A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HALMÁGYI Pál: A Pulitzer kultusz Makón (1911-2009)

szabad megrendítenünk az olvasók bizalmát a történetek hitelességében vagy a bennük szereplő emberek személyiségének megbízhatóságában és pontos ábrázolásában. Több mint 100 év telt el azóta, hogy Pulitzer ezeket a gondolatoka papírra vetette. Mégis nagyon pontosan megfogalmazza azt, amire ma Magyarországnak szüksége van: egy olyan elektronikus és írott sajtóra, mely egyszerre szórakoztat és tanít, amely ösztönzi a vitát és az egymástól eltérő szempontok kifejtését és főként, amely félelem és részrehajlás nélkül látja el feladatát. 3. sz. melléklet Vásárhelyi Miklós, Pulitzer Emlékdíj Alapítvány elnökének beszéde 1997. április 10. Joseph Pulitzer Makó városa világhírű fiának, Joseph Pulitzer születésének 150. évfordulóját ünnepli. Pulitzer nevéhez a legrangosabb amerikai irodalmi, művészeti, sajtó díj kötődik. Amerikai író, művész, újságíró számára nincs magasabb kitüntetés, mint a Pulitzer díj. És most, amikor a díjat alapító magyar származású amerikai sajtómágnás születésére emlékezik a világ, újra meg újra elhangzik, hogy ez a nagyszerű férfi, aki — Horatius szavaival élve — ércnél maradandóbb emlékművet hagyott a világra, Magyarországon, Makó városában született. Az emberiség történetében nem egyszer válik híressé egy község, egy város, egy ország neve egyik fiának érdemeként. De vajon Makónak csak annyi volna a szerepe Pulitzer életében, hogy a kis József másfél évszázada itt született? Bizonyos, hogy sokkal többről van szó. Hisz történetünk hőse itt töltötte azokat az esztendeit, amikor az ember szelleme kinyílik, jelleme kialakul. Ebben az országban akkor elevenen éltek a 48-as szabadságharc emlékei és sajogtak a világosi fegyverletétel sebei. Ez az ország Kossuth és Széchenyi, a nagy liberális államférfiak és gondolkodók, a XIX. század magasztos eszméinek hazája volt. Ifjúsága ahhoz a Magyarországhoz kötődik, amely a függetlenség, a szabadság, a jogegyenlőség útjára lépett. Ez a légkör ösztönözte az ifjú embert, amikor vándorbotot vett a kezébe és nekiindult a vüágnak. Nem tántorgott ki Amerikába, nem a szükség, a nyomorúság kényszerítette a nagy utazásra. Ki akart törni, próbára akarta tenni az erejét. Meg akarta is ismerni a világot idehaza megízlelte a szabadság édes ízét és ezt akarta élvezni az Újvilágban, amely a korlátlan lehetőségek ígéretével csábította. Sok millió európai és ázsiai választok ta ezt az utat ebben a korban. De Pulitzer azok sorába tartozott, kiket az egzisztenciális törekvéseken túl eszmények irányítottak. Nem véletlen, hogy a szabadságharc utáni Magyarországról Amerikába vándorolt. Fiatalember, még húsz éves sincsen, amikor önkéntesnek áll be az Északi Hadseregbe a déli rabszolgatartó államok ellen a polgárháborúban. Egy ideig napszámosként, rikkancsként tengeti az életét, majd összekuporgatott pénzéből kis helyi lapot alapít. Korán megérzi, hogy az ipari társadalom korában megsokszorozódik a sajtó jelentősége, előfutára a modern tömegsajtó megteremtésének és a századfordulóra sajtómágnás, hatalmas újságbirodalom ura. 232