A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

nyugati egyház javára tolódott el, s Magyarország végül egyházi szempontból alapvetően a nyugati kereszténység érdekszférájába került. A folyamat végső kialakulásának időpontja nem eléggé tisztázott. Bizonyosan sok időt vett igénybe. Az 1054. évi egyházszakadás valószínűleg a korábbi elkötelezettség megerősítését kényszerítette az országra, az egyházszervezet irányvonalának letisztulásában pedig csak újabb lendületet adhatott. Ali. század végére viszont már alapvetően körvonalazódhattak a nyugati egyház kiteljesedő, s a bizánci kereszténység egyre inkább háttérbe szoruló lehetőségei. Nem szabad azonban eltekinteni attól sem, hogy ebben az időben csendesednek a keleti zarándokutak első hullámai is, hiszen 1071-ben Jeruzsálemet elfoglalták a szeldzsukok, így a zarándokemlékek készítésében és terjedésében ez a körülmény szintén jelentős akadályokat jelenthetett. E folyamat tehát igazolja, hogy a kétségtelenül bizánci hatású ereklyetartó keresztek magyarországi csoportjának feltűnése és előfordulása csakis arra az időszakra lehet jellemző, amikor a bizánci keresztény befolyás Magyarországon jelentősebb lehetett, s ugyanakkor a helyi lakosságban is megvolt már a keresztény vallás iránti fogékonyság. E tárgyak tehát elsősorban a kezdeti bizánci orientáció emlékei lehetnek. Ennek megfelelően magyarországi darabjaik foként a 10. század második felében és a 11. század első felében juthattak hazánk területére. A 11. század második felében már csak legutolsó példányaik kerülhettek földbe. (E mellett szól az is, hogy az ereklyetartó keresztek előállításában mindig is katalizátor szerepet jelentő szentföldi műhelyek termelése és kisugárzása a szeldzsuk hódítás miatt all. század utolsó negyedében valószínűleg erősen lecsökkent.) A pontosabb időmeghatározást mindegyik kereszt esetében csak egyedi vizsgálat döntheti el. A fölmerülő alapkérdésekkel kapcsolatosan a Békés és Csongrád megyei ereklyetartó mellkeresztek természetszerűleg csak apró megjegyzésekre adhattak lehetőséget. A tárgytípus magyarországi előfordulásának részletesebb elemzéséhez is elsősorban az egyes megyék teljes anyagának közreadására lenne szükség. Hazai elterjedésükhöz ugyanakkor a bizánci keresztény egyház sokat vitatott hazai befolyásának körülírása elemeinek pontosabb meghatározása szintén elengedhetetlen volna Csupán próbálkozásoknak tekinthetők ugyanis ez ideig az egyes feldolgozásoknak azon részei, amelyekben az Árpádkori Magyarország egyházi emlékeinek, az egyházi védőszentek névadásának, illetve az akkori lakosság temetkezési szokásainak esetleges bizánci elemeit igyekeztek kimutatni, vagy azt csupán történeti adatokkal erősíteni (SZABÓ 1938, 37; MESTERHÁZY 1969, 91-98; MESTERHÁZY 1970, 145-177; BAKAY 1978, 133141, 144; CSONKA 1978,27-28; HORVÁTH 1978, 120, 89. jegyzet; SZABÓ 1980, 61-63, 79, 95; H. TÓTH 1981, 55-71; GYÖRFFY1984,681-684,759; IMRE 1984,577-578; TROGMAYER 1992,93; JUHÁSZ 1992, 103).

75 75 Az 1. kép 2 a-b, 2. kép 1 a-b, 4. kép c-d, 5. kép c-d, 7. kép 3 Nagy Imre, a 2. kép 2 a-b, 6. kép 1 a, 2 a Pálfay Krisztina, a 3. kép 2 a-b Váradi Zoltán felvétele. (A negatívokat lásd MTA RI neg. 161448-161462, MMMneg. 50504-50559.) Az 1. kép 1 a-b és a 7. kép 1 Lovag Zsuzsa 1979. évi müvének 1/a-b képe s Karáth Józseffelvétele alapján, a 7. kép 2pedig a Móra Ferenc Múzeum leltárkönyvének rajza alapján Nagy Imre reprodukciójával készült. A rajzokat Gábor Gabriella készítette. Ezúton is fogadják köszönetemet mindazok, akik munkámban a segítségemre voltak. Külön köszönöm Lovag Zsuzsa értékes lektori észrevételeit.