A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
PÁSZTOR Adrien: A magyarországi kora és közép avar kori gyöngyök tipológiai vizsgálata
Ez a kémiai összetétel az üveg tulajdonságainak meghatározó tényezőit alkotja. A hálózatképző oxidok (SÍO2, P2O5, B2O3) nélkülözhetetlenek az üvegképződéshez. A hálózatba beépülő oxidok (AI2O3, TÍO2, ZnC>2,) a hálózatképzőkkel együtt módosíthatják az üveg tulajdonságait. Szintén módosító tényezők az alkáli és alkáli földfém oxidok, amelyek az üveg hálózatába nem épülnek be, az üveg alkotására nem alkalmasak. Egy tömeggyártásra alkalmas üvegösszetétel esetében az SÍO2 tartalom 70-76%. A környezeti ártalmak közül leginkább a víz, a sav, a lúg és a sóoldatok támadják meg az üvegfajtákat. Közülük a víz oldó hatása, amely még a múzeumi körülmények között tárolt műtárgyak esetében is jelentős lehet mállási folyamatot indíthat el. Üveggyöngyeinkben a mállási folyamat több fokozata is megfigyelhető, sajnos leggyakrabban a 24. fázis: 1. Az első mállási tennékek könnyen oldhatók, eltávolíthatók a felületről. 2. További nedvesség hatására kristályos kiválások keletkeznek a felszínen, melyek vízzel nehezen távolíthatók el. 3. Ebben a lépcsőben több alkáli-hidroxid és alkáli karbonát oldódik ki a felületből, a felszínen homályos karcok figyelhetők meg. 4. Az utolsó szakasz jellemzője a kialakult érdes felület; pikkelyek, szilánkok lepattogzása észlelhető az üveganyag kristályosodásával együtt. A por és egyéb szennyeződések ezeknek a jelenségeknek a kialakulását előidézik, illetve felgyorsítják. Ezért találkozunk bosszankodva a feltárások során (pl. a kezelés nélkül) felszedlietetlen anyagúvá váló „paszta"gyöngyökkel, amelyek már az utolsó mállási fázist elérve, a felszínre keriilésükkor szétporladnak. Az üvegtermékeket, jelen esetben a gyöngyöket, igen sokféle anyaggal: vegyületekkel, elemekkel színezték. A fent leírt kémiai átalakulások és a felsorolásra kerülő lista magyarázza a felületi jelenségek, színvariációk széles skáláját, amelyekkel az adatgyűjtés során találkoztam. E felületi jellemzőket rövidítve a gyöngyök leírásánál, az adatbázis táblázataiban is rögzítettem. Általában az üvegekben található, leggyakrabban előforduló színek és azok színező vegyületei sárga: Ce02,Ti02; zöld: Ce02,Ti02, K2C1O5; kék: Cu 2 0, T1O2, CoO; ibolya: Nd 2 0 3 ; vörös: Se, CdS; narancs: Se; fustszín: NiO, CoO, CuO; lila: Se; smaragdzöld: Cd 2 0 3 , CuS0 4 .5H 2 0; türkizkék: 2Cr 2 0 2 . CuS0 4 .5H 2 0; búzavirágkék: 2Cr 2 0 7 , CuS0 4 .5H 2 0, CoO; azúrkék: C11SO4. 5H2O, CaO; citromszín: Ce02, T1O2, K2&2 O7; sárgásbarna: NiO; avanturinzöld: Q2O3; kékesvörös: NiO; kékesfehér: P2O5; orgonalila: Nd2Ű3; salátazöld: K2Cr20?; borostyán: Q1SO4.5H2O. Változik a szín az alkalmazott elemek oxidációs állapotától függően, illetve az adagolt elemek és vegyületek memiyiségi viszonya alapján. A szín átlátszósága is adalékanyagokkal befolyásolható. Közülük a legfontosabbak: Sn, Zn, Pb. Egyes fontosabb elemek szerepe a következőkben foglalhatók össze: Cu: CuO alakban kékeszölden színez, alacsony Sn tartalom mellett. G12O alakban élénk vörös szín keletkezik. CuO alakban, magas Mn tartalommal együtt, fekete színezést adhat, de PbO-val keveredve zöld színhez vezethet. Mn: M11O4 alakban lila színeződést eredményez. M11O2 alakban színtelenítőként is alkalmazzák (pl. magas Fe szennyeződés következtében az elszíneződést ellensúlyozza). Fe: FeO alakban zöldre fest, de Fe303 alakban, az izzítási hőtől függően, szinte minden színárnyalatot létrehoz a halványvöröstől a barnásliláig. Sb: NaSb03 alakban fehér homályosítóként alkalmazható. Sn, Pb: részben homályosítóként, részben színtelenítőként alkalmazhatók, SnO, Pb30 4 alakban. Abban a munkafázisban, amikor még nem ismertem az általam vizsgált gyöngyök összetételét, és egyes esetekben — főleg a tipológizálás szempontjából — fontosnak tartottam némely gyöngy előállítási/készítési módjának ismeretét analitikai vizsgálatokat kértem az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumából, Tóth Mária geofizikustól. 24 Egy hosszabb távú kutatás kiindulópontjaként két szemesgyöngy, egy kölesgyöngy, egy germán leletanyaghoz köthető, 24 Tóth M. : Néhány budakalászi kora avar kori gyöngy analitikai vizsgálata. Kézirat 1993.
