A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

HAJDÚ Béla - UJSZÁSZI Róbert: Ebvédjegyek, ebbárcák a mai Csongrád megyében

dányok. A kutyatartást először a 37.623/1882 számú belügyminiszteri rendelet szabályozta. Korábban az ebtartást lényegében nem, vagy csak alig-alig - helyi jelleggel — fölügyelték. Ez a rendelet azonban sok esetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az eredménytelen próbálkozás után a különféle törvényhatóságok ebtartási szabályzatának kidolgozását az 1888. évi VII. törvénycikk 72. §-a tette kötelezővé, méghozzá fél éven belül, egy minta szabályzat kiadásának segítségével. Szegeden vélhetően csak e törvény nyomán indult meg az ebbárcák kiadása, amit jól mutat az is, hogy az eddig ismert legkorábbi darab az 1889-es évszámot viseli. Csongrád megye, mint törvényhatóság csak később — a bárcák tanúsága szerint 1934-ben - bocsátott ki kutyabárcákat. A ma nagyrészben Csongrád megyéhez tartozó Csanád vármegye azonban már jóval korábban (legkésőbb 1896-ban) használni kezdte az ebvédjegyeket. Következik tehát mindezekből, hogy célszerű földrajzi (és ezzel együtt közigazgatási) kritériumok alapján csoportosítani és vizsgálni a különféle bárcákat. így azután a mai Csongrád megye területén valaha használatban volt ebbárca anyag bemutatását tűztük ki célul. Ebbe a körbe az alábbi közigazgatási egységek tartoznak bele: Csongrád vármegye (minden községével és városával együtt), Szeged Szabad Királyi Város, Csanád és Torontál vármegyék bárcái (Arad megyéből nem kerültek területek Csongrádhoz), illetve a ma e két megyéből Csongrád megyéhez tartozó területek ebvédjegyei, valamint Csanád-Arad-Torontál Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített Vármegyék (1923-1945 között) anyaga. Sajnálatos módon jelen pillanatban csak a három érintett megye és Szeged Város bárcáiból ismerünk példányokat. Előfordulhat azonban, hogy valamelyik városnak (legvalószínűbben Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Makó) a későbbiekben előkerül bárcája, e városokban azonban csak alkalmilag történhetett bárcakibocsátás. Rendesen az adott megye nevével ellátott ebvédjegyeivel elégítették ki a felmerülő szükségleteket.

4 Már a kezdeti időszakban is jellemző volt, hogy osztályokat állítottak fel, amelyekbe hasznosságuk szerint sorolták be a különféle kutyákat. Általában két kategória létezett: úgy mint haszoneb és luxuseb. A két osztály közötti különbség többnyire a bárcák anyagában, illetve formájában és méretezésében is kifejezésre jutott. Az osztályok léte a bárcák feliratai alapján a legtöbb helyen azonban nem igazolható. Fejér megyében az ebadó adott besorolású kutyára vonatkozó összegét tüntették fel a bárcákon (ritkán: például csendőr, rendőr, vagy katonakutyák esetében adómentességet igazoló bárcák is léteztek). Általában rézből, vagy valamilyen ónos ötvözetből (később spiáterből és alumíniumból, legújabban pedig műanyagból) készítették a bárcákat. Van arra példa néhány település esetében (így a kezdeti időszakban Szegeden is), hogy azonos évben bárcákat más-más anyagból készíttettek, amely alapján az adott eb fizetési osztályba sorolása távolról is jól megállapítható volt. A bárcákat minden évben lecserélték, s új formájú darabokat, esetleg más anyagból készült típusokat kezdtek el használni, ezzel is a könnyű ellenőrzést kívánták elősegíteni. Az előző évben alkalmazott bárcákat pótdíj befizetésének terhe mellett vissza kellett szolgáltatni. 4 Lehetséges, hogy bizonyos településeken használhattak az adott közigazgatási egység nevével el nem látott, egyszerű bárcákat. Ha voltak is ilyenek ezek mára már nem azonosíthatóak. Valószínűbb azonban, hogy legtöbb településen nem voltak rendezettek az ebtartás és adóztatás körülményei, vagy amennyiben mégis, akkor az ebadó lerovását nem igazolták nyakörvre függeszthető bárcával a helyi hatóságok. 66