A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

21 A Csorva-csoportról — a 60-as években rendelkezésre álló leletanyag alapján — kialakított kép az idő előrehaladtával sok félreértés forrásává vált a Dél-Alföld kutatásában. Ennek fő oka az, hogy a Csorva-csoport lelőhelyeit és leletanyagát — a csorvai temetőn kívül — valójában máig nem ismerjük, a csorvai temető és a Gáva-kultúra viszonyát sem tisztázta senki, így az eredetileg HB 1 periódusig keltezett csorvai körbe a jelzett korszakig minden anyagot be lehetett sorolni. így a Csorva-csoport mindössze egyeden temető által képviselt formaköre többszörösére bővült magába foglalva a BD-től a HB 1 időszakig mindenféle anyagot köztük olyan típusokat is, melyek a névadó temetőben elő sem fordultak. Ez a bizonytalanság ismerhető fel a korszak leletegyütteseinek értékelésekor az MRT szarvasi és szeghalmi köteteiben. A csoportba sorolt, túlnyomórészükben szórványokból álló leletegyüttesek kulturális hovatartozása jóval bonyolultabb tehát az 1963-ban vázolt képnél. A Trogmayer Ottó leletkataszterében szereplő lelőhelyek közül ma már egyértelműen a Gávakultúrához sorolhatjuk a következőket: Solt-PaléSzakálhát, Gorzsa, Földeák, Kiszombor, Deszk-E, Apátfalva-Maro

spart és talán Szőreg-C, D, E és Pusztamérges (TROGMAYER 1963, 15, 25-26, 28, 34-37, 40, 43, 45. lh.)

8 A leletkataszter Duna-Tisza közének nyugati részébe helyezett lelőhelyei nem a csorvai temető körébe, hanem a dél-dunántúli kora umamezős típusokhoz tartoznak (KEMENCZEI 1975,47). Kultúrákhoz és korokhoz bizonytalanul köthető leletek, meghatározhatatlan darabok — általában egy-egy jellegtelen edény vagy töredék —tartoznak a tápé-lebői, Hódmezővásárhely-Vata-tanyai, szeged-öthalmi, dorozsma-átokházi, kisszállási lelőhelyekhez (TROGMAYER 1963,14,17,22-24. lh.). Az 1963-ban a Csorvacsoport körébe sorolt pécskai/Pecica urna (KEMENCZEI 1991,36) és a tápéi temető (TROGMAYER 1975,155157) hovatartozása is pontosan tisztázódott már, így ezeket is leválaszthatjuk a csoport tömbjéről. A fennmaradó lelőhelyek: Jánosszállás, Kömpöc-B, Szentes-Nagyhegy, Deszk-F, Csóka-Koppánypart, Hódmezővásárhely-IV. sz. téglagyár, KJárafalva-Lakatos föld (TROGMAYER 1963,16,20,3031,41,44,47. lh.) képviselik területünkön valójában azt a BD-HA1 időszakhoz köthető leletiiorizontot, melynek keresztmetszetét a csorvai temető anyaga mutatja. 3/ Nem ismert a megfelelő mértékben a Gávakultúra leletanyaga sem Csongrád megyében. Fontos kérdés, hogy milyen korú leletegyüttesei vannak jelen itt és azoknak mi a viszonyuk a valódi csorvai típusokkal, illetve a szomszédos — eltérő kulturális képet mutató — déli területekkel. A bevezetőben, illetve a fenti három pontban vázolt problémakör árnyaltabb értelmezéséhez nyújtiiatnak segítséget az alábbiakban bemutatandó Csongrád megyei késő bronzkori leletek, illetve leletegyüttesek.

9 LELETKATASZTER Baks-Temetőpart/Külső Anyás (4. kép) A Tisza jobb partján, Bäks község határában, a Tisza ártere és az ún. Kis Tisza

10 közti magasparton húzódik É-D-i irányban egy, a környezetéből 2-3 mre kiemelkedő magaslat, az ún. Temetőpart. Környezete 78-79 m, a domb pedig 82-83 m, Bfm. A háromszögletű magaslat hosszúsága kb. 800 m, legnagyobb szélessége pedig kb. 750 m. Mind keleti, mind nyugati szélét meredek part kíséri. Keleten a Tisza ártere, nyugaton a Kis Tisza ma is jól kirajzolódó medre határolja. A területen 1966 óta többször voltak terepbejárások,

11 melyek során jelentéktelen számú közép8 Hasonlóképpen a Gáva-kultúra körébe sorolhatók a Békéscsaba-repülőtéri leletek is (TROGMAYER 1963, 32. Ik; NIKOLIN1991, 80, 51. j., 5. t. 8, 6. t. 1). 9 A különböző kulturális horizontoklioz — a csorvai temető köre, illetve a Gáva-kultúra — tartozó, a kataszterben együtt bemutatott lelőhelyek anyagának pontos kulturális hovatartozását a katasztert követő fejezetekben vázolom. l o A Kis Tisza Kdindszentfölött indult ki a Tiszából és Hódmezővásáriiely magasságában csatlakozott vissza. Feltehetően a folyó árvíz idején kialakultfattyúága lehetett, amely később lefüződött ésfeltöltődött. Az ág jól követhetőSchréner György 1831. évi Csongrád V. m. földképe című térképén. u Az első terepbejárást Sa liga László, a MFM munkatársa végezte 1966-ban (Saliga L. naplója, A4FM RégAd). 1970-ben a JÄTE