A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében
századra, Szabó János Győző viszont a 10. század második felére keltezte, s a lelőhelyet — az ott talált két kereszttel együtt — Bálint Csanád is 10. századi leletcsoportosításban sorolta fel. A keresztet Zdenek Vana a 10-11. századra, Oberschall Magda pedig — a 26. sír egyoldalas keresztjével együtt — all. századra keltezte (SZÉLL 1941,233,245,252,255; SZABÓ 1980, 86; BÁLINT 1991, 257, 262; VANA 1954, 60; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953,213,237,247). Ez alapján tehát a kereszt használatának végét a 10-11. század két évszázadán belül nem lehet egyértelműen sem a 10. századra (a 10. század második felére), sem all. századra leszűkítve meghatározni. A vésztői kisebbik és nagyobbik kereszt időbesorolása azonban inkább mégis all. század felé mutat. Vésztő, Mágori-halom II. (Békés megye). Ereklyetartó mellkereszt (3. kép 2 a-b) (JUHASZ 1984, 6-7) Latin kereszt alakú, öntött. Szárai az egyenesen lezárt végeik felé kiszélesednek: a függőleges szárak jobban, a vízszintes szárak kevésbé. Két, egymással összeillő oldala fönt és lent csuklópántokkal záródik. Felül a láncvezető függesztőkarika is eredeti helyén maradt meg. Két csuklókarikája közül az egyik már teljesen kikopott, és el is törött. A csuklópántokat egymáshoz rögzítő, ugyancsak bronzból készült csapszeg is nagyon elvékonyodott a kopás miatt. Végeit elkalapálták. A láncvezető függesztőkarikát a szélein vékony, közepén széles és lapos, függőleges bordával díszítették. Felül ez ugyancsak elvékonyodott, szélességének fele már el is kopott használatának következtében. Az alsó csuklópántok közül a csapszeg már kiesett A korróziónyomokból ítélve az is bronzból készülhetett A kereszt elő- és hátlapja között a szoros összeillesztés ellenére is marad egy vékony rés, tehát porózus anyagot — külön csomagolás nélkül — tartósan nem őrizhettek benne. Az előlapon minden bizonnyal Krisztust ábrázolták, domború megformálással. A simára kopott fej körül még kivehető a dicsfény. Karjai vízszintesen kinyújtottak, tenyerei előre néznek. Ruhája rövid ujjú, lefelé kiszélesedő, bokáig érő, a vállaktól függőleges redőkben hull alá. Lábait oldalnézetben ábrázolták, lábujjaival kifelé. Az egész előoldal felülete nagyon kopott, de felirat bizonyosan nem volt rajta. A hátlapon az előlapéval szinte teljesen azonos alakábrázolás van. Megegyezik a fej, a dicsfény, a ruha, a láb kidolgozása. Egyeden eltérés az, hogy a hátlapon lévő alak orans tartásban áll, tehát karjait könyékben behajlítja, kezeit vállmagasságig emeli, s tenyereit előre fordítja. Az orans beállítás bizonyára Máriát jelképezi. Az ereklyetartónak ez az oldala is fényesre koptatott, de mégsem annyira, mint az előlap. Felirat itt sem lehetett, (h.: 4,6 cm — függesztőkarikával: 6 cm, sz.: 211 cm, v.: 0,5 cm, ltsz.: EFM 66.43.29.) A kereszt előkerülésének körülményeiről nem maradtak fenn adatok. Sőt a korábbi irodalmi utalások, valamint a gyulai múzeum nyilvántartásainak ellentmondásai és a régi leletek folytonos keveredése miatt a tárgy írott adatokkal történő azonosítása sem minden kétséget kizáró. A gyulai múzeum gyűjteményében ma három kereszt található, de a még fellelhető adatokból következtetve tulajdonképpen legalább négy vagy öt tárgyról maradtak feljegyzések — sajnos mindig pontatlan leírással. Nem számítva a fentebb ismertetett gyulai ereklyetartót, amely legvalószínűbben az 1940-es évek elején kerülhetett elő, a többi tárgy, talán kivétel nélkül, még a múlt században jutott a múzeumba. Vélhetően az első volt közülük az, amelyet 1876-ban találtak Nagyváradnál, a Sebes-Körös melletti romok között. Ez nem is kereszt volt, hanem egy keresztről származó korpusz, ágyékkendőjén limoges-i zománccal díszítve (MOGYORÓSSY 1878,166; MOGYORÓSSY 1885, 25; GENTHON 1944,251-252). 28 A szóba jöhető második tárgy szintén korpusz, de újkori. 29 Esetleg azonos ezzel az a ,,IX-ik századbeli pontificale keresztet díszítő (angolalakú) bronz feszület", amely 1881-ben vagy 1882-ben került elő a gerendási pusztán (MOGYORÓSSY 1882, 177). Ezektől azonban minden valószínűség szerint külön választhatók azok az alábbi adatok, amelyek leginkább vonatkozhatnak az itt tárgyalt ereklyetartó keresztre. Előkerülésének pontos időpontja és körülményei ugyan ismeretlenek, de 1875-ben valószínűleg még nem volt a múzeum gyűjteményében, viszont 1885-ben Mogyoróssy János már számba vett a „IX. századi pacifikálék" sorában egy „vésztő-mágori leletet." Karácsonyi János 1896-ban megjelent munkájában a Vésztő-Mágoron lévő csolti monostor ismertetése kapcsán óvatosabb megfogalmazással találkozunk: „Hihetőleg ezen monostor egyházából való azon kis, román stylü feszületdarab is, melyet most, a gyulai múzeumban őriznek s mely 28 Régi leltári száma: EFM 1774. Ma már nincs meg, a háború utáni leltározásba sem került bele. 29 Ltsz.: EFM 67.84. L, régi leltári száma: EFM 1780. Előkerülésének időpontja, körülményei bizonytalanok.
