A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
KAKUCS Lajos: Temesvár városának régi pecsétjei
sekre vagyunk utalva, hisz ebben az időben, a városban élt egy Karl Schindler nevezetű lakatos, mely Baróti szerint 2 7 nemcsak mérőműszereket, hanem „vízi gépeket" is szerkesztett. Schindler mellett a vízi gépezett építőjeként számításba jöhet az a Georg Feiner nevezetű kútmester, „Brunnenmeister", — ki a korabeli források szerint 1730 és 35 között élt Temesváron. 2 8 Az első vizítorony 1774 decemberéig látta el a várost ivóvízzel. Ekkor Brigido József gróf a tartomány civil kormányzójának parancsára építette fel Alexander Steinlein mérnök azt a vízi tornyot, mely 1782-töl kezdve a város pecsétnyomóját díszíti. Magának a toronynak a tervezője, a Bega csatorna rendezője, majd később a nagy bánsági mocsaraknak lecsapolója Maximilian Emmanuel Freamaut (1725-1768) mérnök volt. Az új építmény, az erre a célra ásott kútból merítette a vizet és vitte fel a torony felső részében elhelyezett tárolóba és innen jutatta el az ugyancsak ez alkalommal kibővített 5 km hosszú csőrendszeren keresztül a városnak 14. kútjához. A korabeli dokumentumokban ezek a kutak, „Spring Brunnen" név alatt szerepelnek, habár itt nem egy állandóan működő szökőkútról, hanem csappal ellátott kutakról van szó, melyek közül kettő a nyilvános tereken, a többi a kaszárnyákban és a magas állású személyek házaiban voltak elhelyezve. 1849 május 14-én a várost ostromló magyar forradalmi honvédsereg a Gyárkülvárost elfoglalva elvágta a vízvezetéket és így kényszeríttette a várba szorultakat a 130 régi kút használatára, melyek közül a gyakori vízmerés után 13 annyira jó ivóvizet adott, hogy később már nem is volt szükség a régi földalatti csőrendszer helyreállítására. 1718-tól a város bíróit évente választották, ez a módszer megmaradt az 1782. évi szabad királyi jogok elnyerése után 1788-ig. 1789-1848 közötti időszakban a 60 tagú városi tanács választotta a 7 tanácstagot, a polgármestert, a város bíráját és főkapitányát. 1848-ban Temesvár 1188 választójoggal rendelkező polgára választotta meg az időközben municípiumi jogokat nyert 120 tagból álló városi tanácsot, melyet még az év októberében az osztrák katonai hatóságok hatályon kívül helyeztek. Az 1851-ben bevezetett rendelkezések a bíráskodást és a gyámügyeket kivette a város vezetőségének hatásköréből. Ebben az időben a város vezetősége a polgárság soraiból választott 30 tanácsos és a tanács által választott polgármester és főkapitányból és 4 tanácsosból állt. 1881. évi, XXI. számú törvény újból municipális jogokkal ruházta fel a várost. A városi tanácsot ezek után 6 évre választották, minden 250 lakos után egy tanácstagot. A tanács élén a polgármester, mellette a városkapitány, főjegyző, alpolgármester, és főügyész állt. 1914 augusztus 31-én elfogadott rendszabály szerint a a municipium vezetősége 224 tanácstagból állott. A tanács a Gyárváros 36, a Belváros 14, a Józsefváros 30, Erzsébetváros 26 és Mehala 6 küldöttéből állt. A municipium élén álló Szenátusban a polgármester, főjegyző, a főügyvéd, a főkapitány és a tanácsadók álltak. Temesvár szabad királyi város polgármesterei (1780-1919) 1782-1786 Peter Anton Delpondio 1782-1786 Adam Ingrueber 1786-1787 Thomas Reyhuber 27 BARÓTI Lajos, II. Kötet, 409 . 28 PETRI, Anton Peter: Biographisches Lexikon des Banater Deutschtums. Marquartstein, 1992, 436. 471
