andreeva – BEZUGLOV, Sergej Ivanovic: Új bizánci és iráni importleletek a Don-vidék sztyeppéiről

merünk hasonló fonnájú edényeket, s nincs analógiája a csésze felületén lévő szüzséképek kombinációjának sem. Jól kifejezett, kihajló széle van, amelyet a testtől domború gömböcskékből álló szegélydísz választ el. Ettől lefelé reliefes-vésett füzérdíszek sávja indul, a szasszanida típusú kima egyik változata. A szegélydísz az edény alját és testét kívülről borító domborműves részt zárja le. A csésze alján médaillon látható, amelyet két koncentrikus kör emel ki; közepén kisebb vésett forgó rozetta, amelyet enyhén befelé ívelő széllel ábrázoltak a vésett rombuszban. A rombusz felületét végükön körrel díszített vonásokkal töltötték be, ezek egyenes és ferde keresztet rajzolnak ki. A rombuszt egy hasonló, de nagyobb méretű rombuszban helyezték el úgy, hogy mindegyik szöge a nagyobbik egy-egy oldalának közepével találkozzon. A második rombusz ugyanilyen módon helyezkedik el a hannadikban, amely a legnagyobb, de a második rombusz sarkai már kívül esnek a harmadik oldalam. Mmdegyik rombuszt — vagy ha úgy tetszik: rozettát — kerülője mentén belülről vésett vonal kereteli; azt a sávot, amelyet két vonal keretei, sűrűn töltötték ki kereszt irány ban haladó fazettált vésett mintával. A csésze külső felületének fennmaradó részét lapos dombormű díszíti, amely úgy készült, hogy először levésték a háttért, majd az utómunkálatokat véséssel és poncolással végezték. A háttér aranyozott, az alakoknak meghagyták a természetes ezüst színét. Ugyancsak aranyozott a fül felső síkja (színe), valamint a csésze szélének belső oldala és a belső médaillon szegélye. A csésze felületét díszítőszalagként körbeölelő dombormüveket a fák ábrázolása osztja három részre. Közvetlenül a fül alatt vadászjelenet látható: a jobbra fordult íjász bal térdére támaszkodva egy tigrisre céloz. A vadász lábát és fejét profilban, a törzsét háromnegyed profilban ábrázolták. Testhez álló, hosszú ujjú inget visel, amelyet pontok tesznek hangsúlyossá. Öltözékéhez tartozik még a puha nadrág és a rakott szoknya. A vadász bal oldalán nagy kard függ hosszú keskeny keresztvassal és félköríves markolatvéggel. A nagy íjat relietésen ábrázolták, a nyilat bekarcolták, a húrt megfeszítő kézfejet élesen lefelé fordított kisujjal mutatták be.

1 A tigris hátsó lábán ül, törzsét profilban, fejét szemben láthatjuk. Farkát behúzta és két hátsó lába között engedte át. A bundáján lévő tigriscsíkokat vésett kunkorokkal és pontokból álló függőleges sávokkal érzékeltetik. A tigris mellső lábánál kis fácska áll, melynek koronája lóhere alakú. A tigris háta mögött lévő ágas-bogas fát körbefonja egy sző lő fürtben végződő inda. Az ágak tollszerű lóheredíszben végződnek. A fától jobbra újabb jelenet kezdődik, amelynek szereplői a következők: kőszáli kecske, szamár, ember és medve. A kecske baka fordul, jobb lábával a fa törzsére támaszkodik és a leveleket eszegeti róla. Bundáját függőleges rovátkaoszlopokkal érzékeltetik, farka ívesen áll felfelé. A kőszáli kecske hátsó része mögött kis fácska látható, valamint a jobbra fordult szamár testének vége. A szamár fel van kantározva és nyergelve: a nyereg rajzán hangsúlyt kapott az elülső és hátsó nyeregkápa. Vésett vonalakkal ábrázoltak a hevedert és a farhámot. A kantár bekarcolt orr- és poíászíjakból áll. A kantárból indul ki egy fonott kötőfék, ennél fogva tartja a szamarat jobb kezével a jobbra fordult ember. Jobb könyöke mögött leveles faágat látunk. Mint a vadász esetében is, lábát és fejét profilban ábrázolták, a törzsét pedig háromnegyed profilban. Hajviseletét ferde bevágások érzékeltetik. A jelenet szereplője hosszú ujjú inget — ezt is pontokkal ábrázolták — és nadrágot visel, bal vállán térd alá érő, ráncolt ruhadarabot vet át Előrenyújtott bal kezével a serényénél fogva tartja az előtte hátsó lábán álló medvét, vagy talán kutyát(?). Az állat pedig jobb mellső lábával az ember kezére támaszkodik. Az állat bundáját bevágásokkal, a lábízületeket vésett körökkel ábrázolták. A háta mögött még egy ágas-bogas fa helyezkedik el az azt körbefonó, szőlőfürtben végződő indával. Az ágak lóheredíszben végződnek: Egy jobbra néző szarvasünő áll a fától jobbra. Bőrét vésett, ferde pontsorok adják vissza. Az ünő fara mögött leveles ágak látszódnak. Tőle jobbra igen kiterjedt, ágas-bogas agancsú szarvas áll. Az ő bőrét is vésett pontsorok adják vissza, s az agancsot is pontok borítják. Mindkét szarvast statikusan, profilból ábrázolták. A hím előtt helyezkedik el az utolsó, inda nélküli nagy fa, ágai lóheredíszben végződnek, illetve egy palmettában. A szarvas ennek a fának a leveleit eszi, kis dombocskákon áll, amelyeket fenyőfa díszítéssel töltöttek ki: nyilván hegyvidéket jelképeznek. A szarvasünő lába mintegy a levegőben lebeg. A fa, amely előtt a szarvas áll, elválasztja a szarvas és az elsőként leírt íjász alakját a képsoron. A csésze belső felületén, az alján, az aranyozott szegélyű medaillonban balra fordult oroszlán vésett ábrázolását látjuk. Pofája szembenéz, sörényét bevésett kunkorok érzékeltetik. Bundáját függőleges rovátkaoszlopok adják vissza, pofáját, mellső lábát és farkát pontokkal töltötték ki. Farkát behúzta és két lába között engedte át. Hátsó lábának karmait elnagyoltan és aránytalanul ábrázolták. Az edényfül felső és alsó síkját szintén domborműves ábrázolás díszíti a nyílás körül. A felső síkon a nyílástól a fül hosszú tengelye mentén ferde bevágásokkal és pontokkal betöltött levelek sorjáznak. Ezekre merőlegesen, szintén a nyílástól két kisebb lóhere levél indul. A levelek és lóheredíszek képezte szögekből különböző irányokban nőnek ki a félpalmetták, amelyek nagy levelét apró keresztbemenő fazettált dísz tölt ki, a kisebb leveleket pedig hosszanti hornyok, amelyek pontban végződnek. Az aranyozott háttér alig megkülönböztethető vésett körökkel díszített. A fül alsó síkján domborműves nyolcsugarú rozetta látható, amely keskeny, tollszerű kinövésekből áll. Ez utóbbiakat apró, keresztirányú fazettált dísszel kitöltött ívek kötik össze. A kinövések közötti szögekben vésett körök helyezkednek el, középen ponttal. Az egyenes analógiák hiánya ellenére az itt ismertetett csésze stilisztikai, technológiai és ikonográfiái jellemzői alapján elválaszthatatlanul összefügg a késő szasszanida művészi ezüstedények reprezentatív szériájával. Jellemző az a módszer, ahogy lapos domborművet alakítanak ki a háttér levételével és ; A világosabban felépített analóg ábrázolásokat Id TREVER-LUKONIN1897, T. 22, 26, 28.