A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

NAUMENKO, Svetlana Andreeva – BEZUGLOV, Sergej Ivanovic: Új bizánci és iráni importleletek a Don-vidék sztyeppéiről

II. Justinianus Két típushoz tartozó négy érem (1. kép 6-9); mindegyiket két-két helyen átlyukasztották a portré tengelyében. Két solidus előlapján a császár szembe néző mellképe van köpenyben és keresztes koronával a fején, jobbjában országalma kereszttel; a hátlapon háromfokú lépcsőre támaszkodó kereszt. Mindkét érmet 687-692 között verték (BELLINGER-GRIERSON 1968, 576577, Ha, Officina 3). A második érem jellemzője, hogy a felirat hosszú típusú: DNIVSrlNI-ANVSPEAVC és különleges a betűk formája. A DN titulatura gyakran fordul elő II. Jusztinianosz itáliai aranyam (Nápoly, Róma, Ravenna — HAHN 1981, 169), de a portré stílusa és a hátlap típusa, valamint a felirat végződése nem teszi lehetővé példányunk elkülönítését a többi konstantinápolyi verettől. Valószínűleg a Grierson-féle II. osztály solidusainak egy altípusáról van szó. A másik solidus pár (1. kép 8-9) az előlapon mellképszerüen ábrázolja a szembenéző Krisztust, baljában az Evangéliummal, feje mögött kereszttel és a körirattal: IhS CRISTOSREX-REGNANTIVM. A hátlapon a császár alakja látható, loroszt és keresztes koronát visel és bakói két lépcsőfokon álló keresztet tart; a körirat DIVSTINIANVS SERV ChRISxI, lent CONOP (BELLINGERGRIERSON 1968, 579, III, 7g.I-Officina 9; a második érmen a műhely száma kivehetetlen). Ennek a híres éremtípusnak a megjelenését néha — a bizánci numizmatikában ez az első eset, hogy Krisztust ábrázolják — II. Justinianusnak a különleges vallásosságával magyarázzák. Ezeket az érmeket a császár uralkodásának végére (692-695) szokás datálni. II. Leontios (695-698) A két átlyukasztott solidus kitűnő állapotban őrződött meg, egy verőtövön készültek (BELLINGER-GRIERSON 1968, 612, Id 2). Az előlapon a loroszt és keresztes koronát viselő császár mellképét ábrázolták, baljában keresztes országalmát tart, felemelt jobbjában „akakiát". A hátlapon háromfokú lépcsőn álló kereszt látható, VICTORIA AVGVA, lent CONOB. Ugyanebben a sírban az érmeken kívül előkerült egy karcsú, kerekded testű ezüstkorsó. A korsó alapja egy masszív, bordázott talpgyürü, amely finoman eldolgozott szélben végződik (2. kép 1). A korsó teste fokozatosan megy át a magas, szája felé enyhén kiszélesedő nyakba, melynek pereme kifelé hajlik. A korsó nyakát és testét keskeny, függőleges kannelúrák borítják, amelyek az edény fele magasságában szélesednek ki. A kannelúra sávokat a váll környékén két kisebb vízszintes horony választja el egymástól. A hornyokat bevésett vonalak teszik hangsúlyossá. A kannelúrák bevésett ívekben végződnek. A talpgyűrű és a nyak felső része díszítetlen. A korsót füllel látták el, amely felső részében ívesen hajlik és rövid függőleges kinövésben végződik. A fül alsó végét gondatlanul kovácsolták szét, a felsőt egy kissé bevágták a perem alá. A fül a korsótól külön került elő, és más minőségű anyagból készült Úgy tűnik, hogy ezzel pótolták az eredeti — elveszett — korsófület. A korsó aljára — amely megőrizte a kalapálás világos nyomait és egy kisebb begyürődést — a központi jelet, négy bélyeget pecsételtek: egy kerek, egy hosszúkás és két kereszt alakú jelet (2. kép 2). A kerek bélyeget poncolt dísz szegélyezi, belül a császár szembenéző mellképe. Keresztes koronát visel, jobbjában keresztes országalma, körben a felirat: [M] AKE 1

1AONIC. A hosszúkás bélyeget szintén poncolt díszítés szegélyezi, lekerekített végénél a császár kis mellképe látható. Keresztes koronát visel, alatta monogram áll, amelynek a két oldalán feliratot helyeztek el: CEP 11 TIC. A kereszt alakú bélyegek azonosak; itt is poncolt szegélydíszt találunk, monogramot a középpontban és feliratot az egyenlő szárú kereszt kiszélesedő végeinél: + 11 CE 11PT

11 IC. A kereszt alakú bélyegekben lévő monogramok feloldása K60 NCTANTINOY (DODD CRUIKSHANK 1961, T. III, 75-77). A portré típusa és a monogramok a bélyegeket II. Constans uralkodásának idejébe utalják (641-668); a hosszú szakáll hiánya a császári bélyegen lévő arcképen, figyelembe véve a solidusok ábrázolásait, leszűkíti a korsó készítésének korát és a bélyegek rátételét 641-651/52-re (DODD CRUIKSHANK 1961,1011, 8. típus). A II. Constans korabeli kerek portrés bélyegeken Ioannész komitosz neve dominál (DODD CRUIKSHANK 1961, No. 75-78), a Makedoniosz név — [MA] KE 11 AONNO[Y] formában — csak egyszer fordult elő: egy négyzetes bélyegben egy Néreiszeket ábrázoló korsón, amelyet az Ermitázs őriz (DODD CRUIKSHANK 1961, No. 75; BANK 1985, T. 88-90). Szergiosz komitosz a II. Constans korabeli kereszt alakú bélyegekről ismert, valamint a négyzetes és hosszúkás bélyegekről, amelyek a Herakleios (630-641) uralkodásának késői szakaszából származó ezüsttárgyakon fordulnak elő (DODD CRUIKSHANK 1961, T. IV, No. 71-73,75-77). Korsónk formája részben emlékeztet egy szíriai kincsből származó, nagyobb és masszívabb ezüstkorsókra. Ezeket Maurikiosz Tiberiosz idején készítették és bélyegezték (582-602) (DODD CRUIKSHANK 1973,7, T. n, IV). A bevésett ívekben végződő, keskeny, kiszélesedő kannelúrás díszítés nagyon hasonló a peresepinai kincsből származó fekete marásos kereszttel ellátott táléhoz. Ez utóbbi Herakleiosz uralkodásának végéről származó bélyeget visel magán (629-641; BANK 1985, T. 69). Eszerint a korsó a 7. század első felére, közepére jellemző bizánci toreutika hagyományos stílusában készült. A sír legkésőbbi érméinek kronológiai helyzete és keltező lehetőségeik (ld. lejjebb) alapján a korsó körülbelül félévszázadot „késik" a temetkezésben. Ugyanebből a leletegyüttesből származik az iráni ezüstmüvesség egy unikális példánya: kisebb, sekély csésze, amelyet rövid, felülnézetben téglalap alakú, ovális keresztmetszetű, üreges füllel láttak el. A fülön nyílás látható (3^1. kép). Nem is-