A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

még a bizonytalanság. A magyarországi daraboknál a probléma három alapkérdés körül csoportosul. Az egyik ilyen kérdés a hazai elterjedésük körülményeit (annak okát és módját) jelenti, a másik a tárgyak készítési helyére próbál választ kapni, a harmadik pedig a készítésük és a földbekerülésük időpontjaihoz kapcsolódik. A kérdések természetesen nagyon szorosan összetartoznak, egyik a másiknak kiegészítő eleme. A tárgytípus elterjedéséről kialakított nézetek egy közvetlen és egy közvetett módot feltételeznek, s ezek köré csoportosulnak. Az előbbi a 10. századi történelmünk és a korai magyar állam bizánci kapcsolatait helyezi előtérbe. Ezek szerint az ereklyetartó mellkeresztek magyarországi elterjedése a bizánci egyház közvetlenül e területen kifejtett befolyásával, görög rítusú egyházak és kolostorok létesítésével, a szerzetesek jelenlétével s a térítésekkel magyarázható (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 209210, 212; VANA 1954, 60; BÁLINT 1968, 72; SZABÓ 1980, 61-62, 79, 95; KÜRTI 1983, 269-270; BÓNA 1991, 3-4). A keresztek elterjedését közvetett módon magyarázók — sok esetben az előbbi tényezőket sem elvetve — inkább a szentföldi zarándoklatokat, keresztesháborúkat, a Szentfölddel összekötő kereskedelmi utakat s kereskedelmet tekintik elsődlegesnek (SUPKA 1908, 145; GEREVICH 1938,200; SZŐKE 1962,6162; LOVAG 1971, 143-144, 156, 158). Köztes megoldási javaslatnak hat a mellkeresztek hazai elterjedését a bizánci kultúrának részben bolgár közvetítésével magyarázni (SZABÓ 1980,62). A véleménykülönbséghez a Békés és Csongrád megyei darabok részletes vizsgálata alapján is csak korlátozott megjegyzések tehetők. A két megye területén lévő vagy innen származó tizenkét szentföldi típusú mellkeresztnek igen pontos megfelelőit ismerjük Magyarországról és a határokon túlról egyaránt. Feltűnő azonban, hogy egyelőre hiányzik közülük az az Oberschall M. által I/c változatnak elkülönített, domború alakmegformálású típus (pl. Dunapentele, Tiszaeszlár), amelyeken a főalak mellett négy mellékalak is szerepel a keresztek egyegy Oldalán (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 217, 65. kép, 219,66. kép; LOVAG 1971,147,2. kép — további példákkal). Jól látható az is, hogy a két megyében előforduló keresztek díszítő motívumai nemcsak visszavissza köszönnek más lelőhelyek hasonló tárgyain, hanem szinte a keresztek egyikén sincs olyan motívumelem, amelyik korábbról ismert leleten már ne fordult volna elő. A díszítőelemek köre tehát úgy tűnik, ma már alig bővülhet. Egyre több viszont az olyan példa, hogy egy-egy kereszt egységes kompozíciójának díszítő motívumai részekre bontva, eltérő elemekkel újabb és újabb formába rendeződve, egymástól akár távoli lelőhelyeken előkerülő kereszteken bukkannak fel. E keveredés a tárgyak megmunkálásának természetéből adódóan a vésett díszítésű kereszteknél a legsokrétűbb, de az öntötteknél is előfordul. Az előbbiekre példa az öthalmi kereszt hátoldalán lévő jelképes csillag és angyal motívumnak különböző bulgáriai tárgyakon való fölbukkanása (MIATEV 1922, 76, 61. kép; DONCEVAPETKOVA 1983, III. tábla 3). Az utóbbiakra a Szentlászlóról és a Vésztőről származó kereszt Krisztusábrázolásának lábformája szolgálhat példaként, mert egészen más alakoknál a lábnak ugyanez a megformálása fordul elő a nyírkárászi kereszten és a bulgáriai Preszlav, illetve Yakimovo hasonló leletem is (BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 215, 63/a kép; MILCEV 1963, 29, 8/2. kép, 30, 9/2. kép; MILCEV 1966, 344, 8/2. kép; TOTEV1972,48,7/gkép). Az ereklyetartó mellkeresztek magyarországi elterjedésének körülményeit vizsgáló kérdésre tehát — a számbavehető típusvariációk valószínűleg közel teljes ismerete ellenére — a válasz egyelőre még várat magára Erre a területre ugyanis e keresztek eljuthattak a bizánci kereszténység közvetlen befolyása és jelenléte hatására, valamint a Bizánci Birodalom keleti tartományaival összekötő kereskedelem, vagy éppen zarándokutak eredményeként egyaránt. Elképzelhető azonban a helyi másolatok készítésének, illetve egy vagy több balkáni műhely közvetítésének lehetősége is. Az utóbbi lehetőség vezet át a második alapkérdéshez, amely a tárgyak készítési helyére vonatkozik. Ezzel kapcsolatban a kutatók megint csak két olyan álláspontot képviselnek, amelyek a kereszteknek az eredeti gyártási helye s az attól távoli elterjedése között vagy közvetett, vagy közvetlen kapcsolatot látnak. Az előbbi szerint a tárgyakat a 6-