A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SZABÓ Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés

fel üvegjén az „eladhatatlan" szót. (22-24. kép) Ez arra utalt, hogy a vásárló csak a sört vette meg, az üveg voltaképp' a gyáré vagy a kereskedőé maradt, azt más nem használhatta föl újra. Az olyan városokban, mint Szeged, ennek komoly je­lentősége volt, hiszen számos sörkereskedő forgalmazott üvegben. Nyilvánvalóan egyik sem szerette volna, ha a drága pénzen gyártatott, saját feliratú üvegjeit má­sok az újragyártáshoz felhasználták volna. A papírcímke, mint védjegy használatának kezdete szintén az 1890-es évekre nyúlik vissza. A szegedi cég rendhagyó módon, mint említettük 1900 körül a ba­jorországi Kulmbachban gyártott erős és fűszeres sört is forgalmazta. A dupla bak sört a saját cégnevével ellátva: „a la Culmbachi Sör, HUTTER-FERENCSE­VITS SÖR FŐRAKTÁRÁBÓL SZEGEDEN" fölcímkézett üvegekben árusította. Az ekkor készülhetett papír hascímke feliratát két bakkecske alakja díszíti. 5 3 (31. kép) A címke használata a dombornyomás mellett nem volt kötelező és általános, így nem is mindenki alkalmazta. A későbbi időkből a Hutter és Ferencsevits cégnek nem maradtak fenn papír hascímkéi a jelenlegi ismereteink szerint. A papírcímkék ezekben az években még különlegesnek számítottak az addig dombornyomásos technika mellett. Szegeden hasonlóképpen címkés üvegekben forgalmazott már Juránovics Ferenc bor- és sörkereskedése (1892) irányításával a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. Főraktára (32. kép), valamint Schorr Ottó (1881- ? ) szegedi pálinkagyáros sör- és bornagykereskedése (1907). A Schorr-féle címke, amely szintén az Első Magyar Részvény-Serfőződe Dupla Malátasörét jelölte, szin­tén 1910 körül készült. (34. kép) * A sör üvegbe történő palackozását Magyarországon elsőként 1870-ben a buda­pesti Dietrich és Gottschlieg Ágoston cége (1865) kezdte meg kőbányai sörraktá­rában: a Dreher Serfőzdék söreit palackozták. 1890 után kezdtek papírcímkéket ra­gasztani az üvegekre az új magyar szabvány előírása alapján, amely országosan csak a türelmi idő leteltével, 1915 után terjedt el széles körben. Addig az ún. dom­bornyomást alkalmazták a forgalmazó nevének jelölésére. Elsőként Magyaror­szágon sörös üvegpalackot szintén az 1890-es évektől kezdve készítettek a sajószentpéteri és a salgótarjáni üveggyárban. Előtte főleg Angliában gyártott söröspalackokat használtak. Az üveg lezárásához a szintúgy Angliában korábban föltalált koronazár („koronás dugó", azaz kupak) használatának első szabadalmaz­tatása (1890) itthon a bajor származású Schätz József {_1862-1921) józsefvárosi sörnagykereskedő nevéhez kötődik, amelyet azonban több szakértő vitat. Tény, a koronazárat Schätz 1910-ben már biztosan használta, s rövidesen országszerte, 53 Papír, kőnyomat, 820 mm* 1240 mm. Jelenleg Obreczán György (*1957) gyűjtő tulajdonában, Csömör. Vétel magánszemélytől (1.500,- Ft), 2005. — A németországi sörfajták közül a bajoror­szági, így a kulmbachi jeges bak (eisbock) a világ egyik legerősebb söre volt. Hagyományosan ősszel főzték, a termesztési idény végén, amikor az árpa és a komló a legérettebb volt. Egész télen ászkolták, és csak tavasszal, az új sörfőzési idény elején itták. A bak sörök általában erősek, sok malátával készülnek, ami nagyon testes, alkoholos italt eredményez. A dupla (doppel) baksörök extra erősek. Az egykori járási székhely Kulmbachban 25 sörfőző üzemelt, jobbára a kivitel számára gyártva a sört. 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom