A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

A TISZA-VIDÉKI FÜLKESÍROS TEMETKEZÉSEK ÉS KAPCSOLATAIK című konferencia előadásai - LŐRINCZY Gábor: Fülkesítok a szegvár-oromdűlői kora avar kori temetőből. Néhány megjegyzés a fülkesíros temetkezések változatairól, kronológiájáról és területi elhelyezkedéséről

mellkast állatjárat bolygatta meg. Mell.: 1. A bal felkar mögül egy, az állkapocs alól két nagyméretű, henger alakú borostyángyöngy (2. kép 2) került elö. 2. A jobb medencelapáton feküdt egy téglalap alakú vascsat (2. kép 4), melynek pecke a jobb alkar felé nyílott. 3. A jobb térd külső oldala mellett egy barna színű orsókarika (2. kép 3) került elö. 753. sír (3. kép 1): T.: ÉK-DNy, 52-232°. A téglalap alakú, lekerekített sarkú akna 225 cm hosszú és 75 cm széles foltja a mai felszíntől 45 cm mélyen jelentkezett. A nyesési szinttől az akna 50 cm mély volt. Az általánostól eltérően, az akna az északkeleti vége felé lejtett annyira, hogy itt a mélysége 110 cm volt Az akna alján egy marha és két borjú koponyája és a hozzájuk tartozó lábcsontok kerültek elő. A marha és az egyik borjú hátsó lábcsontjai a sír délnyugati végében, míg a koponyák és a többi lábcsontok a sír közepén, illetve a fülke szája előtt feküdtek. A fülke száját az összegöngyölt állatbőrökkel zárták el. Az akna északkeleti végénél kialakított, 70 cm széles és 250 cm hosszú fülke mélysége a végén 170 cm volt. A fülkében 23-26 év körüli nő fejjel lefelé fekvő, nyújtott helyzetű, igen rossz megtartású vázmaradványait bontottuk ki. Mell.: 1. Ezüstgömbösfidbevaló (3. kép 2) az állkapocs bal oldala mellett. 2. Ezüstfülbevaló karikája (3. kép 3) az állkapocs alatt. 3. Kisméretű, négyszög alakú vascsat (3. kép 4) a jobb combcsont belső oldala mellett feküdt úgy, hogy a pecek hegye a bal combcsont felé nézett. 4. Egyik oldalán díszített, szürke színű orsókarika (3. kép 5) a bal térd külső oldala mellett. 98. sír (4. kép): T.: ÉK-4)Ny, 70-250°. A szántott felszíntől 55 cm mélyen jelentkezett az akna 75 cm hosszú és 60 cm széles foltja. A nyesési szinttől 40 cm mélyen az akna alja a megszokottól eltérően nem a délnyugati, hanem az északkeleti vége felé lejtett. Az aknában marhakoponya feküdt orral északi irányba, mellette és alatta mellső két lábcsontjai, a jobb hátsó mögötte, míg a bal hátsó az akna nyugati sarkának támaszkodva került elő. A részleges marhatemetkezésre utaló állatcsontok az akna aljától 7-25 cm-rel magasabban, az akna betöltéséből kerültek elő. Míg az akna alja északkelet felé, az állatcsontok délnyugati irányba lejtettek úgy, hogy az állat orra volt legmagasabban és a liátsó lábak voltak a legmélyebben. Az összegöngyölt állatbőrre utaló sötét elszíneződés az akna északkeleti végében jelentkezett. Ezt kibontva, egyedien kialakított fülke (álfulke) került elő. A 70 cm széles fülke hirtelen — 40 cm hosszon 32 cm-t — mélyült. Először keleti, majd déli irányba fordult, és tovább mélyült. Fülkének nevezhető része, amely É-D-i irányba volt kialakítva, 150 cm hosszon 60 cm-t lejtett. A többlépcsős, hegyesszögű fülke üresnek bizonyult. Az akna délnyugati végéből egy ÉK-DNy-i, 42-222° tájolású, helyzetét és kialakítását nézve általánosnak tekinthető fülke került elő. A 45-50 cm széles és 150 cm hosszú fülke mélysége a szájnál 33 cm, a végénél 85 cm volt. A fülkében 1012 éves gy ennek bal oldalára fektetett, melléklet nélküli vázmaradványa került elő. A szegvári temető feltárásának befejezése és teljes feldolgozása előtt természetesen végleges megállapításokat nem lehet, de néhány ásatási megfigyelést és ezekhez kapcsolódó megjegyzést érdemes megfogalmazni. Szegváron a fulkesír előkerülését többféleképpen lehetett észlelni. Az Orom homokvonulatának lábánál a fulkesír aknájának foltja szerencsés esetben a humusz alatti, még sötét színű vadtalajban, a felszíntől néha már 30-35 cm mélyen, sárga színű foltként rajzolódott ki. A homokvonulat oldalában és a gerincen viszont, sajátos módon, a környezetéhez képest világosabb foltként jelentkezett. Akkor, amikor az akna foltjának csak északkeleti harmada volt sárga homokbetöltésű, már az is a fülke meglétét mutatta. Ez utóbbi esetnek az a magyarázata, hogy a temetés során a fülkéből kitermelt világosabb színű homokkal az akna gödrének a fülkétől távol eső felét töltötték fel.

3 A fülkére, illetve a padmalyra utaló elszíneződés egy másik esete az volt, amikor a fülke vagy padmaly fölött egy viszonylag szabálytalan, elmosódott kontúrokkal rendelkező, ovális vagy kerek folt jelentkezett a nyesési szinten. Ez úgy keletkezhetett, hogy a padmaly, illetve a fülke boltozatának bizonyos mértékű beszakadása/megsüllyedése során, ezen a területen a vadtalaj sötétebb anyagú tömege az altalajba süllyedt. A boltozatból az idők során le-leszakadhatott egy-egy darab, amire a fülke betöltésében megfigyelhető, összefüggő, vastagabb homokrétegek, illetve nagyobb agyagdarabok utalnak. Ezért fenntartásokkal kell kezelni a fülkének, illetve a padmalynak a bontás során megfigyelt tetejét, mert ez általában másodlagosnak teldnühető. Az akna aljának kiképzése változatos, hol vízszintes volt, hol a fülke felé lejtett. Az akna fenekéről gyakran már nem távolították el a fülkéből utoljára kitermelt homokot, hanem erre fektették az állatokat (LŐRINCZY 1992a, Abb. 8). A fülke száját bőrrel és/vagy falappal zárták el. A szegvári fülkéket a nyesési vízszinteshez képest 3 Mindezt azért is liangsúlyozom, mert a régi feltárásokon sokszor igen nehéz lehetett hasonló helyzetben észlelni a sír aknarészét. Mi is gyakran a 3-4. nyesés után vettük észre a sírfoltot.