A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HAJDÚ Béla - UJSZÁSZI Róbert: Ebvédjegyek, ebbárcák a mai Csongrád megyében

Alatta a 6 mm magas beütött sorszám 24**. A hátoldalon egy ülő vizsla kutya alakja látható profilból. Az 1905. és 1906. évből nem került elő ebvédjegy, a következő bemutatható darab az 1907-es esztendőből való. A vastag vörösrézlemezből készült, kerekített végű, „bőr" alakú védjegy 37 x 28 mm-es méretű, előlapján négy sorban a következő szöveg olvasható: „I /1907 / SZEGED VÁROSI / EBVÉDJEGY". Ezek alatt a beütött, 6 mm magas sorszámok 101* és 102*

1

2 (14. ábra). A hátoldalon a körbefutó gyöngysoron belül egy balra néző vizslafej látható profilból. 1908-ban az 1903. évi ebvédjegy formája, mérete és teljes hátoldala megismétlődik. Az előlapi, négy sorban látható felirat azonban teljesen más: „SZEGED / III / 1348[*] / 1908", amelyből a SZEGED és az 1908 évszám 3 mm magas, a III. osztály jelölése 2 mm, míg a beütött sorszám 6 mm magas. A Szeged városi ebvédjegyeknél ez az első év, amikor a bárcák jelentős részben egy korábbi év kivitelét követik. (15. ábra) Az 1909-es évben az ebvédjegyeken az előlapi felirata négy vízszintes sorban van elhelyezve. Legfölül a 4 mm magas az évszám, alatta a 3 mm magasságú „SZEGED VÁROSI EBVÉDJEGY" felirat, alatta a II., illetve III. osztály jelzése 2 mm, legalul a 308**, illetve 1175* 6 mm magasságú, beütött sorszám látható (16. ábra). A bárca mérete és hátoldala az 1899. évi ebvédjegyével teljes mértékben azonos (9. ábra). 1910-ben újra korábbi, az 1901. évbeli ebvédjegyet vették alapul a gyártásban. A négy soros szövegtartalom elrendezése azonos, az évszám és az osztály számai kisebbek (3 mm), míg a „SZEGED VÁROSI / EBVÉDJEGY" két soros felirata nagyobb (3 mm-es) betűkből áll (17. ábra). A beütött sorszámok (1347*, 1397**) az 1901. évivel megegyezően 6 mm magas számokból állnak. Mindkét fellelt védjegy III. osztályba sorolt kutyáé volt.

1

3 Ebben az évben jelent meg először a lyukasztásnál a korábban már említett hátoldali, úgynevezett kihúzott furatperemezés, amely technika használata további négy évben folytatódott (lásd a 17-21. ábrák hátoldali képeit). 1911-ben teljesen új, - a lyukasztásnál ívesen megnagyobbított - kerek formában jelentek meg az ebvédjegyek (18. ábra). Anyaguk továbbra is vastag (1,5 mm-es) vörösrézlemez, méretük - a megnagyobbítástól eltekintve - 26 mm-es átmérőt mutat. Négy sorban elhelyezett fólirata: „1911 / SZEGED VÁROSI / EBVÉDJEGY / III. OSZT."

1

4. A sorszám beütése a korábbi gyakorlatnak megfelelően 6 mm magas sorszámokkal történt (822*, 1647**). Mindkét előkerült védjegy III. osztályba sorolt kutyáé volt. A hátoldalon egy fekvő, mellső lábait előre nyújtó vizsla látható oldalnézetben, fejét rézsút fordítva. (18. ábra) 1912-ben 10 évre nyúltak vissza, az 1902. évi forma hátlapi rajzolatát, anyagát és méretét vették alapul a kialakításban (19. ábra). Az előlapi szövegezés: „SZEGED VÁROSI / EBVÉDJEGY /1912 /1."

1

5. A szöveg betűi 3 mm-esek, a számok 2 mm magasak, a beütött sorszám: 88*, 89*

1

6 (I. oszt.) és 243** (III. oszt.). Az 1913-as évben ismét új, pajzs alakú ebvédjegyek készültek, a lyukasztásnál ívesen megnagyobbított formában, méretük 40 x 31 mm, anyaguk változatlanul 12 Feltehetően megmaradt, ki nem adott védjegyekről van szó. 13 Vélhetően ezekben az években léteztek I., II. és III. osztályú ebvédjegyek is. 14 Látható, hogy először került a római szám után pont, és első alkalommal írták ki - még ha rövidítve is - az osztály meghatározást. 15 Az osztály megjelölés elmaradt, de a római szám után pont van. 16 Lásd az 5. lábjegyzetnél. 70