A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)

BOGOLY József: Ágoston Tudományos kiválóság, történetiség, szegedi egyetem (1921-1930)

A tudományterületek közötti kooperációból létrejöttek a biokémia, a biofizika és számos más modern természettudományi ágazat szegedi kutatólaboratóriumai. Az interdiszciplináris módszerek fokozták a kutatás hatékonyságát. Az interkulturális tudományközi jelenségeket részben az egyes tudományszakok nemzetközileg versenyképes határtudománnyá válása és egymáshoz közeledése idézte elő. A párhuzamos és rokon eredmények különböző nyelven kerültek közlésre a szaklapokban, az angol nyelv fokozatosan jutott előnyhöz, a némettel és franciával szemben. A térben egymástól távoli kutatóhelyeken zajló kutatások között szinkronitások jelentkeztek. Erre vonatkozóan egy a szegedi egyetemmel kapcsolatos Nobel-díj közeli tudománytörténeti epizódot tárunk fel. VI. JENEY ENDRE TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEINEK NOBEL-DÍJ KÖZELSÉGE Ha a szegedi egyetem 1921-től 1930-ig tartó időszakában az orvosi kutatómunkák eredményeinek Nobel-díj közelségét vizsgáljuk, akkor föltűnik Jeney Endre (18911970) orvosprofesszor alakja, aki elsőként mutatta ki a májkivonat hatását a vörösvértestek képződésére. Jeney sokrétű munkásságából a szegedi éveivel érintkező időmetszetet emeljük ki. Adjunktusi kinevezése előtt, 1922-23-ban, Jeney három hónapra a berlini Robert Koch Intézetbe látogatott kutatói tapasztalatot szerezni. A Rockefeller-ösztöndíjat kétszer is megkapta (1923, 1924): New Yorkban, a Columbia Egyetem Kórtani Intézete, Bostonban a Harvard Egyetem Élettani és Biokémiai Intézete keretében végezte kísérleteit és képezte tovább magát. A funkcionális szemléletet, az önálló, gyakorlatias megoldáskeresést, a célratörő team-munkában a szakértelem megosztásának kultúráját, az orvosi kémiai és biokémiai módszerek alkalmazását, a feladatorientált műszerfejlesztést, az állatkísérletek tapasztalatainak fölhasználását, az új gyógyító fölismerések kórházi kipróbálását és közvetlen igazolását, a modern orvoslás tudásmodelljét Jeney az összességében két és fél évet kitevő külföldi tanulmányútjain a kor legjobb színvonalán ismerte meg. A bakteriológiában az egyes baktériumok változékonyságát és egymással szembeni hatását tanulmányozva Jeney egy rendszerelméleti dinamikus modellhez hasonlító értelmezést adott. 1925-ben Párizsban járt, a Pasteur Intézetben volt kutató ösztöndíjas. Cambridge, Oxford és London orvosi kutatóintézeteibe is tanulmányutat tett, valamint 1928-ban Rockefeller-ösztöndíjasként Koppenhága, Leyden, Amszterdam, Hamburg, Párizs, Bern és Berlin élettani intézeteiben ismerkedett az orvosi kutatási, fejlesztési projektekkel. A vészes vérszegénység gyógyításában elért jelentős eredményét Rockefeller-ösztöndíjasként a Columbia Egyetemen, a Harvard Egyetemen dolgozta ki. A szegedi egyetemre történt visszaérkezése után ezt magyar nyelven tette közzé, 1925-ben az Orvosi Hetilap 43. számában, (Jeney Endre: A vérregeneratioról histogenetikai szempontból). Jeney a vérképző rendszer regenerációja tárgyában eredményeit a szegedi egyetemen, magántanári próbaelőadásán is bemutatta, (1925. máj.). Jeney hagyományos belgyógyász szemléletű kollégái a májterápiás eljárásról szóló szegedi előadását meghallgatták, de még az idő szerint nem vezették be a gyógyító gyakorlatba. Rochesterben ekkor George H. Whipple és Frieda Robscheit-Robbins szintén ezzel a Jeney által prezentált eredményekkel tűzdelt tárgyterülettel foglalkozott. Whipple és 56