A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
a válság mélyülésével párhuzamosan a sztrájkokkal szembeni fellépés egyre erőszakosabbá vált. Míg 1917 második felében a vezetés elsősorban az elégedetlenség okainak megszüntetésére keresett megoldásokat, addig az 1918 nyarán fellobbanó országos sztrájk esetén már a megtorlás mértékéről folyt a vita. 1 9 A júniusi tömegsztrájk alkalmat adott a politikai együttműködés helyreállítására a szociáldemokraták és a Károlyi-párt vezetése között. A szociáldemokraták az osztályharcos, forradalmi öntudat fenntartása mellett szükségesnek tartották a progresszív polgári pártokkal való összefogást. Véleményem szerint 90 a politikai kapcsolat teljes megszűnése nem következett be. Ugyanis a párt vezetése a progresszív pártokkal az együttműködést a februári párthatározat ellenére szükségesnek tekintette, ezt támasztja alá a választójogi kormány köve..91 telése áprilisban és júniusban. Ugyanakkor a két párt bázisa kölcsönös bizalmatlansággal viseltetett egymás iránt. A Károlyi-párt Károlyi elmondása szerint sem állt még teljesen készen a parlamenten kívüli baloldallal való szoros szövetségre, a párt jelentős része ugyanis idegenkedett a szociáldemokratákkal, valamint a polgári radikálisokkal történő szoros és nyílt összefogástól. 2 2 A SZOCIÁLDEMOKRATA VEZETÉS ÁTALAKULÁSA A szociáldemokraták belső ellentétei kikezdték a Garami vezette régi pártvezetést, amely az adott körülményekre válaszul fokozatosan, különösebb küzdelem no nélkül átengedte a vezetést a Kunfi-féle radikálisabb irányzatnak. A Garami-féle vezetés háttérbeszorulása mögött kimutatható szerepet játszott a munkásság radikalizálódása, mely kezdetben szociális, később politikai formában jelentkezett. A szakszervezetek megerősödése, a párt politikai kudarca, a szociális feszültségek radikális megnyilvánulásai erősen hatottak a szakszervezetekre. A pártvezetőségnek engedni kellett a szakszervezeti bürokrácia irányában, ennek elsődleges oka azonban nem a forradalmi készülődés bojkottálása, 2 4 hanem a párt politikai mozgásterének szűkülése volt. Ellenkező előjellel ugyan, de mind az állampárti, mind az etikai szociáldemokrácia nézőpontját tükröző történetírás szerint 1918-ra újjáéledt, illetve összefüggő politikai erővé szerveződött az etikai-jobboldali irányzat, mely a politikai harcokban jellemzően a centrumot támogatta. 2 5 E vélemények szerint az etikai irányzat ekkorra a szakszervezetek vezető apparátusában megerősödött, politikai tényezővé vált. A szakszervezeti vezetők állásfoglalásai, megnyilvánulásai többségében éles kritikát tartalmaztak a pártvezetőséggel szemben. Véleményem 19 Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914-1918. Szerk. IVÁNYI Emma. Akadémiai Kiadó. Bp. 1960, 216., 223., 265., 292., 331., 348., 351., 352., 353., 354. irat 20 HAJDÚ: Károlyi, 246. 21 MMTVD 5. 217., 222-223. HAJDÚ: Károlyi, 265. 22 LITVÁN György-JEMNITZ János: Szerette az igazságot. Károlyi Mihály élete. Gondolat. Bp. 1977, 131-132.; HAJDÚ: Károlyi, 247. 23 VARGA Lajos: Garami Ernő. Napvilág. Bp. 1996, 169-171. o. 24 HAJDÚ: Károlyi, 246. 25 KULCSÁR Péter: A szociáldemokrácia az eszmék történetében. Hungarovox. Bp. 2007, 141. 117
