A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

SUBA János: A trianoni magyar román határszakasz határjeleinek története 1921-1940

nemzetközi viszonylatban meghatározta Magyarország fölosztását és az elcsatolt területek pontos hova kerülését, annak földrajzi, politikai és közigazgatási érte­lemben megjelölt pontos határokkal együtt. Valójában a történések 1918 őszén, a hajdani osztrák-magyar monarchia fegyverszünet kérése nyomán szinte azonnal megindultak. Ezt jelezte az a tény, hogy Magyarország bizonyos részeit a létrejövő Csehszlovákia fegyveres erői, katonasága, megszállta. Hasonlóképpen a román ki­rályság katonái bevonultak Magyarország területeire, elsősorban Erdélybe, a Partium-ba és a Bánát területére. A román csapatok Magyarország déli részét is megszállták, és irányításuk alá vonták. Ezt 1918. december 1-én a Gyulafehérváron összejött román erők hivata­losan megtartott összejövetelükön nemzetközi viszonylatban is kinyilvánították és a román éra létrejöttét ettől a dátumtól számíthatjuk. Hasonlóképpen az ország északi részén, a cseh csapatok általi megszállás gyakorlatilag már a cseh-szlovák uralom létrejöttét jelezte. Nem feladatunk az így kialakult helyzet politikai, közigazgatási és egyéb tekin­tetben való elemzése. Ez részben már megtörtént, részben pedig további feltá­rásra vár. Jelen írásunkban elsősorban azt kívánjuk áttekinteni, hogy az egy­házak szempontjából, és elsősorban a katolikus egyház viszonylatában hogy alakult a helyzet. Ha ránézünk Magyarország egyházi térképére, akkor azt lát> hatjuk, hogy a fentebb említett cseh-szlovák, román, szerb, megszállás következ­tében a létrejövő új államok befolyása alá került a nyitrai, a besztercei, a rozsnyói, a kassai, a szatmári, a váradi, az erdélyi (gyulafehérvári) és a csanádi római kato­likus püspökség. Úgyszintén külföldre került az eperjesi, a munkácsi (ungvári), a szamosújvári, a váradi, a gyulafehérvári (fogarasi) és a lugosi görög-katolikus püs­pökség. Mindezek azonnal a létrejövő új idegen hatalom erőszakos föllépésével jártak együtt. Az un. utódállamok, a katonai közigazgatás létrejöttének első pilla­natától kezdve, nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a területükön található magyar egyházi vezetést leváltsák, vagy legalábbis háttérbe szorítsák. 1919. március 24-én meghalt a szepesi püspök Várdy Sándor. A cseh ható­ságok megakadályozták, hogy a korábban kinevezett, címzetes püspök Khederich Márton legyen az utód, hanem, helyette Marian Blaha-t nevezték ki. 1 Március 26-án Srobár, szlovák miniszter gróf Batthyány Vilmos nyitrai püs­pököt kiutasította a Csehszlovák Köztársaság területéről. A végzést tettek kö­vették, s március 27-én, katonai erővel Pozsonyba vitték, majd a Duna-hídon át Magyarországra toloncolták. Ezzel egy időben kiutasították a besztercebányai püspököt, Radnai Farkast is. 2 Ezek a püspökök, később, Rómából, a Vatikánból megkapták korábbi püspökségük alóli hivatalos fölmentésüket és egy-egy cím­zetes érseki kinevezést kaptak. 3 Ezzel egy időben a kialakult Csehszlovák Köztár­saság területén a hatóságok megkezdték a felekezeti iskolák és a felsőfokú egyházi intézmények lefoglalását, illetve ellehetetlenítését. 4 1 BALOGH Margit - GERGELY Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon. 1790-1992. Bp. 1993. A vonatkozó rész: 166. 2 uo. 167. 3 uo. 181. 4 uo. 169, 173-174, 184, 187. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom