A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

fordított arányban növekszik az előkerülési helyeknek a Szentföldtől mért távolsága. E jelenség a keresztek általános elterjedésével kapcsolatban megint csak a bizánci keresztény kultúra kisugárzásának határait, a határok felé megfogyatkozó erejét, s nem a Szentföldet főként éppen Nyugat-Európával összekötő zarándokutak je lentőségét tükrözheti. A tárgytípus területenkénti eltérő mennyisége alapján Magyarország esetében bizonyára nem lehet indokolt egy Balkánnál közelebbi, ereklyetartó kereszteket előállító műhelyet feltételezni. Annak ellenére azonban, hogy egy bulgáriai vagy szerbiai műhely léte sem bizonyított egyelőre, a hazai leleteink között stíluskritikai alapon másodvonalbeli műhelytermékek mégis előfordulhatnak éppúgy, mint eredeti szentföldi és kijevi darabok. Elkülönítésük lehetőségének terén sokat jelentene az összes hasonló lelet összegyűjtése. A ereklyetartó keresztek hazai elterjedésének és azok készítési helyének kérdése után a harmadik problémakör e tárgyak keltezhetőségéhez kapcsolódik. Archaikus vonásaik miatt már eddig is fölmerült annak lehetősége, hogy esetleg külön kell választani a készítésük és a földbe kerülésük időpontjának meghatározását, hiszen e két időpont között lényeges eltérés is lehet A jelek szerint a kijevi típusúak már all. századtól kimutathatók, s ezek tovább éltek talán még a 14. század után is, a szentföldiek viszont valószínűleg még all. század folyamán földbe kerültek (LOVAG 1971,156,159,162). Az utóbbi típusba tartozó magyarországi keresztek 10-11. századra való keltezésében a kérdéssel foglalkozó kutatók megegyeznek. Az ennél pontosabb időmeghatározást illetően viszont szinte mindegyikük különböző véleményen van (BÁRÁNYOBERSCHALL 1953,209-210,228; SZŐKE 1962,62; LOVAG 1971, 144-156; BÁLINT 1976, 125; LOVAG 1979, 8; SZABÓ 1980,61,86,117; BÁLINT 1991,11 l-l 13,262). A tárgytípus keltezésénél a legnagyobb gondot az okozza, hogy kevés a hitelesen feltárt sírból előkerült darab, s általában e sírok egyéb mellékletei — ha ugyan voltak — sem nyújtanak alkalmat pontosabb időmegállapításra. Sajnos azokat a köznépi temetőket vagy temetőrészeket sem lehet általában pontosabban keltezni, amelyekben e sírok vagy keresztek előfordultak, mert ezeknek 10. századi részük általában éppúgy van, mint 11. századi. (Pl. Gyula, Gyulavarsánd, Miskolc, Nyírkarász, Orosháza, Szeged-Öthalom, Szentes-Szentlászló, Szentes-Szentilona, Szob-Vendelin, Tiszaeszlár.) A 10. századra való keltezhetőségüket viszont a szerencsés leletkörülmények néha egyértelműen igazolhatják (Sárrétudvari —M. NEPPER 1990, 19-21,8. kép). Azonban nemcsak köznépi, pogány temetőkben fordulnak elő ereklyetartók, hanem néha templom körüli temetőkben is. (Pl. Csanádpalota, Dunapentele, Tiszaörvény, Tótkomlós, Vésztőn pedig kettő is.) Ezek földbe kerülése — a kutatásnak a magyarországi falusi templomok építésének kezdetéről és a keresztek használatának végső időszakáról kialakított álláspontjait figyelembe véve — kétségtelenül csak a 11. századra tehető. Az egyik vésztői kereszt mellett előkerült Szent László kori érmek is ezt igazolják. A kereszteknek a köznépi és a templom körüli temetőkben való egyforma előfordulása azt mutatja, hogy a tárgytípus Magyarországon éppen annak az átmeneti időnek karakteres képviselője, amikor a köznépi temetők használata fokozatosan megszűnik, s mellettük egyre inkább elterjednek a templom körüli temetők. Mindenképpen figyelemre méltó azonban, hogy az ereklyetartó keresztek használata nem nyúlik későbbre a köznépi temetők végleges felhagyásának idejénél. A magyarázat erre valószínűleg a keresztek bizánci jellegében s a magyarországi kereszténység kezdeti bizánci orientációjának háttérbe szorulásában rejlik. Meglehetősen sok adat utal ugyanis arra, hogy a 10. század második felében a Kárpát-medencének legalábbis a keleti fele potenciálisan inkább nagyobb, mint kisebb arányban a keleti egyház befolyási övezetének számíthatott, vagy legalábbis a befolyás kiépítésére annak nagyobb esélye lehetett. Az ezredfordulót követően a magyar királyság megalakulásával a helyzet azonban teljesen megváltozott. A Kárpát-medence nagyobb részét fennhatósága alatt egységesítő államnak egységes keresztény vallást kellett képviselnie, így az ország területén korábban érintkező kétféle egyházi befolyási övezet közül az egyiknek szükségképpen háttérbe kellett szorulnia. Közismert, hogy a befolyásolási övezet határa a