A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
BOGOLY József: Ágoston Tudományos kiválóság, történetiség, szegedi egyetem (1921-1930)
tak - természetesen - vezető munkatársai, ez azonban a „kimondhatatlan nevű gróf' meghatározó szerepét nem érintette. E vezérkar tagjai közül (legsűrűbben - méltán Magyary Zoltán neve szerepel) (,..)." 2 1 Szeged a tudósok, írók, költők és a tanulni vágyó ifjúság városa erősen kapcsolódik egyeteméhez. Az egyetemi-oktatási életvitelben az idősebbek és a fiatalabbak közötti kapcsolatokat kezdetben még a kolozsvári egyetemi örökség átadása, az értékőrző magatartás jellemezte. Dinamizálta a helyzetet az a természetes generációs feszültség, ami a tradíciókban gyökerező, a retrospektív látásmódot képviselő idősebb nemzedékek és a fiatalok jelenben modernizálódó világa között alakul ki. Az 1920-as és 1930-as években a kor kihívásaira választ kereső, gyakorlatias szellemben fölnövekvő egyetemi ifjúság az egyetemi oktatók részéről a globális érvényű művelődéshez és szakmai kultúrához szükséges tudás és kutatói szellemi attitűdrendszer megszerzésének igényét tapasztalta. Az egyetemen kialakuló tudományos világszemlélet hosszú távon előkészítette a művelődés újramintázását az egységesülő világban. V. TUDÁSRÉTEGEK. ÉRTÉKŐRZÉS. MODERNIZÁCIÓ A szegedi egyetemen négy karon folyt az oktatás, összesen hatvankét tanszéken. A hallgatói létszám 1921-ben közel ezer volt. Tíz év múlva ez a szám ennek kétszeresére emelkedett. Az orvosi karon tizenhat tanszék működött, a jogi karon ugyanennyi. A bölcsészkar tizennyolc, a matematikai- és természettudományi kar tizenkét tanszékkel rendelkezett. 2 2 Az egyes egyetemi karokra, mint tudásmodellekre tekintünk és vizsgálatuk során (1921/22 - 1930/31. tanév) a tudományfilozófiai és tudománytörténeti művelődési rétegekre, a historikus és ahistorikus episztemológiai elemekre, a problémamegoldó jelenorientált tudáskomponensek kiemelése érdekében fordítunk figyelmet. 2 3 A szegedi egyetemen a reflexív modernizációt újkonzervatív módon megvalósító értelmezői közösségekben, a diszciplínákat reformáló karokon az újabb kérdésfeltevésekre ismeretkritikai nézőpontokkal szembesített választ kerestek. Az egyetemi tudományközi szemléletben az újkantiánus értékelméletnek, a tudományelméleti gondolkodást befolyásoló ismeretelméleti kriticizmusnak, a neopozitivizmusnak, a pragmatizmusnak és az angolszász tudományosságot jellemző experimentális empirizmussal ötvöződő modern instrumentalizmusnak komoly szerepe volt. A tudományterületek örökölt taxonómiáját, klasszifikációját fólülírta a tudományszakok közötti kölcsönös kreativitást érvényesítő problémamegoldó kutatói gondolkodás. 2 4 21 BORZSÁK István: Ladányi Andor: Klebelsberg felsőoktatási politikája. Magyar Tudomány, 2001. 6. 753., vő.: T. KISS Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években. Gróf Klebelsberg Kuno kultúrát szervező munkássága. Magyar Művelődési Intézet - Mikszáth Kiadó, Budapest, 1998., MIKLÓS Péter (szerk.): A legnagyobb álmú kultuszminiszter. Klebelsberg Kuno kora és munkássága. Belvedere Meridionale, Szeged, 2008., UJVÁRY Gábor: A harmicharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk" társadalomban. Ráció Kiadó, Budapest, 2010. 22 MAKK - MARJANUCZ i.m. 2011. 23 Vö.: RHEINBERGER, Hans-Jörg: On Historicizing Epistemology. An Essay. Transl. FERNBACH, David. Stanford University Press, Stanford, 2010. 24 Vö.: BOGOLY József Ágoston: A reflektált intertextuális olvasásmód kiterjesztése. Karl Mannheim művéről a szövegközöttiség és a kánonképződés elméleti nézőpontjából. Iskolakultúra, 1996. 6-7. 69-77. 55
