A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)
HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz
igazolni próbálta a párt választójogi politikáját. 1 4 Ezt követően az áprilisi kormányválságot kihasználva megpróbálták a különböző mozgalmon belüli érdekeket összefogni, ezt mutatja az áprilisi választójogi nagygyűlés határozata. Bár a fő hangsúly az új választójogi kormány követelésén volt, a határozat szövege jelezte, hogy a vezetés tisztában van a munkásság elégedetlensége mögött álló tényezőkkel. A pártvezetés ennek megfelelően összekötötte a választójog követelését „a háborús nyomorúság, az élelmezési bajok, a béke ügyének" kérdésével. A párt a válság adta kereteket kihasználva deklarálta, hogy a szociáldemokrata munkásság kész „a politikai küzdelemnek minden alkalmas fegyverét" használni a demokratikus reformokat gátló erőkkel szemben. 1 5 A centrum politikai veresége azonban 1918 tavaszán már küszöbön állt. A Wekerle — kormány által elfogadott, és a Munkapárt által támogatott választójogi törvény jócskán eltért a Választójogi Blokk eredeti tervezetétől. 16 A megvalósult törvény egyértelműen a Blokk-politika teljes kudarcát jelentette, ami természetesen kihatott a szociáldemokraták politikájára. Egyrészről ismételten megkérdőjelezte korábbi szerepvállalásuk, politikai taktikájuk értelmét, másrészről jelentősen korlátozta a lehetséges szövetségesek számát. Garami ekképpen fogalmazta meg a kudarc szociáldemokrata munkásságra gyakorolt hatást: „az akkori nyílt csalásnak súlyos következményei lettek, mert hiszen természetszerűen megingatta a munkásság hitét [...] siettette a magyar ipari munkásság radikalizálódását és fokozta gyűlöletét az effajta politikusok ellen". 1' A kudarc következtében jelentős mértékben megnehezült az esetleges együttműködés kialakítása a szervezett munkásság és a Munkapárton kívüli parlamenti pártok között, ugyanis a szociáldemokraták tömegeiben érezhetővé vált a kiábrándultság és a bizalmatlanság. Az eredménytelenség ellenére Kunfi Zsigmond tanulságként megállapította, hogy a „munkásság önmagában nem elég erős az egész 10 polgári társadalom ellenállásának leküzdésére". A Blokk kudarca rávilágított a szociáldemokrata politika határaira, egyúttal jelezte, hogy az adott körülmények között Tisza Munkapártja befolyását eredményesen, míg a szociáldemokrata párt egyáltalán nem tudja érvényesíteni. A kudarc e mellett fokozta a munkásságban az érzetet, hogy a parlamenti pártok túlnyomó többsége ellentéteik dacára képes az összefogásra a demokratikus politikai reformok ellenében. Kunfi írása rámutat, hogy a munkásmozgalomban egyszerre erősödött a polgári pártokhoz való viszonyban a bizalmatlanság és az összefogás elkerülhetetlenségének gondolata. Miközben a Monarchia a katonai összeomlás felé haladt a politikai elit többsége elutasítónak mutatkozott a valódi reformoktól. A munkásság elégedetlenségét kifejező 1917-1918-as sztrájkmozgalmakat a politikai elit értetlenül és arrogánsan fogadta, mellyel kiélezte az ellentéteket. A kormányzat politikájában 14 SZABÓ Ervin: Szociáldemokrácia és politikai erkölcs. Világ március 24.; GARAMI Ernő: Erkölcs és logika. Népszava március 26.; SZABÓ Ervin: Szociáldemokrácia és politikai erkölcs. Világ március 28. 15 MMTVD 5. 169-170. 16 A választójogi küzdelemről részletesen VARGA Lajos: Kormányok, pártok és a választójog Magyarországon. Napvilág. Bp. 2004, 1917-1918. 17 GARAMI: Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok, (reprint) Primusz. é. n. 10. 18 KUNFI Zsigmond: A választójog válsága. Szocializmus. 1918/ 7. 311. 116
