A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei

csatornával. A pajzs közepén (pars senti pectoralis) a közös koronával díszített császári sas foglalja el, egyik karmával ezüst kardot, a másikkal keresztes arany almát tartva, II. József császár nevének kezdőbetűivel. Az egész pajzsot közönséges aranykorona födi be. A pajzsot két oldalról két ágaskodó, kiöltött nyelvű, lobogó sörényű fehér ló tartja, melyek a teherviselést (telamona) és a szolgáltatásokat jelképezik. A pajzs külső környezetén ez a felírás olvasható:" Sigil Liberae et Regiae Civitatis • Oß Temesvariensis. A szabad királyi város ünnepélyes beigtatására 1872. szeptember 16-án került sor. Másnap, szeptember 17-én kinevezéssel történt meg a 60 tagú képviselőtestület megalakítása. A tanács 35 tagja a katolikusok, 25 tagja a románokat és szerbeket is magában foglaló „illir" nemzet sorából került ki. A tanács tagjai, először Veigmann Deocharius személyében néptribunt, majd 10 tagból álló szenátust választották meg. Titkos szavazással a szenátus tagja közül Sebastian Schmidt jegyző, lován Cvetkovic aljegyző, Adan Ingruber városbíró és loan Mutul polgármester, Thoma Rheinhuber városkapitánynak választották. A külvárosokban továbbra is megmaradtak a telekbíróságok. A szabad királyi kiváltságának megadásakor az oklevél hivatkozik azokra az érdemekre, melyet a város a török elleni háborúkban a császári hadak élelemmel és a hadi szállítmányokkal való ellátásában, a lecsapolásban és a várépítésben játszott. A kiváltságlevél szerint a város nem tartozott sem kamarához, sem a földesúrhoz, de saját területén földesúri (mészárszék, szeszfőzés, téglavetés, gyógyszertár tartás, kocsma, őrlés, halászat és vadászati, kivéve a sörfőzési) jogokkal bírt. A kiváltságlevél 6. pontja értelmében a város pallosjoggal rendelkezett. A 18. pont szerint, a város saját kiadásainak fedezésére, (kövezés, vízvezetékek és az ivóvizet biztosító gép fenntartása, utak, hidak javítása, plébániák fenntartása) melyet eddig a kamara végzett és melynek összege évenkénti 5.027 forintra tevődött — megkapta a pálinkamérés jogát, a Török Kakashoz címzett vendéglő, a Gyárkülvárosban lévő négy malom és az ugyanott található 60 zsellértelek használati jogát. Temesvár szabad királyi városának első pecsétjétől a napjainkig minden egyes új pecsétnyomó heraldikájában megtaláljuk a Mária Terézia császárnő uralkodásának idejében épített vizítorony ábrázolását. Ez is jelzi, hogy milyen óriási szerepet játszott az ivóvíz a város történetében. A török hódoltság idejéből származó leírások szerint a város lakói a falak mellett folyó elégé szennyezett Temes folyó árkából merítették a háztartásban használt vizet. Hogy ez nem lehetett valami egészséges arról a 18. század utazóinak a leírásai bizonyítják. Az osztrák hódoltság első éveiben az ivóvíz ellátását nem sikerült megoldani, hisz a város belterületén lévő kutak vize ihatatlan volt. 1732-ben, amikor a jezsuiták bejegyzései szerint a „mocsárlázban" megbetegedtek száma, oly nagy volt, hogy egyes napokon tízen is meghaltak. A pestis járvány után, készült el Mercy kormányzó szorgalmazására 1732-ben a Lugosi kapu előtt az első temesvári kerekes vizítorony, mely- Preyer leírása szerint az itt még tisztán folyó csatornából merítette a vizet és egy csőrendszer segítségével, jutatta el ezt a város területén található 8. nyilvános kúthoz. Hogy ki lehetett ennek a gépnek az építője, e téren a feltételezé26 SZENTKLÁRAY Jenő: Temesvár. In: Borovszky. Temes vármegye. Temesvár, p. 87) 470