A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 1. (Szeged, 1995)

SZŐKE Ágnes: Az avar kori ónozás fajtái. Ónozott bronzok tisztításának problémája

A székkutas-kápolnadűlői 396. sír régészeti és restaurálási vonatkozásokban egyaránt igen érdekesnek bizonyult. A szerencsés leletkörülmények és a gondos feltáró munka lehetővé tette az ilyen típusú az ún. „tüszős" övek rekonstrukcióját. Ennek lényege az, hogy nem a hátközépdísz szélességű övre kell gondolni — mint azt eddig feltételezték -, hanem a csattest és a négyzetes díszek méretével is azonos, 2,5 cm széles övre erősítették fel a díszeket (B. NAGY 1980). Az öv veretein az ónozásnak mindkét alapformája megtalálható. A vaslemez alapon ónlemez borítás, a hátközépdísz elemein és a szíjvégeken — melyek bronzlemezből készültek —, a tűzi ónozás. Hasonló típusú övek Csongrád megyei avar anyagból is ismertek: pl. Szeged-Makkoserdő 241. sír középdísz ezüstveretei, Szeged-Kundomb 52. sír négyszögletes ezüstveretei, ill. Szenté s-Nagy hegy 10. sír szögletes vasveretek ezüstlemez borítással. Ezek a példák az ezüstözés hiányának kérdéséhez is illusztrációk. Érdekes adatnak tűnik, hogy a most bemutatott darabok kivétel nélkül ezüst, illetve ezüstöt imitáló ón; vagyis mind ezüst színű! E típusú övből eddig összesen 24 darab ismert (B. NAGY 1980). Az ismertetett négy példából kiindulva,

9 ha ez az övtípus csak ezüst, illetve ezüst színű felülettel létezett, fontos megfigyelés lehet ezen övek jelző szerepét illetően. A tűzi ónozás feltételezett módjait és tisztítási problémáit az alábbi példák szemléltetik. A székJaitas4íápolnadűlői 416. sír öntött övdíszeinek felülete rajzos díszítésű. A bevonat igen jó megtartású volt. Összetétele: ón/ólom, arányaiban a britanniafémnek felel meg (ón=60%, ólom-40%, megközelítően). Ennek tisztítása nem okozott nagy gondot. A csattal adódott csak egy kis probléma. A bevonatok ugyanis ott sérültek nagyobb mértékben, ahol a tárgy hosszabb időn át érintkezett szerves anyaggal (textillel, bőrrel). Az első kezeléskor csak a csat igényelt további vegyszeres tisztítást. Mindegyik daralx>tNa-hexametafoszfátba A csatot azután még Komplexon Ill-ban is. Néhány év múlva, a sérült ónbevonatú felületeken, ismét jelentkezett nyomokban a korrózió. Ezt már az újonnan kikísérletezett kompozícióval távolítottam el.

10 A hatás ezután mérhető. A székkutas-kápolnadűlői 477. sír ónbevonatos tárgyainak kezelése a következőképpen történt Nahexametafoszfát, majd Komplexon Dl, citromsawal enyhén módosítva az oldat pH-ját. Az ólombronzból készült lemezes tárgyon egy idő után pitting korrózió jelentkezett. Száraz ezüstoxidos kezeléssel tudtam a folyamatot leállítani. De mire ez sikerült, a nagy szíjvég hátlapja jelentősen károsodott. Lemezes tárgyakon az új kompozíciót még nem tudtam kipróbálni. Az eddig kikísérletezett tisztítóoldattal az eltelt idő rövidsége miatt még nem sok, de jó tapasztalatot szereztem.

11 8 Első feltételezéseim között az egyik ónbevonatfajtát, színe és megtartása alapján, a nie Hóhoz hasonló anyagösszetételünek véltem. (SZŐKE-LUKACS 1992, 51) A későbbi anyagvizsgálataink, valamint publikált vizsgálati eredmények és technikatörténeti források alapján, a feltevés helyesnek bizonyult. Az általunk eddig vizsgált bevonatok összetétele: ón/ólom, esetenként több-kevesebb S-tartalommal (ODDY-BMSON-LA NIECE 1983). Az ónbevonatokat bemutató színes felvételek LUKÁCS-SZŐKE 1993,159-168. 9 A többi húsz öv vereteinek bevonatáról nincs tudomásom. w III. kompozíció ftisztítóoldat): 500 ml-re 14,8 ml CC.H3PO4 0,5 g Benzoesav,Q,€5g MBT (Merkapto-benztiazol) A benzoesavat külön melegítvefeloldani, és kihűlés után a hígítottfoszforsavhoz adni. AzMBT-t kevés alkoholban ajánlatos előbb feloldani, s így a tisztítóoldathoz keverni. Az ónozott felület tisztítását hideg (szobahőmérsékletű) oldattal végezzük 11 Szeretném megköszönni e munkában segítő társaknak a közreműködést: dr. Lukács Zoltánnak, Bertalan Ákosnak és Andrew Oddynak, valamint Dömötör Mihályfotóművész kollégának