A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 14. (Szeged, 2012)
SÍPOS József: Teleki Pál 1922-es kampánya és megválasztása Szegeden ..
Bárczy-pártban vannak, mert ők a szocialista-liberális érdekeket szolgálják. „Szeged ellenforradalmi múltja lebegjen itt minden keresztény magyar lelki szemei előtt." 1 9 A Szeged c. lap szerint Kószó a következőket is mondta: ,A zsidó politikai pártok gyász-keresztényeket keresnek és kapnak a Bárczyak, Rupertek, Rassayak személyében és uram bocsáss, hogy kimondom, egy keresztény papot is szereztek dr. Giesswein Sándor személyében. Itt Szegeden is találtak egy gyászmagyart Ottovay Károlyt (Fúj! Le vele!), hogy azt mondhassák: ime nem a zsidók csinálják, hanem a keresztények. Ki kell pusztítani azt a gyomot, amely ki akarja ölni ennek a városnak a tiszta magyar érzését. Megfizetett bérencek, piszkos betyárok, akik fajukat megtagadva odaállnak a zsidó érdekek szolgálatába." így fejezte be Kószó államtitkár a Telekit felvezető, antiszemita és a politikai ellenfél becsületét is megrágalmazó beszédét. 2 0 Teleki Pál így kezdte: Nehéz helyzetben van, azok után, amik itt elhangzottak. Ezzel csak a durva antiszemita megjegyzésekre célozhatott, de azokat nem utasította vissza. „Nehéz az én helyzetem, - mondta - és jobban is örülnék, ha nem választanának meg." Kószó itt közbeszólt: „Ez lehetetlenség! Ezt az örömet nem szerezzük meg Bárczynak!" Teleki elmondta: a jelöltség elfogadásával a lelkek kiegyenlítését kívánta szolgálni. Most azért tart ki, mert „harcot kényszerítettek rá és Szeged város keresztény polgárságára. Ezért itt már nem az ő megválasztásáról van szó, hanem a becsületről." Ez egy moralizáló és egyoldalú beállítása volt ennek a választási küzdelemnek. Nem ígért semmit, mert ma „minden csak Európa és a világ gazdasági helyzetétől függ és attól, hogy melyik világnézet lesz majd a győzedelmes." Kifejtette: „nem lehet reakciósnak nevezni azt a harcot, amelyet az országot rontó liberalizmus ellen folytatunk." Elismerte, hogy fiatalabb korában a Huszadik Század c. folyóiratban együttműködött a liberálisokkal és radikálisokkal, mint például Szabó Ervinnel is. A tudományos munka azonban rádöbbentette, hogy „a száraz materializmus ma már túlhaladott szempont, a mai tudomány már tisztában van azzal, hogy a test mellett ott van a lélek. Ennek a tanulmányozása alapján szűrte le azt a következtetést, hogy „csak keresztény-nemzeti alapon lehet tovább építkezni. Mérsékelten halad most ezen az úton, de nem kevesebb határozottsággal és el nem téríthetően. Ezt nem akarja most a választások előtt kifejteni, mert ellenkezik az ízlésével, amikor a történteket a „közelmúlt eseményei ékesszólóbban és érthetőbben magyarázzák." E kellően homályos és többértelmű megjegyzés volt. Nyilván nem akart tovább belemenni az antiszemitizmusának taglalásába, azzal csak ronthatott volna helyzetén a szegedi zsidóság előtt. Hangoztatta, hogy egyébként liberalizmust akar ő is, de olyan „liberalizmus, amely az egyenlőségen alapul és nem a kihasználáson. Az a liberalizmus, amely most levitézlett, idealizmussal kezdődött, kihasználással folytatódott és összeomlással fejeződött be." Beszédének második részében részletesen foglalkozott a tisztviselők rossz anyagi helyzetével. Hangsúlyozta: a kormány pillanatnyi intézkedései is segítenek a tisztviselők szociális helyzetén, de az új nemzetgyűlésben majd törvényes intézkedésekkel teremtik meg az állandó segítséget, amivel „mentik, ami menthető." És végül a tisztviselők jövőjét szolgáló szociális eljárásokkal biztosítják majd. Beszédét a Szegedi Napló szerint „zúgó tapsvihar" fogadta. 2 1 19 Szegedi Napló, 1922. V. 23. 1. p. 20 Szeged, 1922. V. 21. 5. p. 21 Szegedi Napló, 1922. V. 21. 1-2. p. Szeged, 1922. V. 21. 5. p. 133
