A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

HORVÁTH Csaba: A szociáldemokraták útja a polgári forradalomhoz

tárain belül és olykor kívül megkísérelték alkalmazni elveiket a korszak körülményeivel összhangban. A magyarországi munkásmozgalom nem talált egyértelmű vezetőre, teoretikusra. A mozgalom funkcionáriusai ugyanakkor nem lebecsülhető eredményeket értek el. A világháború végén a munkásmozgalom jelentős ellenhatalmi tényező volt. Ennek kialakítása, megerősítése hosszú évtizedek mindennapi harcaiban valósult meg. A munkásmozgalom szervezett pártja, erős szakszervezete, jelentős sajtója a dualizmus hivatalos politikai, gazdasági, kulturális szervezetének tagadását jelentette. A hazai munkásmozgalom célja a munkásosztály gazdasági, szociális érdekeinek védelmével, jogainak növelésével a tőkés társadalom elleni osztályharc kiszélesítése volt.

3 A világháború abszurditása, irracionalizmusa erősítették a munkásmozgalom meggyőződését a változás elkerülhetetlenségében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az első világháború mértéktelen pusztítását a korszak embere az addigi civilizáció válságának tekintette. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK VISZONYA A PARLAMENTI PÁRTOKHOZ A szociáldemokraták az 1918. februári 10.-i kongresszuson kimondták, hogy a párt „felbont minden olyan formális és szervezeti kapcsolatot, amely eddig megvolt a Szociáldemokrata Párt és bármely más párt között".

4 A szociáldemokraták a februári párthatározattal a Választójogi Blokk kormányban betöltött szerepét értékelték. Ugyanis 1918 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokraták nem tudják érvényesíteni akaratukat a Blokkon belül, ezért részvételük felesleges. A párt vezetése a Wekerle kormányfőből kicsikart politikai ígéretet a januári sztrájk sikereként könyvelte el, a sztrájkoló munkások jelentős része azonban ezen vállalást elégtelennek látta, megvalósulásában nem bízott. A határozat radikális hangvétele elsősorban a munkásságnak a januári sztrájk során megmutatkozó elégedetlenségére adott választ, igyekezett a radikális közhangulatot kielégíteni. A mozgalmon belül a Blokk kudarcából azt a következtetést vonták le, hogy a parlamenti pártokkal való politikai játszmák, a korábbi szövetségi politika helyett erősíteni kell a munkásság önálló cselekvőképességét. A pártvezetésnek a munkásmozgalmon belülről két irányból is kihívással kellett szembenéznie.

5 Egyfelől a határozat mögött a szakszervezeti vezetők befolyásának növekedése figyelhető meg, melynek elsődleges oka éppen az volt, hogy a párt sikertelen politikai szerepvállalásával szemben a szakszervezetek eredményes nyomásgyakorlásra való képességet mutattak. A szakszervezeti vezetők egy része a pártvezetők kudarcait ki3 SlPOS: i. m., 107. 4 Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 4/b. Kossuth. Bp. 1969, 411. 5 A pártvezetésnek korábban is főként e két irányból jövő kihívásra kellett reagálnia. Ez egyrészről a párton belüli ellenzéket jelentette, mely radikálisabb politikát követelt, másrészről pedig a szakszervezeti bürokráciát, mely hatékonyabb, elsősorban gazdasági nyomásgyakorlást akart. SlPOS: i. m., 113. 114