A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
előadásán fogja „eldalolni". Dankó és Thury között tehát munkakapcsolat, sőt alighanem barátság is kialakult. S tudjuk, a beharangozott „dramolette" is színre került. A Napló 1892. január 6-i számában közzétett Színházi hírből 2 9 tudható: „Holnapután kerül színre Thury Zoltán egyfölvonásos Susanneja a Parasztbecsület előtt." Az ígéret ugyan ekkor még elhamarkodottnak bizonyult, sem január 7-én, sem 8-án nem tartották meg a „dramolette" bemutatóját. Valamivel később, január 14-én este azonban erre is sor került. Mint a Napló másnapi, január 15-i Susanne premierje című beszámolójából' 3 0 megtudjuk, a bemutató sikerrel lezajlott. „Ma [valójában: 14-én] este került színre Susanne, Thury Zoltánnak, lapunk belmunkatársának dramolettje, ez a dióhéjba szorított dráma, amelyet nagy és szép közönség nézett végig." „A belső viszonynál fogva, amely a darab szerzőjét lapunkhoz köti, csak annyit írhatunk róla, hogy a darab szép sikert aratott, s a közönség miután látható megelégedéssel nézte végig, erős tapssal fogadta a szerzőt, akit háromszor hívtak ki a lámpák elé." A darab, amelynek „meséjét" a Napló részletezően ismertette, „pásztoridyll", francia történeti miliőben játszódik, mai nézőpontból meglehetősen avitt, már saját korában is kevés újszerűséget mutató szöveg. Szegeden, a Napló névtelenségbe maradó referálója szerint „összhangzatos, jó előadásban s jó rendezéssel ment". A színészek (Cserny Berta, Csiky, Réthey, Hevesi) szintén megkapták az o I obligát dicséretet. Az est második részét kitöltő Parasztbecsület, jellemző módon, mindössze egy mondatot kapott: a lap a „kollégát", Thuryt sztárolta. Mindezek után alighanem érthető, hogy Thury hamarosan, már január 17-én oo meghálálta a színház jóindulatát. A mi hibáink címmel, A színészek és a közönség alcímmel cikket írt a Naplóba, s — egyébként okos, szakszerű gondolatmenet részeként — a „közönség" felelősségére emlékeztette az érintetteket. (A „mi" itt természetesen a közönséggel való azonosulás, az önkritika jelzése: így hatásosabb a színház melletti propaganda.) S a jelek szerint a szegedi periódusban, művészként Thury elsősorban még a színpadot ambicionálta. Dramolettjét hamarosan Kolozsvárott is bemutatták. 3 3 A Napló erről 1892. március 1-én adott hírt ( Susanne Kolozsvárott): „Thury Zoltánnak, lapunk munkatársának Susanne című dramolettje szombaton került színre a kolozsvári színházban. Mint lapunknak írják, a költői szép művecske zajos sikert aratott." Ez a szombat január 26-a volt, Thury műve tehát pár héten belül immár másodszor, s egy másik város színházában is közönség elé került. Sőt, kiadása iránt is érdeklődés mutatkozott. 3 4 Mint a Napló március 16-i száma ( Susanne könyvben) hírül adta, „Láng József nagyváradi könyvkiadó [a] Susanne kolozsvári sikere után ajánlatot tett a poétikus drámai költemény szerzőjének", 29 Színházi hír. SzN, 1892. jan. 6. 30 Susanne premiérje. SzN, 1892. jan. 15. 31 Uo. 32 THURY Zoltán: A mi hibáink. A színészek és a közönség. SzN, 1892. jan. 17. 33 Vö. Susanne Kolozsvárott. SzN, 1892. márc. 1. 34 Susanne könyvben. SzN, 1892. márc. 16. 81
