A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HALMÁGYI Pál: A Pulitzer kultusz Makón (1911-2009)

Joseph Pulitzer egyike azoknak a magyaroknak, akik világhírnévre tettek szert és életükkel, műveikkel növelték a szülőföld becsületét. Tudósok, művészek, írók, feltalálók, vállalkozók, sportolók nevei öregbítik a dicsőséget. Valamennyien büszkén vállalták magyar mivoltukat és a nemzet büszke lehet fiaira. De éppen az ünnepi megemlékezés pillanataiban nem hallgathatjuk el azt, hogy az elmúlt másfél évszázadban nagyon sokan, túl sokan kényszerűen hagyták el hazájukat. Nemcsak megélhetésük, fejlődésük indította őket útjukra, hanem — különösen a húszas, harmincas években — életüket is az emigráció mentette meg. Tizenkét magyar alkotó található a Nobel-díjasok névsorában. Ez dicsőségére válna nagy országnak is. De az már kevésbé, hogy mindahányan emigrálni kényszerültek és javarészük nem is térhetett vissza hazájába. A mostani nemzedék feladata, hogy olyan szabad demokratikus hazát teremtsen, amelyet mindenki otthonának érez, és oda visszavágyódik még akkor is, ha időlegesen az idegenséget választja. Pulitzer a milliomosok azon ritka kivételeihez számít, akinek tisztánlátását nem homályosította el a vagyon és a hatalom, a gyarapodás és jólét nem tompította el a társadalom iránt érzett felelősségérzetét. Kemény harcok, és nehéz munka árán gyűjtött gazdagságának jelentős részét a közügy szolgálatára hagyományozta. Saját tapasztalata alapján tudta milyen nagy a sajtó, az írott szó hatalma és befolyása a közgondolkodásra és ez által a társadalom sorsának alakulására. 1911-ben a század elején halt meg és végrendeletében két millió dollárral járult hozzá a New York-i Columbia Egyetem (azóta nagy tekintélyt szerzett) újságíró iskolájának felállításához. Figyelemreméltó mozzanat, hogy előbb nyüjon meg, több éven át eredményesen működjék az iskola, és csak azután kezdjék odaítélni a díjakat. A Columbia University Gradate Scool of Journalism-on 1912-ben kezdődött meg az oktatás és 1917-ben, öt év múltán osztotta ki először a díjakat egy speciális kuratórium. Ez az ünnepélyes elismerés, amelyre azóta évenként, tavasszal kerül sor, az amerikai szellemi élet kiemelkedő eseménye. A díj tekintélyét érezteti, hogy 1990-ben a The New York Times, a világnak talán legjelentősebb napilapja, ezzel ajánlotta magát olvasói figyelmébe: A lap, amely már 61 Pulitzer díjat kapott. A díjat kezdetben csak újságírók kapták, később kiterjesztették írókra, művészekre is. A díjazottak sorában szerepel Walter Lippman, Harrison Salisbury, James Reston, ill. Hemingway, Steinbeck, Tenessee Williams. Amerikai hagyomány magyar örököseire megtisztelő feladat vár. Fábry Pálnak, az alapítónak, a kuratóriumnak és a magyar újságíróknak közös küldetése, hogy a magyar emlékdíj az amerikai díj rangjára emelkedjék, és úgy szolgálja a haza zsurnalizmus megújulását, mint annak idején tette a Joseph Pulitzer Díj. Makó városa most szoborral örökíti meg fiának Joseph Pulitzernek emlékét. S ez a szobor emlékeztesse a város polgárait arra, hogy a közüdve minden állampolgárnak erkölcsi kötelessége és elemi érdeme. Gyarapodjanak a város szülöttei és éljenek jólétben, boldogan, ám ez csak úgy valósulhat meg, ha Makó a rend, a tisztesség, a gondolat- és szólásszabadság földje lesz. 233