A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

a sima felületű keresztek vésett vonalakkal történő díszítésénél. Ilyenkor az egész alakot s mellette esetleg a teljes jelképrendszert kellett a kézművesnek az új keresztre átültetnie. Könnyű tehát belátni, hogy a Szíria és Palesztina környékétől távol élő, talán a bizánci keresztény vallás szimbolikájának és ábrázolásművészetének nagy múltú szabályait sem ismerő, esetleg egészen más kultúrkörhöz tartozó kézműves, a keresztek utánzatai készítésekor nemcsak a vésett alakok kidolgozásánál, hanem különösen a számára értheteüen görög betűk másolásánál is könnyen téveszthetett. Ez lehet a magyarázat arra a jelenségre is, hogy orans alakok szinte kizárólag vésett alakmegformálásoknál fordulnak elő a keresztek előoldalain (pl. Szentes-Szentilona). A domború megformálásoknál az a csaknem általános érvényességű, hogy az egy csuklópántos előoldalon — és csakis itt — a megfeszített Krisztus látható, a két csuklópántos hátoldalon pedig egy-egy orans alak szerepel. Az eredeti elképzelés szerint az utóbbi alighanem mindig Mária volt. Ennek egyetlen példa mond ellent, az egri kereszt ugyanis egy csuklópántos, s rajta domború orans alak, valamint négy mellalak látható (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 215, 63/d kép, 216, 248). Ez azonban leginkább valószínűleg megint csak a provinciális műhelygyakorlattal magyarázható. A vésett és a domború alakokkal díszített ereklyetartók között, ugyan egyelőre sem eltérő területek műhelygyakorlatát, sem kronológiai eltéréseket nem lehet kimutatni, a részletes stíluskritika azonban a másolatok terjedésének és az alapgondolat sematizálódásának folyamatát is föl vázolhatja. A másolatok másolására természetesen ugyancsak sor kerülhetett mindegyik műhelyben. A keresztek általános jellegzetességének tartható kopottsága ezért a huzamos időn keresztül való használatukon kívül, a többszörösen másolt tárgyakról készített negatívok alkalmazására is utalhat. A szegedi múzeumban őrzött kijevi típusú kereszt előoldalán látszik, hogy Krisztus karjainál feliratnak kellett lennie, de az már olyannyira elmosódott, hogy egyik betűjét sem lehet azonosítani. Mivel e felirat a kereszt domború megformálású oldalának legmélyebb, legvédettebb felületében helyezkedik el, kevéssé valószínű, hogy itt is a huzamos használatból eredő kopással kell számolnunk. Sokkal inkább gondolhatunk, egy eredeti keresztről átvett és sokszor másolt negatív elmosódó körvonalaira. Ezen a kereszten az előlap szélén körbefutó borda sem igazán kopott, viszont alig érzékelhető az a perem, amelynek üreget kellett volna képeznie az ereklye őrzésére az előlap hátoldala felől. Az utóbbi, a funkciója miatt, nem lehet kopás eredménye. A meglévő perem olyan vékony, hogy ebben a keresztben ereklyét sohasem tudtak elhelyezni. Valószínűleg soha nem volt ereklye azokban a keresztekben sem, amelyeknek két oldaluk csak pontatlanul illeszkedhetett egymáshoz eredeti állapotukban is. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a felületek elmosódó részleteit nem minden esetben lehet a valódi kopással magyaráznunk, hanem e jegyek a másolatok másolására is utalhatnak. Emellett még az is előfordulhatott, hogy a kereszteknek csupán egyik oldalát másolták, s öntötték ki. Féloldalas kereszteket is gyárthattak tehát. Ez szintén magyarázat lehet arra a tapasztalatra, hogy hitelesen feltárt sírokban az ereklyetartónak látszó kereszteknek gyakran csak az egyik oldala kerül elő. Lehetséges, hogy ezeknek nem is volt másik oldaluk. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy a két részből álló ereklyetartók egyik vagy másik oldalát, eredeti funkciójuk s talán szerkezetük elvesztése után, egyszerű mellkeresztként még hosszú ideig tovább használták, míg végül így kerültek a sírokba is. Az előállítás helyét illetően tehát úgy tűnik, egyre több azoknak az adatoknak a száma, amelyek alapján az ereklyetartó kereszteknek a Szentföldtől, illetve az orosz területektől elszakadó műhelyekben való gyártása vagy másolása feltételezhető. Az egymástól távoli helyeken előkerülő keresztek között kimutatható hasonlóság sem csupán kizárólag akialakulási területeken történő előállításra utalhat, hanem pl. a hozzánk térben közelebb lévő műhelyek igen pontos utánzataira vagy éppen hamisítványaira is. Bulgáriában, Szerbiában, Magyarországon és a tőlünk északabbra, illetve nyugatabbra előkerült ereklyetartó keresztek mennyiségének összevetése, kétségtelenül fokozatos számbeli fogyatkozásról tanúskodik. A leletek számának csökkenésével pedig