A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
maga részéről el is fogadta a darabot. Maga az explicit hír pedig azt is kimondja, hogy a darab immár a színügyi bizottságtól is zöld utat kapott. Thury életművének felületes ismerői számára talán meglepő lehet, hogy a prózaíróként számon tartott alkotó ekkor verses művel jelentkezett. Valójában ez a tény egyáltalán nem meglepő: Thurynak ekkor még költői ambíciói is voltak, s a századvégi színpadi konvencióba tökéletesen beleillett a színpadi megszólalás verses formája. S hogy a versírás Thurytól ekkor még egyáltalán nem volt idegen, mutatja, hogy a Napló 1891. november 12-i számában, az első oldalon egy Tömörkény-tárca (Alku) elé tördelve Thury verse, a Barna felleg jött: 2 6 Barna felleg úszik a fekete égen, Soh'se siratom el nagy keserűségem, Hegedűd is mintha bánatot teremne, Mintha ez a szerszám koporsófa lenne. Vágd a falhoz Pista, az Istenre kérlek, Bánatos a lelkem, nagyon fáj az ének — Szegény Mariskámat temetőbe vittem, Hagyd abba Pistikám, áldjon meg az Isten. Ez a nem túl sok eredetiséget mutató vers, mint életrajzi dokumentum, két szempontból is érdekes. A meghivatkozott Mariska, Thury levelezéséből is tudható, az író fiatalon elhunyt szerelme volt — még a szegedi előtti életszakaszból. Thury 1891 őszi deprimáltsága, amelyről leveleiben maga is beszélt, e halálesetből fakadt. A lány versbeli fölidézése így a magánérzelemnek és (egyáltalán nem utolsó sorban) a költészeti konvenciónak is része volt: nincs tehát benne semmi meglepő, hogy Thury is írt ilyet. A vers által megjelenített szituáció (a szerző cigányzenét hallgat és kesereg), valamint a kétszer is megszólított hegedűs: Pista, Pistikám azt is jelzi, Thury már Szegeden is beilleszkedett a bohémkedő újságírói életbe — s barátságot kötött a neves prímással, a nótaszerzőként emblematikus figurává emelkedett Dankó Pistával. Ez utóbbit nemcsak a versszituáció és a Pista név emlegetése igazolja, de más, közvetlenebb tények is. A Napló 1891. december 3-i számában, Dankó nóták címmel, rövid hír jelent meg. E szerint: „Dankó Pistától új nótás füzetet adott ki »Szegedi bokréta« cím alatt a fővárosi Nádor cég. Új népdal van benne. A füzet poétái között régi és új ismerőseivel találkozik a szegedi közönség, mert a hét új nótát Pósa Lajos, Gárdonyi Géza és Thury Zoltán látta el szöveggel." 2 7 Egy másik, kicsit későbbi, 1892. január 21-i hírből (Új Bankó-nóta a színpadon) azt is megtudhatjuk, hogy a „szegedi cigány-zeneköltő" Thurynak éppen a Barna felleg című (már idézett) versére, „dalszövegére" „írt egy gyönyörű új nótát". 2 8 Sőt az is kiderül a hírből, hogy ezt a megzenésített Thury-verset „Juhász, a széphangú énekes" a Csirkefogó című darab 26 THURY Zoltán: Barna felleg. [Vers] SzN, 1891. nov. 12. 27 Dankó nóták. SzN, 1891. dec. 3. 28 Új Dankó-nóta a színpadon. SzN, 1892. jan. 21. 80
