A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)
SZŐKE Ágnes: Az avar kori ónozás fajtái. Ónozott bronzok tisztításának problémája
Az avar kori ónbevonatok fajtáiról Az avarok a 6-8. században, több hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe. Az igen sok, feltárt többszáz sírós temetőjükből előkerült leletanyag többféle vizsgálódásra ad lehetőséget. Restaurálási feladataim egyike, egy ilyen többszáz sírós temetőből előkerült leletanyag konzerválása Mivel a feltáró munkákban is részt vettem, módomban állt előkerülésüktől kezdve megfigyelni a tárgyakat 4 Az éveken át gyűjtött tapasztalatok és megfigyelések alapján kialakult egy kép az avar kori ónbevonatok fajtáiról. A székkutas-kápolnadűlői temetőben 534 avar sírt tártunk fel (B. NAGY 1993). Ebből 108 sírban került elő fémdíszekkel különböző mértékben ellátott öv. A 108 övből 40 körül van azon típusok száma, melyek díszítettségükkel és díszítésrendszerükkel elkülönülnek a többitől. Néhány vasalapú kivételével, mind a lemezes mind az öntött technikával készült díszek anyaga bronz, főleg ólombronz. Az elkülönülő övtípus már restaurált darabjai közül két öv volt aranyozott bronzdíszekkel felszerelve (több aranyozott nincs!), a többin csak különböző megtartású ónbevonattal találkoztam. Itt térek vissza az elején jelzett gondolatmenetre. A régészeti elemzések tehát már igazolták, hogy a díszített övek nemcsak egyszerű viselettartozékok voltak, hanem társadalmi rangot és származást jelöltek. A nemesfém bevonatokkal e jelzéseket még konkrétabbá tették, legalábbis ez látszik kirajzolódni a székkutasi övek esetében. Míg az aranyat mással helyettesíteni nem tudták, az ezüstöt ónnal igen. Andrew Oddy-tól kölcsönözve az elnevezést: az ón a szegény ember ezüstje. A székkutasi anyag eddig vizsgált ónbevonatai még nyomokban sem tartalmaztak ezüstöt. Más avar anyag tájékozódó jellegű vizsgálatakor, egy-két esetben találkoztunk a bevonat szempontjából nem meghatározó mennyiségű ezüsttartalommal. 5 Nem tudom, hogy csak az anyag drágasága lenne-e a magyarázata az ezüstbevonat hiányának. Fémbevonatok mai alkalmazásánál, a galvanikus bevonatok kialakításánál ,,a réz és ötvözetei előezüstözve nehézség nélkül ezüstözhetők, de az ólom-, ón-, berillium- és tellurtartalmú bronzokat célszerű előrezezni. Vas és ötvözetei előezüstözve, (esetleg még előrezezve vagy -nikkelezve) ezüstözhetők" (KOCSIS-NAGY 1984, 155, 162-168). Tehát a mai technikával és anyagtisztasággal igen körülményes jól tapadó ezüstbevonat kialakítása A középkor metallurgiai ismeretei már igen magas szintűek voltak, de technikai adottságaik nem tették lehetővé az ekkor főleg ólombronzból 6 készült tárgyak ezüstözését (RÖMPP 1981, 527; PÁSZTOR-SZEPESSY4CÉKESI1990,39). Lehetséges, hogy ez az egyik magyarázata az ezüstbevonatok ekkori hiányának. A székkutasi leleteken, az eddig tapasztaltak alapján, az ónozásnak két főbb formája figyelhető meg: A/ A lemezelés (plartírozás) (DÉVAY 1979, 163; PÁSZTOR-SZEPESSY-KÉKESI 1990, 39), amit eddig csak vaslemez alapú tárgyaknál találtam. A bevonólemez ón/ólom összetételű volt B/ A bronzból készülteknél összefoglalóan tűzi ónozásról beszélhetünk. Feltételezésem szerint, ide két eljárás sorolható: a mártásos és a diffúziós. 7 Az alapkérdés az, hogy a különböző módon alakított felületekre hogyan vitték fel az ónbevonatot, s mire enged következtetni a bevonatok mai állapota Más eljárás tételezhető fel a plasztikusabb, áttört felületeknél, s más a vésett-poncolt, tehát kis mértékben mélyített, rajzos díszítésű felületeknél. A felmerülő kérdések megválaszolásához nemcsak az anyagvizsgálatok (1-3. kép) bővítése szükséges, hanem a feltételezett eljárások rekonstruálása is elengedhetetlennek tűnik. 8 4 A székkutas-kápolnadülői avar temető feltárása 1965-85 között folyt B. Nagy Katalin régész-muzeológus vezetésével. A temető anyaga nagyrészt közöletlen, feldolgozása folyamatban van. 5 Eddigi vizsgálataink tájékozódó jellegűek, s esetszámuk sem olyan nagy, hogy végkövetkeztetést lehessen tenni. 6 A középkori bronzalapú viseleti tárgyak esetében mindig számítani lehet ónbevonatra. Nemcsak esztétikai céllal alkalmazták, hanem tudatos felületvédelemről is beszélhetünk. Az ekkor nagy általánosságban használt ólombronz ezt a feltevést erősíti. Az előadás elhangzása óta munkám során tett megfigyelésekkel újabb adatokhoz jutottam az ónbevonatokat illetően, ugyanis bronzkori tárgyak felületén is megtalálhatóak 7 Ezek részleteit itt most nem tudom ismertetni, mivel még nincs elegendő számú, vizsgálati anyaggal alátámasztott bizonyíték.
