A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

Békéscsaba jaminai belterületén, aHoránszky u. 14. számú ház kiskertjében. 18 A helyszíni szemle során azonosítottuk a tárgy előkerülési helyét, s megál­lapítottuk, hogy a terület igen mélyfekvésű, és a köz­vetlen környékben régészeti lelőhely léte kizárható. Az ereklyetartó tehát szórványlelet. Bizonyos azon­ban, hogy eredeti földbe kerülésének helye itt volt, mivel a környékre földet soha nem hoztak, sőt a kis­kert területéről egy ásónyomot el is adtak. Ez arra mutat, hogy a keresztet eredetileg is gödörbe rejthet­ték, ami 80-100 cm mély is lehetett. 19 Magyarországon legközelebbi két párhuzama ugyancsak az Alföldön került elő: az egyik Makón, 20 a másik Kecskemét környékén (SZABÓ 1938, 34, 123. kép — fordított nagyítás; BÁRÁNY-OBERSCHALL 1953, 247). Krisztus alakjának, a kereszt megformázásának, valamint a nap és a hold ábrázolásának hasonlósága miatt azonban még a tatai kereszt is megemlíthető e helyen (BÁRANY-OBERSCHALL 1953,213,215,63/b kép). Bulgáriában, pl. Yakimovoban ugyancsak elő­fordulnak a békéscsabainak pontos megfelelői, s kö­zülük a yakimovoit a 10-11. századra keltezték (MIATEV 1922, 65, 44. kép, 74, 57. kép; MLCEV 1963, 29, 8/3. kép, 30,9/3. kép, 31; MLCEV 1966,344-345,8/3. kép). A szerbiai Ljubicevac hasonló keresztjét a 10-11. szá­zadra (MARJANOVIC-VUJOVIC 1985, 110-111, 11. kép, MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 28, 8. kép; MARJANOVIC­VUJOVIC 1992,2. kép), a Brestovikban előkerült ereklye­tartót pedig all. századra határozták meg (MAR­JANOVIC-VUJOVIC 1987, 28, 9. kép; MARJANOVIC-VU­JOVIC 1992,3. kép), de az ábrázolás hasonlósága miatt megemlíthetjük a sorban az ugyancsak szerbiai Var­na faluból való egyoldalas, aranyból készült, a 10­11. század fordulójára keltezett keresztet (MARJANO­VIC-VUJOVIC 1992, 453, l/a-b kép), valamint a horvát­országi Vincán talált, s a 10-13. századra meghatáro­zott darabot is (PAVICIC 1994,57, No. 2). Romániában a dobrudzsai Piatra Frecátei lelőhelyen is előkerült egy hasonló, 10-12. századra keltezett kereszt, azzal a különbséggel, hogy a kereszt alakja és Krisztus meg­formálása ugyan a békéscsabaival csaknem meg­egyező, de a Krisztus feje fölött látszó kereszt formája inkább az 1908-ban előkerült vésztői ke­reszten lévővel mutat egyezést (AURELIAN 1962,231, 16. kép, 233; AURELIAN 1962a, 586,23. kép). A Pàcuiul lui Soare lelőhelyen előkerült egyik kereszt, amelyen alakábrázolást ugyan nem találunk, de a rajta látható pálmaágak hasonlósága miatt szintén megemlíthető itt. A 13-15. századra való keltezése azonban kissé késeinek tűnik (DIACONU 1977, 130, 101/6 a-b kép). A békéscsabainak igen jó párhuzama került elő a szlo­vákiai Tamóc mellett feltárt temető 382. sírjában is. Ezt az ereklyetartót a 10. századba sorolták frocÍK 1955,417; SZŐKE 1962, 62; TOCÍK 1971, 168, 31. kép, 252, XXXVIII. tábla 5-5 a; DEKAN 1980, 23, 176, 122. kép — fordított nagyítás). A hasonló darabok sorába tehát a békéscsabai ereklyetartó mellkereszt pontosan beleillik, így alig­ha tévedünk, ha a többi általános 10-11. századi keltezése alapján ennek használatát és földbe kerü­lését is erre az időszakra tesszük. Közelebbi időbeso­rolás egyéb adatok hiánya miatt egyelőre lehetetlen. Makó (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt (2. kép 2 a-b) Kisméretű, latái kereszt alakú, öntött bronz. Szárai egy­forma hosszúak, egyenesen lezárt végeik felé kiszélesednek. Egymáshoz résmentesen illeszkedő elő- és hátoldalát csuklós pántokon átvezetett bronzszegecsekkel fogatták össze. Ma már csak a felső szegecs van meg; ennek végeit elkalapálták. Füg­gesztőkarikája is hiányzik. A megmaradt szegecsen és a kereszt domború megformázású oldalain erős kopásnyomok figyel­hetők meg. Előoldalán, a szélek mentén körbefutó, bevésett vonal­keretben a keresztre feszített Krisztus látható. Keresztes dics­fénnyel körülvett feje jobbra hanyatlik, hosszú haja a válláig ér, 18 A telek tulajdonosa, Csík Istvánné találta, amikora téli haladék számára egy 1,5x1,5 méteres, 60-80 cm mély gödröt ásott. A kereszten kívül említésre érdemes leletet nem talált. A kereszt mai formájában került elő, leszámítva azt a körülményt, hogy a tulajdonos azt először megcsiszolta, majd pedig mivel kíváncsi volt, mi lehet a belsejében, szétfeszítette. Ekkor tört le az alsó zárszerkezete. Belül csipetnyi zöld színű port talált, amit kiszórt. A tárgyat 1991 novemberének elején az unokájának ajándékozta, s miután az a piacon nem tudta értékesíteni, Csíkné veje a békéscsabai múzeumnak kínálta fel. 19 Szatmári I. jelentése: M2vßARégAd 2081/1991. —A lelőhely a békéscsabai topográfiai lelőhelyek sorában az 513. számot kapta (JANKOVrCH-MEDGYESI-NIKOUN-SZATMÁRI-TORMA 1993, 2/513. lelőhely). 20 Lásd alább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom