A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

T. KNOTIK Márta – KŐHEGYI Mihály: A bátmonostori késő középkori temető vásznainak vizsgálata

kibővítse (reparandi et complendi), és 12 Ágostonrendi remete számára lakhatóvá tegye (THEINER 1859, 1.689). A benépesülés megtörtént, mert 1475-ben már az ágostonosok tesznek panaszt a pápánál, hogy a helybéli lelkész a temetőben lévő kápolnájuk használatában zavarja őket (CZAICH1899,13). Henszlmann a romokat hevenyészve visszatemettette, de nyomuk, valamint a Töttösök udvarházának maradványai és a körülötte elterülő falu, a felszínen jól körülhatárolható volt.

3 A falakat helyenként alig egy-két ásónyomnyi föld borította.

4 Ez keltette fel a helybéli tsz vezetőinek figyelmét, akik 1966 tavaszán nagy erővel láttak hozzá a romok kőés téglaanyagának kitermeléséhez, mellyel azután a sártengerben úszó disznóólak környékét és a földutakat töltötték fel. A példátlan arányú műemlékrombolást csak nagy erőfeszítéssel lehetett megállítani (2. kép).

5 A szakemberek egyöntetű véleménye az volt, hogy a kilenc helyen, földkitermelés céljából árokkal megbolygatott területen a szükséges leletmentést el kell végezni. így került sor 1966 nyarán a Töttösök udvarházához tartozó pince részbeni feltárására (A terület) és a templomhoz közel fekvő terület (B-vel jelölve) átvizsgálására.

6 Az utóbbin Henszlmann által B-vel jelölt gótikus kápolna záródásának ÉK-i sarkát sikerült megtalálnunk, és tőle északra 103 sírt tártunk fel,jellegzetesen 14-16. századi leletanyaggal. Ezúttal azonban csak azzal a három sírral foglalkozunk, melyekből a ruhákhoz tartozó textíliákat sikerült megmentenünk. A temetkezés legalább négy rétegű volt (1. kép 2). 9. sír: T: ÉK-DNy. H.: 200 cm, sz.: 65 cm, m.: 110 cm. Nő, Juvenilis korú teljes váz. Bolygatatlan. A 10. sír lábcsontjai a 9. sír alatt feküdtek. Mell.: 1. Párta, amely nemcsak a homlokot borította, hanem körülfogta a koponyát. 2. Bronzveret a gerincoszlop bal oldalán. Négyszögletes vasmagra volt rádolgozva. 3. Bronzveret a jobb csípő lapát és a keresztcsont találkozásánál. Ez is egy négyszögletes vasmagra volt rádolgozva. 4. Bronzveret a gerincoszlopról. 5. Bronzcsat a gerincoszloptól jobbra, a bordák végénél. 6. Szíjvég a jobb csípőlapáton, vasmagra dolgozva. 64. sír: T: ÉK-DNy. H.: 169 cm, sz.: 56 cm, m.: 201 cm. Nő, Juvenilis korú teljes váz. Téglalap alakú sírgödör. Bolygatatlan. Négyszeres egymásra temetés. Elsőként a 101. sír halottját temették, majd a 64. következett. A 63. sírba a kápolna támpillérét alapozták bele, majd a 65. sírt temették ide. Ennek bokacsontjai a 64. sír koponyája felett feküdtek Mell.: 1. Félgömb alakú bronzgomb az ágyékcsigolyán. 2. Bronzgomb a jobb csípő lapát felső pereméről, az 1. sz. melléklettől 5 cm-re. 3. Bronzgomb a bal medencelapát és a bordák között, egy felvarrásra szolgáló lyukkal. 4. Szíjvég a bal felkar alsó harmada mellett, közel a bordákhoz. Bronz lemezből készült, préseléssel díszített erősen oxidált. 5-6. Kettétört vascsat a gerincoszlopon. A mellékletek alatt a bőröv(?) bamásfekete foltja látszott, melynek mérhető legkisebb szélessége 12 mm volt. 93. sír: T: ÉK-DNy. H.: 126 cm, sz.: 38 cm, m.: 210 cm. Nő, Inf. II., teljes váz. Téglalap alakú, bolygatott sír. A csontváz jobb alsókarját, csípőlapátját és lábcsontjait vitte el a rátemetkező 94. sír gödre. Mell.: 1. Párta a koponyáról. 2. Ruhadísz a bordákon keresztül, le a bal medencelapátig. Az azóta feltárt 2646 sír zöme is a 14-16. századból származik. A Bátmonostor-Pusztafalu temetőjének három sírjából felszínre került textiltöredékek, más leletekhez hasonlóan, itt is fémtárgyak védelmében maradtak fenn. A 9. sírban a 2x1,5 cm-es nagyságú bronzlemez hátoldalára durva vászondarabka tapadt (3. kép a), mely átlósan helyezkedett el a bronzlemezen, ezért az egyébként derékszögben találkozó lánc- és vetülékfonalak képünkön átlósan haladnak. A vásznat kenderfonalakból, vászonkötéssel szőtték, lánc- és vetüléksűrűsége centiméterenként csupán 5 darab. Ennek ellenére aránylag tömött, mert szövéséhez vastag cérnát használtak, amit a következő módon 3 Henszlmann Imre nem rögzítette térképen a romok pontos helyét, ezért e sorok írójának Bajára kerülése után egyik első feladata volt, hogy ezt pótolja: Kőhegyi M., Jelentés Bátmonostor-Pusztafalu terepbejárásáról. 1959. Türr István Múzeum Adattára 897/11. 4 A monostor és a templom még álló falait 1761-ben, a Királyi Kamara rendeletére lőporral széthányták, illetve a még használható anyagból a szomszédos falvak templomait építettékfel (IVÁNY11889,1. 29). 5 Lásd Bálint Béláné, Horváth Attila, Korek József, Kovalovszki Júlia, Kőhegyi Mihály és Sólymos Ede jelentéseit. Türr István Múzeum Irattára, 229/1966. A sajtó is segítségünkre sietett (KISS 1982,13-18). 1966-ban nem lett volna célszerű, hogy a műemlékrombolást bejelentő személy nevét nyilvánosságra hozzuk, ezt ő maga kérte, mert állását vesztette volna, miután Bátmonostoron volt tanítónő. Bárány Lászlónénak hívták. 6 Előzetes jelentés ArchErt 94 (1967) 229. Az éveken keresztül folytatott ásatást a járási tanács anyagi támogatása tette lehetővé.