A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Szegediek Horgos utcanevei között

SZEGEDIEK HORGOS UTCANEVEI KÖZÖTT NAGYGYÖRGY ZOLTÁN LÁNYI BÉLA BOTANIKUS HORGOS-KAMARÁSON Lányi Béla botanikus 1879. szeptember 30-án született Sándorfalván. Atyja uradalmi ispán, majd kasznár volt, anyai ágon rokonságban volt a híres szegedi íróval, Tömörkény Istvánnal, a későbbi múzeumi munkatársával. Egyhónapos korában elveszti édesanyját, a család sokat hányódik. Gyermekkorának állomásai Algyő, Hantháza, Szeged, majd újból Hantháza. Itt szívja magába, a homokon, az alföldi táj természeti szépségének szeretetét. Ezután Székesfehérvár, Arad, és Szeged iskolái jelzik próbálkozásainak állomásait, míg végül 1897-ben felsőkereskedelmi érettségi bizonyítványt szerez. Ugyanebben az évben anyagi okok miatt a szegedi Pénzügyigazgatóságnál állást vállal. Bár adóhivatali vizsgát is szerez és Iglón nagy nehezen fizetéses állásba helyezik, három évi szolgálat után önként lemond állásáról, hogy a magánúton megszerzett főgimnáziumi érettségivel a budapesti egyetemre iratkozzék be. A pesti egyetemen Mágocsy-Dietz, Simonkai és Degen előadásai hatására válik botanikussá. De, már korábban is megismerkedett hírneves botanikusokkal, akikkel együtt jár gyűjtőutakon, és levelez velük (Ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi 58 lapból álló levelezésgyűjteményét). Lányi jó növénymegfigyelő, lelkiismeretes gyűjtő volt. Aztán külföldi ösztöndíjjal Németországba kerül s hazatérve a liptómegyei Rózsahegy környékén hozzákezd céljai megvalósításához. 1905-től 1908-ig tartó ottani működése alatt, a természetrajz és kémia tanítása mellett, ismeretterjesztő előadásokat vállal. 1908-ban a szegedi Felsőbb Leányiskolához kerül. Ekkor gyűjtőútjain többször is bejárja Szeged környékét, közte Horgos-Kamarás területét. Itteni kutatóhelyei: Szentpéteri major (Szentpéter település helyén ma katonai megfigyelőtorony áll.), Budzsák, a Ládató kicsiny maradványa a Kendertó környéke, Kenderes (ma Vasüjevoként ismert, mely akkor még beépítetlen volt), Kőrösér mente, Buki csárda (mai Buki hídnál volt), Bogárzó, Pörös puszta, Martonos. Feltűnő volt számára egyes növények ritkasága, amit csak az 1857-ben telepített Tévedő erdőben (az 1945-ben kivágott, majd később újratelepített Kiserdő — a mára csaknem teljesen kivágott erdő) talált, a Peucedanum arenarium, Anacamptis pyranidalis, Auenastrum pubescens. Továbbá a szintén azon évben telepített Szelevényi erdőben a Gypsophila arenaria és a Koeleria glauca. De ott termett az Arabis glabra, Hypericum asutum, Seseli Hippomarathrum, Valeriana officinalis is. Továbbá a Kamarási erdőből (Ezt az erdőt 1918-ban kivágták s csak az akkori 489