A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)
V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján
nyaga keleten Mezőberényig biztosan, északon Mezőcsát, Tiszabő vidékéig foltokban van jelen, délen pedig nem terjed túl a Maroson. A BD időszak végén, a HA1 időszak elején a Gáva-kultúra a Körösök vonaláig hatol, tőle délre azonban továbbra is folyamatos a Csorva-csoport fejlődése. A HA1 időszak végén, a HA2 elején a Gáva-kultúra — életének második szakaszában — megszállja a délalföldi területeket egészen a Marosig, megszüntetve ezáltal a Csorva-csoportot. A fent leírt kép alapján azonban csak felületesen fogalmazható meg a térség késő bronzkorának története. 1/ Nem terjesen tisztázottak a Csorva-csoportot megelőző időszak pontos etnikai viszonyai. A helyi alapként említett Rákóczifalva-csoportot egyelőre nem tudjuk a BB2(C1) időszaknál későbbre keltezni (TROGMAYER 1975, 155; TROGMAYER 1985, 5-6; BÓNA 1992,35). Vidékünkön a Rákóczifalva-csoport anyagát csak temetők képviselik, településeit s így keramikájának szélesebb formai repertoárját nem ismerjük. Problémát jelent az is, hogy nem világos e csoportnak és a vele nagyjából egyidősre datált tápéi temető népének a pontos településterülete sem. A tápéi csoport leletanyaga abban a térségben is megjelenik — Hódmezővásárhely-Barattyos A. G., SzentesNagyhegy 5 —, amelyet itt jelentkező temetői — Szentes, Mindszent, Felgyő (TROGMAYER 1985, 9-11; TROGMAYER 1992,351-356) — alapján a Rákóczifalvacsoport elterjedési területéhez is kapcsolhatimk. Érdekes problémát vet föl továbbá a Szőreg-Perjámos-kultúra végének keltezése körül kialakult bizonytalanság is. Valószínűleg a kultúra élete nem zárult le hirtelen a Koszideri-időszak elején (BÓNA 1992, 36), hanem népe a Tisza-Maros szögében meghúzódó réteges telepein (Klárafalva, 6 Pécska/Pecica 7 ) töretlenül tovább élt legalább a Koszideriperiódus végéig. A Szőreg-Perjámos-kultúra ekkoriban már egészen kicsire összeszűkült területe körül tűntek föl a Koszideri-időszak második felében a Halomsíros-kultúra legkorábbi nyomai — főként a Duna-Tisza közén: Szeged-Bogárzó-B, Kiskundorozsma, Szeged-Bilisics, Kömpöc, de szórványosan a Tisza bal parti területein is: Szentes-Ecser, Hódmezővásárhely-Kishomok (FOLTINY 1957, 1-11; TROGMAYER 1969; HORVÁTH 1985, 65). Ezek a korai halomsíros közösségek egy-két generációnyi ideig valószínűleg a Szőreg-Perjámos-kultúra tovább egzisztáló telijeinek népével párhuzamosan éltek. Kapcsolatukra utalhatnak Pécska/Pecica legfelső. Ia rétegében a Szőreg-Perjámos-kultúra típusai mellett feltűnő, az alföldi Halomsíros-kultúrának tulajdonítiiató kerámiaelemek (SOROCEANU1994,126). Úgy tűnik tehát, hogy a Csorva-csoportot megelőző időszakban Körös és a Maros torkolata közötti térségben meglehetősen összetett kulturálisetnikai viszonyokkal kell számolnunk. 5 A Gazdapusztai Gyula által feltárt barattyosi sír közöletlen, a leletanyag a TJM-ban 70.2.1-13. leltári számon található. A nagyhegyi síwk anyaga —főkéntfémmellékletek — a KJM-ban van. 6 Erre — a koszideri időszak végéig mutató továbbélésre — utalnak többek közt a Móra Ferenc 1931-es klárafalvi ásatásának anyagában előforduló, simított felületű, giriandszerűen ívelt és széles vízszintes kannelúrával díszített edényoldalak, vállukon gyakran kötiilárkolt bütyökkel, illetve a kannelúrázással tagolt, szélesen kihajló peremek. Az anyag közöletlen. MFM ltsz.: 53.71.1-377. Ezek a töredékek sokban emlékeztetnek a Maros-torkolat környéki középső bronzkori temetőkből ismert, ún. Szőreg V. típusokra (BÓNA 1975, 114-115. t.) és a pécskai teli felső (la-b) szintiének anyagára (SOROCEANU 1994, Taf. 19-40), de az ottaniaknál gyabubban díszíti őket l<annelúrúzás és az említett síkozásszerűperemtagolás. Ezek a díszítések jelennek meg a Rákóczifalvacsoport felgyői urnáján is (TROGMAYER 1992. Taf. I. 3). A Szőreg-Perjámos-kultúra klárafalvai telijén az 1970-es, Trogmayer Ottó által vezetett ásatáson, a legfelső, földmunkák által elpusztított rétegben síkozott peremű tálak és a jellegzetes, késő bronzkori kétszínű technika jelenik meg. Az anyag közöletlen. MFM ltsz.: 76.1.523-551. (Horváth F.: Makó északkeleti határának településtörténete az őskortól a középkorig. Szakdolgozat. J ATEBTK, Szeged 1973) 7 Korábban T. Soroceanu a pécskai/P ecica teli legfelső rétegében feltűnő, újszerű formák — kettőskónikus edény, cilindrikus nyak — és díszítések —fekete, fényezettfelület, girlandszerű kannelúm — alapján arra következtetett, hogy a település s így a SzőregPerjámos-kultúm élete a tápéi temetővel egyidőben ért véget, s közvetlen előzménye lehetett a BD periódus kultúráinak (SOROCEANU 1977, 75; SOROCEANU 1982, 362-364). Újabb összefoglalásában ezt a kései periódust már árnyaltabban értelmezte. A korábbi szintekben szokatlan, újszerű típusokat a Vattina- és a Gyidavarsánd-hdtúrák hatásának, illetve az Alföldön megjelenő halomsíros elemeknek tidajdonította (SOROCEANU 1994, 52, 58. 64, 126).
