A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Szegediek Horgos utcanevei között

park elvadult része létezik ma.) nevezetes az Arabis glabra, Geranium dissectum, Potentilla recta, Chrysanthemum Leucanthemum, Peucedanum alsaticum, Inula germanica, Plantago media, Trifolium dubium, Verbascum nigrum. Lányi Béla számára igen érdekes volt, mint írja a Templomere (A régi Horgas falu melletti semlyékes) mellett húzódó kis tölgyes (Az Öreg erdő maradványa, mely ma Ibolyás erdő néven ismert — ez egy ősi tölgyfaerdő volt). Akkor egyedül ott nőt, mint egyetlen termőhelyen a Rubus leucophaeus, Salvia glutinosa, Brachypodium pinnatum, Stachys officinalis, Peucedanum Cervaria és Carvifolia. A Kőlapos réten az Iris pumila, és az Anacamptis pyranidalis. A Kishorgosi pusztán (Ma az egész térséget tévesen Szelevényi pusztának nevezi a Palics-Ludas Közvállalat!) az Allium moschatum. Királyhalma területén az Epipactis palustris és latifolia, Tussilago Farfara és Parnassia palustris. Stb. Lányi megállapítása, hogy a semlyékek lassan elszikesednek. A szikes területeken pedig igen jó legelők, vagy kaszálók voltak. Az árterek flórája volt a legegyentetűbb. A mocsarak, tavak és erek növényzete inkább a víz mennyiségéhez, mint a talaj minőségéhez alkalmazkodott. A Tisza gyakran hozott magával hegyi növényi magvakat. A rétföldek növényzete pedig egyhangú volt. Java részük művelés alatt állt, a feketeföldekéhez hasonló gyomokkal volt terítve. A lösz területek is művelés alatt álltak, vadon termő növényvilágát gyomok képezték. Hét évi szegedi tanárság (később a berukkolt igazgató helyett az igazgatói teendőket is ellátja) után elfogadja a trencséni Felsőbb Leányiskola igazgatói állását. Szeged ekkor a nagyrahivatott kutatóját végleg elveszti. De ő is elvesztette Szegedet, és felüdülésének egyetlen lehetőségét is: soha többé nem mehetett kedvenc virágai közé, mert az iskola elhanyagolt adminisztrációja az íróasztalhoz szögezte a kedvét vesztett kutatót. Lányi Béla fő műve a „Csongrád megye flórájának előmunkálatai", a Magyar Botanikai Lapok-ban jelent meg (XIII. évf. 6-9. sz., 1915. 237-275 oldalak.), mely a mi térségünket is felöleli. A teljes mű elkészítésében azonban megakadályozta a halál. 1918-ban „valószínűleg sebesült és beteg katonák között szerzett fertőző csonttuberkulózis végez életével" — erről számol be Czógler Kálmán Móra Ferencnek, az akkori szegedi múzeumigazgatónak 1918. július 29-i levelezőlapján: „...trencséni muzeális misszióm befejeztével bátor vagyok arról referálni, hogy a szép és gazdag anyagot átvettem, már be is csomagoltam (lásd Lányi gyűjtött munkáit)...Szegény Lányi Béla bal lábát térden alul amputálták. Benn voltam a korházban nála". Aztán október 26-án bekövetkezik sajnálatos halála. Trencséni sírja fölé tisztelői s barátai állítottak síremléket. A Horgos-Kamarás területén végzett zöldtakarónk kimerítő felmérésének emlékére méltán viseli egyik utcánk a Lányi Béla botanikus nevét. MAGYAR EDE MŰÉPÍTÉSZ HORGOS-KAMARÁSON Magyar Ede hírneves műépítész Orosházán született 1877. január 31-én. Édesapja Oszadszki Mihály asztalos, s a harmadik gyermekként született Ede hároméves, amikor a család felvette a Magyar vezetéknevet. 490