A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

használva a politikai kérdések felől a gazdasági, szociális kérdések felé kívánta mozdítani a sztrájkmozgalmat. Másfelől a munkásság fokozódó radikalizmussal, türelmetlenséggel figyelte a vezetés manőverezéseit, egyre nagyobb igény mutatkozott a béke kérdésének egyértelmű felvállalására.

6 A határozat rövidtávon a politikai aktivitás mérséklődését eredményezte,

7 de nem jelentette a munkásság aktivitásának megszűnését. A szociáldemokraták a politikai elszigetelődésre, és a belső erőviszonyok változására válaszoltak a párthatározattal, valamint ezen okokból következett a szakszervezeti célok előtérbe helyezése. A szakszervezeti funkcionáriusok nem kívánták a párt munkáját megbénítani, mivel a pártot a politikai harc első számú felelősének tekintették, ugyanakkor a Garami-féle vezetés politikai harcokban mutatott taktikáját, a vezetésre való alkalmasságát megkérdőjelezték. A szakszervezetek erősebb és önállóbb pártot akartak, mely a politika terepén a szakszervezetektől függetlenül is képes nyomásgyakorlásra, aminek következményeként a szakszervezetek gazdasági célú követeléseikre, valamint a munkakörülmények jaQ vitására fektethetik a hangsúlyt. Erre szükség is mutatkozott, a szakszervezetekre háruló feladatok a szakszervezeti tagság növekedésével párhuzamosan egyre több feladatot rótt az apparátusra, miközben a szakszervezeti munkásság aktivitása mellett főleg vidéken növekedett a szakszervezeten kívüli megmozdulások száma is.

9 A párt reagálva a problémára februártól fokozott figyelmet szentelt a pártszervezetek erősítésének.

1

0 A határozat egy kitétele jelezte, hogy a munkásság taktikaváltása nem jelentett teljes elfordulást a polgári pártok egészétől. Ugyanis a határozat hagyott egy kiskaput, mivel leszögezte, hogy a szociáldemokrata párt az „Eddigi politikai taktikájának megfelelően azonban ezután is támogatja küzdelmükben azokat a polgári pártokat, amelyeknek az a törekvésük, hogy a választójogra vonatkozó törvényjavaslatban foglalt minimális jogkiterjesztés haladéktalanul törvénybe iktattassék."

1

1 Ez nyüvánvalóan a parlamenti pártok, politikusok közül a Károlyi vezette pártot, ületve a körülötte gyülekező reformereket jelentette. Annak ellenére is, hogy a pártügyekbe való beavatkozás elutasítása nagyrészt Károlyinak szólt.

1

2 Ugyanakkor a Blokk választójogi elképzelését a kormányban képviselő Vázsonyi Vümos miniszteri ténykedése során olyan taktikai lépésekre kényszerült, olyan kijelentéseket tett, melyekkel elidegenítette a szociáldemokratákat.

1

3 A centrum március-áprüis folyamán kísérletet tett kezdeményezőképességének visszaszerzésére. Garami Szabó Ervinnel folytatott márciusi vitájában 6 BUCHINGER Manó: Küzdelem a szocializmusért. I. Népszava. Bp. 1947, 262-264. 7 HAJDÚ Tibor: Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Kossuth. Bp. 1978, 246. 8 MMTVD 4/B. 260. 9 Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 5. Kossuth. Bp. 1956, 120-161. 10 BUCHINGER: Pártunk belső szervezetének problémái. Szocializmus, 1918. március., Wekerle kongresszusi beszéde. MMTVD 4/B. 327. 11 MMTVD. 4/b. 411. 12 HAJDÚ: Károlyi, 246. 13 VÁZSONYI Vilmos: Válogatott írások és beszédek. II. Országos Vázsonyi — Emlékbizottság. Bp. 1927, 178-190. 115