A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZATMÁRI Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében

arcvonásai a tárgy kopása miatt elmosódottak. Kerek nyakkivágású, ujjatlan, függőleges redőkben leomló, bő, bokáig érő ruhát visel. Lábait egymás mellé helyezve, mezítlábasán áll egy trapéz alakú lábtartó deszkán. Karjait a kereszt vízszintes száraüi egyenesen kinyújtja, tenyereit előre fordítja. Feje fölött táblás kereszt ábrája látszik, a négyszögletes táblán a két átlót is megrajzolták. A kereszt felső szárának sarkaiban erős nagyítás mellett még kivehető a nap és a hold ábrázolása. A táblás kereszt szárait és a lábtartó deszkát poncolással díszítették. Krisztus jobb és bal karja alatt a Krisztus-monogram bevésett IC és XC görög betűi olvashatók. Az ereklyetartó ugyancsak vonalkerettel határolt hátoldalán az orans tartású Máriát mintázták meg. Fejkendővel fedett, glóriás feje, megkopott arcvonásai ellenére is jól láthatóan előre fordul. Hosszú, bő ruhája alól lábai szinte ki sem látszanak. Négyszögletes vonallal határolt, domború felületen áll. Háta mögött hosszú fej kendője vagy palástja szétterül. Könyékben behajlított karjait fejmagasságig emeli, nyitott, előre fordított tenyereit kissé leszorítja. Bal karja mellett bevésett ÖV betűk látszanak. Jobb karjánál az ereklyetartót kilyukasztotta ugyan a korrózió, a hasonló ábrázolások alapján mégis bizonyosra vehető, hogy ott a Mária-monogram első részének MP görög betűi voltak (MHTHP 0EOY). Mária dicsfényét és válla fölött a ruháját poncolással, fejkendőjét s ruhájának többi részét vésett vonalkákkal díszítették. Vésett, de nagyon kopott, vízszintesen haladó cikkcakk vonalak vehetők ki Mária feje fölött s talán lábai alatt is, melyek az alább ismertetett tótkomlósi ereklyetartón megmintázott növényi ábrázolásra ugyancsak emlékeztetnek. A kereszt fölső szárának szélét, a keretelés mellett szintén vésett vonalkák tagolják, (h.: 5 cm, sz.: 2,7 cm, v.: 0,9 cm, ltsz.: MFM 53.420.65.) A tárgyról az első adat a szegedi múzeum Régiségtan Naplójában található. Az 1889. május 4-i bejegyzés szerint a keresztet, melynek lelőhelye Makó, Dr. Abelesz József ajándékozta a szegedi Városi Múzeumnak

21 Második említésével Bálint Alajos leletkataszterében találkozunk (BÁLINT 1941, 26), a harmadik rá vonatkozó adat pedig az 1953. évi leltári bejegyzése; ezek azonban a tárgy eredetére nézve újabb információkat nem adnak. Előkerülésének körülményeiről vagy közelebbi lelőhelyéről tehát semmilyen adattal nem rendelkezünk. Sajnos keltezésében sem lehet igazán bizonyíték értékű az, hogy a Régiségtan Naplóban a keresztet követő tételen honfoglalás kori rozettás lószerszámveret szerepel, amely szintén Abelesz József Makó környékéről származó ajándékaként került a múzeumba, a kereszttel azonos napon.

22 Legjobb magyarországi párhuzama a békéscsabai és a kecskeméti ereklyetartó. A távolabbiak között itt szintén megemlíthetők azok, amelyekről fentebb, a békéscsabai kereszttel kapcsolatban már említés esett: a bulgáriai darabokon kívül Szerbiából a ljubicevaci, brestoviki, vamai, Horvátországból a vincai, Romániából leginkább a piaira frecatei, valamint a szlovák területre eső tarnóc-felsőjattói temető egyik sírjából előkerült ereklyetartó kereszt.

23 Mivel keltezésében sem a vele múzeumba került 10. századi lószerszám, sem az 1953. évi leltárkönyvi bejegyzés 11. századra való megjelölése nem tekinthető egyedüli érvényűnek, még a számba vett analógiák áttekintése után is csak annyi állapítható meg a makói keresztről, hogy használatának ideje — a békéscsabaihoz hasonlóan — leginkább a 10-11. századra határozható meg. Szentes-Szentlászló (Csongrád megye). Ereklyetartó mellkereszt (3. kép 1 a-b) (CSALLÁNY1934,241, No. 42, LXLX. tábla 45/a-b;SZELL 1941, 243, VI. tábla A/4-5; VANA 1954, 71, V. tábla 46-47; SZŐKE 1962, X. tábla 22) Latin kereszt alakú, bronzból öntött, kisméretű kereszt, egyenesen lezárt végű szárakkal. A vízszintes szárak a végeik felé csak kissé szélesednek, a függőleges szárak viszont erőteljesen. A kereszt két oldalát alul és felül csuklós pántok és — a korróziós nyomokból ítélve — bronzszegecsek fogták össze. Függesztőkarikája hiányzik, s a szegecsek is kiestek már. A hátoldal csuklópántjai közül három töredékes. Az elő- és hátoldal pontosan azonos méretű, de illeszkedésüknél kisebbnagyobb rés látszik. Ennek oka az lehet, hogy a hátoldal közepe felől ható nyomóerő miatt az egész kereszt ívesen meghajlott, s a két oldal kissé deformálódott. Mindkét lapjának felülete meglehetősen kopott. Az előlapján domború megformálású alak látható. Fejét ma már csak alig kivehető dicsfény veszi körül. Arcának felülete simára kopott. A testét borító bő, lefelé kiszélesedő, bokáig érő ruhája talán rövid ujjú, 'V nyakkivágású, függőleges redőkkcl tagolt lehetett, de ezeket a részleteket a kopottság miatt csak sejteni lehet. Karjait vízszintesen kinyújtja, nyitott tenyereit előre, lábujjait pedig kifelé fordítja. A hátoldalon ezzel csaknem azonos alak látszik. Feje, 21 MFM Régiségtan Napló 1(1883-1902) 62, 3/1889. 22 MFM Régiségtan Napló 1(1883-1902) 62, 4/1889; BÁLINT 1941, 26; BÁLINT 1991, 238. 23 Lásd a békéscsabai kereszt leírásánál.