A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

utal. Ez utóbbi körzetben, a lelőhely legmagasabb kiemelkedésén középkori téglák, márványdarabok és embercsontok jelölik a falu templomának helyét. Ettől néhány méternyire délre húzódik az a Csanádpalotáról Mezőhegyes felé vezető széles földút, amelynek építésekor kerültek elő 1934-ben az említett leletek. Ezeken kívül 198 l-ben — szintén a templom körüli temető területéről — egy III. Béla kori pénz is múzeumba jutott, jelezve a temető Árpád-kori szakaszát (SZATMÁRI 1984, 54-57,130-133). Megállapítható tehát, hogy az ereklyetartó kereszt a Csanádpalota 62. sz. lelőhelyen került elő, egy késő középkort is megért falu templom körüli temetőjének kora Árpád-kori (leginkább valószínűleg a 11. század második felére keltezhető) részéből. A templomépítések alföldi időrendjének napjainkban egyre jobban körvonalazódó álláspontja miatt azonban a kereszt Szent István uralkodásának idejére, vagy az azt megelőző évszázadra keltezése kevéssé valószínű (BÁLINT 1991,241-242). E keltezést a hasonló darabok is megerősítik. Kétségtelen ugyanis, hogy a csanádpalotai kereszt is abba a körbe tartozik, amelybe a hódmezővásárhelyi és az orosházi. A külföldi darabok közül — főként az alakmegformálás, illetve a kezek és a karok ábrázolásának elnagyoltsága miatt — itt szintén megemlíthető két smyrnai kereszt (WULFF 1909, 197, XLV. tábla 927,930), valamint a bulgáriai Izvorszkoból előkerült, illetve egy várnai kereszten (DONCEVA-PETKOVA 1983,120, m. tábla 3-4) kívül egy kijevi darab is (KARGER 1951,27,15/3-4. kép). Ismeretlen lelőhely (Csongrád megye?). Ereklyetartó mellkereszt előoldala (7. kép 3) Csaknem egyenlő szárú, két lapból álló, alul és felül csuklós pántokkal, illetve szegecsekkel összefogott, ún. kijevi típusú mellkeresztnek az előoldala. Függesztőkarikája és hátoldala hiányzik, az alsó és felső csuklós zárszerkezete töredékes. A kereszt száraálak vége lekerekített, az alsó kivételével pedig mindegyik kerek medallionban végződik. A szárak két oldalán egy-egy csepp alakú dísz helyezkedik el. Az ereklyetartó előoldala rendkívül kopottnak látszik. Szélein és a medallionok körívén lapos, vagy elkeskenyedő peremű, sima borda fut körbe. Közepét és az alsó szár felületét a keresztre feszített Krisztus domború alakja tölti ki. Dicsfénnyel körülvett feje kissé jobbra billen. Vállig érő haja s szakálla még látszik, de arcvonásaiból a kopottság miatt már semmi sem vehető ki. Az előző keresztek ábrázolásaitól eltérően nem tunikát, hanem térdig érő, szoknyaszerű ágyékkendőt visel. Egymás mellé helyezett lábaival négyszögletes suppedaneumon áll. Kifeszített karjait könyékben kissé behajlítja, nyitott tenyerei előrenéznek. A feje fölött lévő titulus betűi elmosódottak. A kereszt felső medallionjában domború, nagyon kopott, szakállas mellalak látszik. Ugyanilyen kopottak a vízszintes keresztszárak végein elhelyezkedő alakok is. A Krisztus jobb kezénél lévő alak jobb karját a szívére, vagy a bal vállára teszi, fejét pedig bal kezébe hajtja. E gyászoló tartásban Máriát ábrázolhatták, s ez esetben a bal oldalon lévő, Krisztus felé forduló alak János evangélista lehet. (Vö. János 19. 26, 27.) A Krisztus karjai alatt lévő feliratok, melyek a személyek azonosításában segíthetnének, sajnos annyira elmosódottak, hogy teljesen olvashatatlanok. A keresztnek nemcsak az előlapján, hanem annak hátoldalán is nagyon látszik a kopás és a gyenge öntéstechnika. Belső pereme alig van. Az is elképzelhető, hogy az eredetileg ereklyetartó mellkeresztként hordott tárgyat hátoldalának elvesztése után is sokáig használták még. Alul lévő, lekopott csuklópántjába ugyanis később idegen fémlapot ékeltek, amely talán kézben hordott fatalphoz rögzítette az eredeti funkcióját elvesztett keresztet. Az idők folyamán azonban ez is letörött, (h.: 8,5 cm, sz.: 6,9 cm, v.: 0,4 cm, ltsz.: MFM 53.410.21.) A tárgytípusba sorolható hasonló darabok ismert elterjedési köre és kronológiája alapján azonban ezt a keresztet is el lehet helyezni a kutatástörténetben. A magyarországi párhuzamok sorába tartoznak ugyanis elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, ismeretlen lelőhelyekről származó darabok, illetve az ugyanitt őrzött, s külső megjelenésükben a szegedivel még ezeknél is közelebbi kapcsolatokat mutató székesfehérvári és rákospalotai keresztek. Az egyik ismeretlen lelőhelyű darabon feliratok is segítenek az ábrázolt személyek azonosításban, így Krisztus két oldalán Mária és Szent János, felül pedig valószínűleg Szent Miklós alakja látható. A keresztek korát — Korzukhina, G. F. ugyanezen körbe tartozó más kereszteken alapuló meghatározása nyomán — legutóbb Lovag Zsuzsa a 11-12. századra helyezte (LOVAG 1971,151,4. kép, 153,5. kép, 158-159). 69 Az eddig közöletleti tárgy múzeumba jutásáról semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. A rá vonatkozó összes adatot a szűkszavú leírást magába foglaló leltárkönyvi bejegyzés tartalmazza, amely azonban nem érinti a m úzeumba kerülése kötiüményeit. Azt sem lehet tudni, mikorjutott a múzeumba, s természetesen az sem állítható, hogy a kereszt biztosan az Alföldről származik.