A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. (Szeged, 1996)

V. SZABÓ Gábor: A Csorva-csoport és a Gáva-kultúra kutatásának problémái néhány Csongrád megyei leletegyüttes alapján

A Dél-Alfóld, illetve a Csorva-csoport Kemenczei Tibor késő bronzkorral foglalkozó munkáiban is kiemelt szerepet kapott. Megállapítása szerint, a Csorva-csoport a Caka-kultúrának a Dunakanyar felől délre húzódó elemeiből és a helyben talált népekből alakult ki a BD időszakban. A CakaCsorva-csoport népességének szerinte nagy hatása volt a Kelet-Kárpát-medence késő bronzkori fejlődésére, mivel a nyugati késő halomsíros - kora urnamezős kultúrák kerámia és fémtípusait közvetítve keletre és délre, nagymértékben hozzájárulhatott a Gáva-kultúrának és rokon csoportjainak kialakulásához. Véleménye szerint, az Északkelet-Magyarországon kialakult Gáva-kultúra, fennállásának első időszakában (HA1) érintetlenül hagyta a Csorvacsoport területét, és csak a Körösök vonaláig hatolt dél felé. A Gáva-kultúra csak fiatalabb időszakában (HA2) szállta meg teljesen a Tiszántúlt — egészen a Maros vonaláig —, s szüntette meg a Csorva-csoportot, amire Kemenczei Tibor abban látott közvetett bizonyítékokat, hogy a csorvai temető anyagában nincsenek olyan tárgyak, melyek a HA periódus utáni időszakra utalnának (KEMENCZEI 1975, 52-65, 67-69; KEMENCZEI 1984,60-62,72-73,86). A Duna-Tisza közének déli részén és a KörösMaros közén élő Caka-Csorva-csoport elterjedésének északi határvonalát Kemenczei Tibor egészen a Piliny-Kyjatice kultúrák településterületének szomszédságáig, Mezőcsát és Tiszabő vidékéig tolta néhány hasonló típusú leletanyag alapján (KEMENCZEI 1975,56; KEMENCZEI 1989,91-92). Kőszegi Frigyes a dunántúli Umamezős-kultúra történetét feldolgozó művében a Csorva-csoport kapcsán szintén foglalkozott térségünkkel. Az Urnamezős-kultúra I-II fázisaira datált csorvai temetőt a nyugat-magyarországi fejlődést követő területek legkeletibb pontjaként értékelte. A Bakony vidéki késő halomsíros - kora umamezős anyagban látta a temető kerámiájának és féméinek legkorábbi nyugati összetevőjét, ami szerinte is dunántúli expanzióra utal valamikor a BD időszak közepén. A temető fiatalabb összetevője szerinte már az Umamezős-kultúra második fázisára utal, egy olyan törésmentes belső fejlődés eredményeként, amelynek során itt is megjelennek a második fázisra jellemző kerámia- és fémtípusok. A temetőt a késő halomsíros - kora umamezős korszak egy köznépi temetőjeként értékelte, amit helyi elemek színeznek. Élete a dunántúli kora Umamezős-kultúra III. periódusában zárult, amikor a Csorva-csoport Körös-Maros közti területét a Gáva-kultúra megszállta, párhuzamosan a Váli-kultúra déli expanziójával. A csorvai temető és köre szerinte is fontos tényezője a Gáva-kultúra etnogenezisének (KŐSZEGI 1988,25,34). A Dunántúl kora Umamezős-kultúrájának (frühe und ältere Urnenfelderzeit) vizsgálata kapcsán L. D. Nebelsick készítette el a csorvai temető mindeddig hiányzó horizontális statigráfiai elemzését, két időbeli csoportra különítve el a temetkezéseket. A temető nyugati részében található sírok Csórva l-nek nevezett csoportját tartotta idősebbnek a bennük található — a BC2-BD és HA1 periódusok jellegzetességeit hordozó — kerámia- és fémmellékletek alapján. Az északkeleti rész sírjait (Csórva 2) fiatalabbaknak határozta meg, mivel az itt eltemetett halottak fémmellékletei csak a HA1 időszakra specifikusak, edényeik egy része pedig a dunántúli idősebb Urnamezős-kultúra (ältere Urnenfelderzeit) kerámiájával rokonítható (NEBELSICK 1994,315-316).

4 MEGOLDATLANKÉRDÉSEK E kutatástörténeti összefoglalóban fölvázolt elméletek alapján, a Körös-Maros közének BD-HA1-A2 időszakáról a következő kép rajzolódik ki. A BD időszakban a dunántúli kora Umamezős késő Halomsíros-kultúra — más vélemények szerint a Caka-kultúra — népe behatol a Duna-Tisza közének déli részére. A helyi lakossággal keveredve — amely a Tisza bal partján a Rákóczifalva-csoport, jobb partján a már korábban itt élő, helyi színezetű halomsíros közösségek — a dunántúli kora Urnamezőskultúrától folyamatos impulzusokat kapva kialakít egy sajátos kultúrát, amelynek jellegzetes edénytípusait a csorvai temetőből ismerjük. Ez a közösség tartja megszállva a Körös-Maros közét is. Emléka4 Nebelsick észrevételeit erősíti megBOROFFKA 1994, 9,17. Abb. 12. 1 1