A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
FODOR Péter: A második világháború harci eseményei Csongrád városában és környékén (1944. október 7—12.)
lasztást. Az elhunytakat ajánlatos a köztemetőben elhelyezni, ahol 1945. november 4-én avatták fel a sírkertet. Fakeresztek jelölték az eltemetettek helyét. Később betonból készítettek emlékműveket, kereszteket, de ekkor sok név már nem volt olvasható a lecserélt fakereszteken. Sebestyén István írta le 1994-ben, hogy a város védelmében 152 honvéd ill. tiszt vesztette életét, közülük 98-nak ismerjük a nevét. A városi harcok folyamán 178 polgári személy halt meg. Az áldozatok között 133 férfi, 29 férjes asszony, 6 hajadon, 7 tizenöt évesnél fiatalabb fiú és 3 leány volt. A város szinte teljes zsidó lakossága is elpusztult. A gettót a Csemegi Károly utcában alakították ki a zsidótemplom körül. Előtte a város vezetői a Heringer telepet jelölték ki, de az ott lakók elhelyezése megoldhatatlannak bizonyult. A 237 gettólakóval csak a kijelölt zsidó tanácstagok és megbízható személyek érintkezhettek. A tucatnyi mentesített személyt az Apponyi utca 28. szám alatt helyezték el. Június 17-én bevagonírozták, majd deportálták őket Auschwitz-ba. A városból elhurcolt zsidók közül 233 főt öltek meg a haláltáborban június 28-án és 30-án. A háború után csak 27-en tértek vissza közülük a városba. Egy idős hölgy még él közülük, de fájó emlékei miatt nem akar beszélni a történtekről. A letétbe helyezett zsidó vagyon nagy részére a szovjet Szankoff őrnagy tette a kezét. 3 6 A városban illetve a város közigazgatási területén összesen 1032-en haltak meg. Ebbe beleszámítanak a katonák, polgári lakosság, zsidók. Minden 29. csongrádi életét vesztette a második világháborúban. A polgári áldozatok nagy száma „köszönhető" a már említett elszabadult indulatoknak, a szovjet felfogásnak, mely szerint minden polgári öltözetű férfi partizán, a nők, akiket megerőszakoltak, közülük többet megöltek. A hídfőnél elesett 153 katona közül 89 neve olvasható a temetőben. Szentes körzetében 100 katona halt meg a hídfőért vívott harcokban. A németek magukkal vitték sebesültjeiket és halottaikat. Néhány embert csak később találtak meg. Licsicsányi István mesélte, hogy 1945 tavaszán szántott, s közben az eke egy koponyát fordított ki a földből. A ruhájáról meg a haja színéről ismerte fel ismerősét, Varga Tamást, aki korábban elment a szovjetek által elhajtott lovai után, vissza akarta venni őket, de az oroszok rajtakapták és agyonlőtték. A második világháború csongrádi áldozatainak emlékműve 1992. decemberében készült el a Dózsa György téri parkban, rajta az addig azonosított 987 névvel. Katona Tamás történész, államtitkár avatta fel. A városi köztemetőben emlékműve van az elesett magyar és külön a szovjet és román katonáknak, valamint német katonasírokat is találhatunk, bár a német katonákat a német nagykövetség évtizedek óta begyűjti és elviteti Németországba vagy a budapesti, nagy, közös német temetőbe. Az Auschwitz-ban meggyilkoltak emlékműve a zsidó temetőben van. Az elhunytakat név szerint sorolja fel Sebestyén István az irodalomjegyzékben felsorolt cikkeiben. 3 7 36 OLÁH 2009, DUDÁS 1990 37 GEORGLÁDES 2003, 25., LOVAS J. 1992, 1,3., SEBESTYÉN 1990, 1992, 2002. 259
