A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged

2 Thury Zoltán 1891. szeptember elején lett a Szegedi Napló munkatársa. A lap szeptember 5-én, Új munkatársaink címmel rövid hírben

4 adta tudtul ezt: „Szerkesztőségünkbe két fiatal író lépett be belmunkatársul. Új kollegáink: Tömörkény István, a szegedi közönség régi jó ismerőse, kinek kiváló talentuma sok reményekre jogosít s aki f. hó közepén foglalja el lapunknál állását. Másik új munkatársunk, Thury Zoltán, sem ismeretlen az olvasóközönség előtt, mert a fiatal író csinos novelláiból már a helyi lapok többet közöltek. Thury az ifjabb írói gárda egyik figyelemre méltó tagja, utóbb [értsd: legutóbb] az »Egyetértés« munkatársa volt." Thury ekkor nem Kolozsvárról, hanem rövid, két hónapos fővárosi újságíróskodás után, Budapestről érkezett Szegedre — írásai már eléje harangoztak. Jubileum című tárcája már augusztus 28-án megjelent a lapban, s a szerződtetését bejelentő szeptember 5-i számban is volt egy újabb tárcája: Beteg a királyné — ti. Carmen Sylva, a román király felesége. Sőt másnap, 6-án is jelent meg névvel jegyzett írása a Naplóban.

5 Mindebből két következtetés mindjárt adódik. A munkatársakat kereső Szegedi Napló valamikor augusztus vége felé, a 20. ünnep után került kapcsolatba a helyét Budapesten nem találó fiatal íróval, s Thury — ellentétben Tömörkénnyel — valószínűleg mindjárt, azaz szeptember 1-én munkába is állt. (A szerződtetések szokásos időpontja l-e és 15-e volt, azt a bérkifizetés logikája követelte.) Szerkesztőségi kondícióiról 1891. november 4-i, Kovács Dezsőhöz írott levelében maga az író így számolt be: „Szegeden vagyok, a »Szegedi Napló« munkatársa. Van 60 forint fizetésem és lakásom. Nagyon sokat kell dolgoznom." Fizetése utóbb 70 forintra emelkedett (amikor Szegedről távozott, már ennyit kapott,

7 de ez még megemelten sem volt túlzottan nagy pénz. Thury Szegedre jövetelét aligha ez motiválta: a lakás, amelyről levelében szintén beszámolt, nagyobb vonzerő lehetett. S hogy miért kellett sokat dolgoznia? — ez is megmagyarázható. A Napló szerkesztősége, mint a hasonló vidéki újságok általában, szerkesztőivel együtt is 5-6 fő volt. Azaz, az irányító Kulinyi Zsigmond és a napi szerkesztést végző Békefi Antal mellett a napi „reporteri" robotot három-négy fiatalabb munkatárs végezte, s rangot adó, névvel, kézjeggyel megjelölt irodalmias írásaik mellett névtelenül, napról-napra ők írták tele a lapot. Bár volt bizonyos munkamegosztás, a napi gyakorlatban mégis mindenki mindent írt. (Tömörkény, alkalmüag, még színikritikát is). Thury alapfeladata, mint már Juhász Antal megállapította,

8 a közigazgatás rovat megtöltése volt. Itteni munkája, ahogy a város helyettes polgármesteréről, Szabados Jánosról írott nekrológjában, 1891. október 28-án maga Thury megírta, a következő volt: „Pár hónapja csak, hogy szegedi újságíró vagyok s osztályrészemül az jutott a riportból, hogy mindennap délelőtt és délután végigjárjam a városház emeletét s följegyezzem azt, ami a közigazga4 Új munkatársaink. = Szegedi Napló [a továbbiakban: SZN], 1891. szept. 5. 5 Vö. Juhász Antal cikkének bibliográfiájában. 6 REJTŐ István: Thury Zoltán levelei Kovács Dezsőhöz. Irodalomtörténet, 1953. 314. 7 REJTŐ 1953. 315. 8 JUHÁSZ 1962. 27. 74