A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

LŐRINCZY Gábor: Kora avar kori sír Szentes-Borbásföldről

kép egyes megállapításait. Az ma már biztosnak kelet-európai sztyeppe 6. századi temetkezéseiből tűnik, hogy e sírforma kiváló párhuzamait ismerjük a (SOMOGYI 1987,145). A LELETEK A borbásföldi síregyüttes értékelését megnehezíti, hogy mellékletekben szegényesnek mondható. A jobb lábszárcsont mellett fekvő karikás végű vastárgy (2. kép 1) meghatározása —töredékes állapota miatt — igen nehéz. Legvalószínűbbnek az látszik, amit az ásató írt róla, miszerint ovális fejű vasár lehetett. A jobb lábfej külső oldala mellett fekvő vaskés (2. kép 2) szintén nem teszi lehetővé a sír árnyaltabb értékelését. Viszont segít ebben az az ezüstveret, amely a 3. sírban, az emberi váz bal oldala melletti részleges lómaradványok mellől, egészen pontosan a bal lábszárcsont mellett fekvő két mellső lólábszárcsont között került elő (RÉVÉSZ 1996). Ez a veret a 4. sír mellékletei közé sorolandó, mivel idegen a 10. századi leletanyagban, és feltehetően a 3. sír ásása során megbolygatott 4. sírból kerülhetett a 3. sír betöltésébe. 3. kép: Szentes-Borbásföld 3. (?) sír Abb. 3: Szentes-Borbásföld, Grab 3 (?) Kéregöntéssel készült ezüstveret (3. kép), középen nagyjából téglalap alakú áttöréssel. Az áttörés szélei kb. 45°-os szögben vannak kialakítva, ugyanúgy, ahogy a veret felső, félköríves széle. A veret felső harmadának oldalai karéjos kiképzésűek. Alsó kétharmada ovális formát mutat, alsó szélének ívét egy ovális lyuk szakítja meg, melynek fala ferde kialakítású, befelé szűkülő. A veret hátoldalán két, kerek metszetű, karikában végződő, hosszú fül volt, melyek közül az egyik letört. H.: 1,9 cm, sz.: 1 cm, v: 0,29 cm. Az ezüstveret pontos, fémből készült párhuzama a mai napig nem ismert, de anyaga, előállításának és felszerelésének módja, valamint díszítése alapján készítését és használatát a 6. század 2. felére valószínűsíthetjük. A borbásföldi darab beletartozik azon tárgyak körében, melyeket —jobb híján — martinovkai típusú véretekként vagy maszkos veretek köreként tárgyalnak (FETTICH 1937, 282-303; AMBROZ 1973; BÁLINT 1995,153-173). A veret viszonylag jó analógiáit találjuk azok között a csonttárgyak között, melyeket csontcsatnak, csontfüggesztőnek határoztak meg (MESTERLIÁZY 1969; BÓNA 1980, 52-54). A borbásföldi darab ezen példányok közül a kisebb méretű faragványokhoz, egyes részleteiben és arányaiban legjobban a Hódmezővá^árhely-Szárazér dűlői (KOREK 1942,156) és a biharkeresztes-lencsésháti (MESTERHÁZY 1987, 8. kép 15) példányhoz áll legközelebb, mivel ezek a többiek között a leginkább tagoltak és kidolgozottak. A köztük lévő különbségeket az egyes tárgyak keresztmetszetéből — lapos (Biharkeresztes-Lencséshát), félgömbös (Hódmezővásárhely-Szárazér dűlő) — adódó díszítési eltérések magyarázzák. A fent említett tárgyaknak jól meghatározható funkciójuk volt (MESTERHÁZY 1969,243-244), míg a borbásföldi — a többihez képest kisméretű, miniatűr példánynál — ez nem valószínű. E különbség magyarázhatja a csontfüggesztők és a borbásföldi veret belső áttöréseinek egymástól eltérő formáját. A csonttárgyaknái kialakított két lyuk helyett a borbásföldi példányon felül egy ívelt végű, téglalap alakú, ferde szélű áttörést, alul pedig egy kisméretű lyukat alakítottak ki úgy, hogy alsó széle a veret pereme felé nyitott. A veret közepén kialakított áttörés alakja a halfarkas veretek (LŐRTNCZY 1991, 7. t; BÁLINT 1992, Tat: 29) azon típusára emlékeztet, melynek alsó vége félköríves záródású, nem pedig pajzs alakú. Ezek alapján a borbásföldi veret készítését mindenképpen megelőzte a halfarkas verettípus kialakulása és használata. A szentes-borbásföldi veret funkciójának/helyének meghatározásához két támpont áll rendelkezésünkre. Egyrészt a párhuzamok döntő többsége a lókoponya mellől került elő, tehát a fejkantár tartozéka volt. Másrészt a 3. sír ásása során a kora avar kori temetkezésnek azt a részét bolygatták meg, ahol