A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HAJDÚ Béla - UJSZÁSZI Róbert: Ebvédjegyek, ebbárcák a mai Csongrád megyében

EBVÉDJEGYEK, EBBÁRCÁK A MAI CSONGRÁD MEGYÉBEN HAJDÚ BÉLA - UJSZÁSZI RÓBERT Az ebtartás numizmatikai szempontból legérdekesebb dokumentumai a kutyabárcák. A közönséges anyagból és többnyire puritán kivitelezésben készült bárcák különös dokumentumai az adott kornak és gondolkodásnak, hiszen a kutya, mint az ember legrégebbi társa mindig is kitüntetett helyet foglalt el környezetünkben. A kutyabárcák tanulmányozása igen sokrétű feladat.

1 Alapvetően fontos ismerni az ebtartással kapcsolatos rendeleteket, szabályozásokat, azonban - ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk többnyire helyi szabályzatokról van szó - ezek kutatása helytörténeti jellegű vizsgálódásokat igényel. Fontos továbbá ismerni a különféle állategészségügyi rendtartásokat, közigazgatási irányvonalakat és nem utolsó sorban magát a tárgyanyagot. Jelen cikk a leíró numizmatika felől közelítve igyekszik megfogni a kérdést és a köz-, illetve magángyűjteményekben fellelhető bárcák bemutatásával kíván hozzájárulni az ebvédjegyek szerepének és történetének megértéséhez. Célunk volt a tárgyanyag aprólékos tanulmányozásával technikai, metodikai jellegű jelenségeket bemutatni és a tárgyak puszta létéből következő konzekvenciákat levonni. Munkánkat azonban korántsem tekintjük befejezettnek, hiszen továbbra is igyekszünk múzeumi és magán berkekben összegyűjteni,

2 illetve feldolgozni a még hiányzó ebbárca anyagot, illetve remélhetőleg jelen évkönyv lapjain a későbbiekben beszámolhatunk írott forrásokra alapuló helytörténeti jellegű kutatásaink eredményeiről is. A kutyák tartásának szabályozása elsősorban a kóbor kutyák elszaporodása és a különféle fertőző betegségek - főként a veszettség (rabies lyssa) - fokozódó terjedése miatt vált egyre inkább szükségessé. A magyarországi ebbárca használat kezdetei a kiegyezés körüli időkig nyúlnak vissza, s alkalmazásuk kisebb-nagyobb megszakításokkal máig folyamatosnak tekinthető, jóllehet a bárcákat manapság sok esetben már mikrochipek helyettesítik. Az első magyar bárcák nyugat-magyarországi városokban készültek, így 1868-ban Pozsonyban, majd 1869-ben Sopron városában adtak ki kutyabárcákat.

3 Nem sokkal később Pesten is megindult az ebvédjegyek használata, 1870-ből már ismertek pél1 A kutyabárcákat többnyire az igazolóbárcák közé szokás sorolni, hiszen a bárca megváltásával az azt viselő eb tulajdonosa igazolta, hogy a kutya után a megfelelő adómennyiséget adott évre lerótta (később pedig az oltások felvételének igazolására szolgált). A kutyabárcák az igazolóbárcák csoportján belül leginkább az adóbárcák közé sorozhatnak. Zombori Lajos: A magyar bárcák osztályozása. Numizmatikai Közlöny 90-91., 1991-1992., 187-195. o., 189. o. 2 E helyütt mondunk köszönetet dr. Nagy Ádám barátunknak és kollégánknak egyrészt a múzeum gyűjteményének szisztematikus fejlesztése érdekében végzett áldozatos munkájáért, másfelől pedig hogy betekintést engedett az ebbárcákkal kapcsolatos - általános jellegű - bibliográfiai gyűjtésébe. 3 STEINHARDT László: A magyarországi ebbárca használat kezdeteiről. Az Érem 1991/2., 24-27. o. 65