A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
LENGYEL András: „Voltam Szegeden is újságíró”. Thury Zoltán és Szeged
2 Az olyasféle társasági életnek, amilyen — láttuk — a Hétválasztóban is folyt, már csak azért is külön fontosságot kell tulajdonítanunk, mert a szokványos közigazgatási riport, amelyet — névtelenül — Thury is művelt, meglehetősen favágó munka volt. A városi közgyűlésen jelen voltak regisztrálása, a közgyűlés menetének szinte jegyzőkönyvszerű részletes leírása, a városfejlesztés gondjainak és eredményeinek hosszabb-rövidebb pertraktálása, bár szolgáltathatott tanulságokat, aligha lehetett lélekemelő munka. Egy irodalmi ambíciókat dédelgető fiatal író, aki még verseket is ír, kevés örömét lelhette benne. Teljességgel érthető tehát, hogy lehetőségeihez mérten, más, testhez állóbb tevékenységi területeket is keresett magának. Az újságíróként dolgozók számára a legkönnyebben gyakorolható „póttevékenység" nyilvánvalóan saját lapjuknak „igényes", irodalmias anyagokkal való ellátása volt. Ez az adott körülmények közt két lehetséges szövegtípus gyakorlását állította előtérbe. A viszonylag rövid, legalább a helyhez és az „aktualitáshoz" kötődő félirodalmias „színes" anyagokat, s a tárcanovellát, amely már nyíltan irodalmi igénnyel íródott. Mindkét szövegtípus, a személyes ambíciók kiélésén túl, az olvasók olvasmányigényét is kielégítette, s így a lap alapfunkcióinak körébe tartozott — alkalmilag tehát minden belső munkatárs szerkesztőségi előjoga volt ilyeneket írni és publikálni. (A vidéki lapok, így a Szegedi Napló is, többnyire e szövegeket hozta névvel vagy sziglával megjelölten, azaz „rangját" megadva. Az egyéb, par excellence újságírós anyagok névtelenül, szerzőjüket meg nem nevezve jöttek.) Az a szövegkorpusz, amelyet a Szegedi Naplóból Juhász Antal 1 6 Thury írásaiként azonosított és vett számba, túlnyomó többségében ilyen típusú szövegekből áll össze. Ez a korpusz, a közölt jegyzék szerint, kb. százegynéhány írás: ötvenegynéhány saját névvel, negyvenkilenc pedig Z jellel közölve. A két, Thury számára adódó irodalmias szövegtípus jól elkülöníthető. Az elsőre, az aktualitásokhoz kötődő „színesekre" számos példát lehetne hozni. Itt azonban alighanem elegendő csak néhány ilyennek a megemlítése. Ilyen írás a már előbbiekben idézett A mi perselyünk is, de ennél bizonyos szempontból fontosabb és mintaszerűbb A czigány becsülete című, Fejhez vert hegedű alcímű, alig egy hasáb terjedelmű kis írás. 1 7 Ez egy alsóvárosi kurtakocsma életének „pillanat képét" örökíti meg. Maga a cigány, akinek esetét elmondja, névtelen, csak kereszti nevét árulja el, de a szöveg valóságos, úgynevezett referenciális neveket is játékba hoz: Erdélyi Nácit és Dankó Pistát, a két nevezetes szegedi prímást név szerint emlegetik benne. (Valószínű, hogy a „névtelen" szereplő is valóságos, létező ember volt, s története is valóságos.) S az alsóvárosi cigány muzsikus megalázása szociológiailag is hitelesíthető, akár újságcikként is megírható „valós" történetként értelmezhető. Am Thury tolla nyomán a szociológikum elemelkedik a hírlapírói „realizmustól", s csattanója nagyon finom morális konnotációt kap. „ — Miért ütötted fejbe azt az urat? — A cigányok becsületéért. 16 JUHÁSZ 1962. 37-39. 17 THURY Zoltán: A czigány becsülete. SzN, 1891. okt. 3. 77
