A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

BOGOLY József: Ágoston Tudományos kiválóság, történetiség, szegedi egyetem (1921-1930)

Poór Ferenc, Kubinyi Pál, Berecz János, Vidakovits Kamill, id. Issekutz Béla, ifj. Jancsó Miklós, Veress Elemér, Puijesz Béla, Hainiss Elemér, Gellért Albert és Ló'rincz Ferenc, Dimer Zoltán, Waltner Károly, Ivánovics György, Falta László és Kőszegi Dénes. A spekulatív előfeltevések elősegítik a kutatói kiindulást, de az 1920-as évektől egyre inkább a pragmatikus kérdésfeltevéseken, a kísérleteken, a statisztikán, a mérhetőségen alapuló gyakorlati érvényesség, az okság, a hasznosság szempontja érvényesült az alkalmazott természet- és társadalomtudományokban. A különbségek önkéntes kiegyenlítődésének törvénye hosszú távon a humán és természettudományokra is hatott. Az egymásba hatoló ismeretsávok találkozása, a tudás határterületeinek összeolvadása számtalan kreatív lehetőséget nyújtott a humán- és természettudományok művelői és oktatói számára. A hibrid tudás hatékonysága bebizonyosodott. A statisztikai, empirikus módszerek megjelentek a pszichológiában, a szociológiában, a jogtudományban és a közgazdaságtudományban. A jogi-közgazdasági kar tudástérképén az 1921 és 1930 között a kart reprezentáló tanárok, tudományos kiválóságok: Lukáts Adolf, Heller Erik, Kosutány Ignác, Kolosváry Bálint, id. Boér Elek, Ereky István, Menyhárt Gáspár, Finkey Ferenc, Tóth Károly, Kiss Albert, Kováts Ferenc, Iványi Béla, Szandtner Pál, Moór Gyula, Horváth Barna, Laky Dezső, Surányi-Unger Tivadar, Schneller Károly, Polner Ödön, Buza László és Tury Sándor Kornél. Az absztrakt matematikai alapú gondolkodási módszerrel, az alkotóerőt matematikailag formalizáló problémamegoldó gondolkodással eredményeket lehetett elérni. Mi jellemzi a matematikai és természettudományi karon az ún. matematikai gondolkodásmódot? Számolási tapasztalatra, a tények érzékelésére alapoz. Az absztrakció, a fogalomalkotás során a tisztán és világosan (clare et distincte) körülhatárolt feltételekből módszeres logikával következtetéseket formál. Mindezt folyamatosan ellenőrzi és a probléma megoldásában alkalmazza. A „szegedi diszkrét geometriai iskola" és a „szegedi matematikai iskola" kialakulása, a funkcionálanalízis, az absztrakt térfogalom (a „Riesz-tér"), a topológia geometriai, függvénytani és csoportelméleti területén ez idő szerint elért eredmények is ezt példázzák. Az absztrakcióval megalkotott természettudományos modell és az erre alapozott logikai következtetés fontos szerepet kapott a feladat- és problémamegoldó gondolkodásban, a nagyfeszültségű gázkisülések vizsgálatánál, a zselatinfoszforok lumineszcenciájának optikai törvényszerűségei kutatásában, az anyag korpuszkuláris elméletének kidolgozásában, a kémia, a biológia, a gyógyszertudomány, a zoológia, a geológia, a botanika, a klimatológia, illetve a földrajztudomány területén. A matematikai-természettudományi kar tudástérképén az 1921 és 1930 közötti időszakban a kart reprezentáló tanárok, tudományos kiválóságok: Apáthy István, Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Kalmár László, Kerékjártó Béla, Bay Zoltán, Ortvay Rudolf, Pogány Béla, Fröhlich Pál, Kiss Árpád, Széki Tibor, Bruckner Győző, Kogutowicz Károly, Szentpétery Zsigmond, Gelei József, Farkas Béla, Győrffy István, Kolosváry Gábor és Wagner Richárd. A szemléleti és kutatási modellek több generációs újkonzervatív, hosszú lefutású reformjának eredményei jelentkeztek a kultúra- és társadalomtudományokban. A szegedi bölcsész kampusz tudásszerkezete a pozitivizmus tudományos eszményeinek európai örökségére és a szellemtörténeti iskolák humán tudományokat megújító törekvéseire épült és folyamatosan korszerűsödött. A filozófiai, pszichológiai, pedagógiai, művészettörténeti és irodalomtudományi tárgykörökben lévő párhuzamosságok az egymást átható kölcsönösség jegyében átformálódó tudományterületek metahistóriai 59